Oldal kiválasztása

Múltkor alaposan kiveséztem az Odaát tizenegyedik szezonját, így most jöhet a tizenkettedik. Erről a felvonásról annyi ódát nem tudok azért zengeni, mint az elődjéről, sőt, némely szempontból néhol túl is lőttek a célon az alkotók, ám összességében még mindig egy pozitív évadról beszélünk – a kilencedikhez és a tizedikhez képest aztán főleg, bár nem szívesen használok egy mélypontot mércének. Az alapok most is jók, a csavarok működnek, és ismét érdekes sztorik tárulnak elénk, de… na jó, a részletes panaszkodást majd lejjebb olvashatjátok.

A Winchestereknek ezúttal két nagyobb ellenfelük akad: a Men of Letters – vagyis az a csoport, aminek a nagyszülők is tagjai voltak – brit frakciója, valamint a Sötétség elleni harcra készülvén kiszabadított Lucifer (Mark Pellegrino). Lucifer szokásához híven nagy felfordulást okoz; jelen esetben egy nefilimet – egy félig angyali, félig emberi lényt – nemez, aki nagy valószínűséggel apuka erejének és természetének jelentős részét örökli majd. A britek először elrabolják Samet (Jared Padalecki), majd igyekeznek az amerikai vadászokat a saját pártjukra állítva kiirtani az összes szörnyeteget, mindezt úgy, hogy lépten-nyomon keresztbe tesznek Deanéknek. A srácoknak eközben az Amara által feltámasztott Maryvel (Samantha Smith) is meggyűlik a bajuk, hiszen édesanyjuk ugyan ajándék volt, ám – érthető módon – több mint harminc évnyi kihagyás után nehezen illeszkedik be újból, valamint olykor vitatható döntéseket hoz.

Nem is tudom, hol kezdjem hirtelen, mert voltak itt cifra dolgok, jó és rossz értelemben véve egyaránt. Jöjjenek talán a pozitívumok először: volt egy showrunner váltás, hiszen három évad után Jeremy Carver átadta a fiktív széket az „öreg motoros” Robert Singernek és Andrew Dabbnek, én pedig, aki annyira utálta Carvert, mint egyes Doctor Who rajongók Steven Moffatot, egy picit fellélegezhettem. Singer és Dabb is évek óta a stáb tagja, az előbbi producerként, a másik pedig íróként ügyködött korábban, úgyhogy abszolút tapasztalt kezekben van a show – nem mellesleg Dabb az egyik kedvenc íróm a brigádból, úgyhogy ennek a változásnak kifejezetten örültem. Alapjában véve a fő cselekményszálak és a fillerek is nagyon tetszettek, főleg a brit Men of Letters divízió bevonása, aminek elég szépen kidolgozott háttere is volt, ahogy az egyes mellékszereplőknek is. Mary visszatérése érdekes ízt adott az évadnak: a nő idegenkedését a mai világtól csodálatosan vitték színre, valamint kiderült pár kulisszatitok róla, de az is tetszett, ahogy az ő sztorija összefonódott a britekével. Lucifer meg hát Lucifer, egyszerre tartod zseninek és akarod beverni a képét – és játszhatja akárhány színész az ő szerepét, Mark Pellegrinót senki sem übereli!

És itt jön az a fránya „de”. Új főnökök ide vagy oda, Singer és Dabb kezdése olykor elég lelombozóra sikeredett. Alapból már az zavaró, hogy rengeteg mindent akartak egy évadba besűríteni, hiszen csak a brit csapattal és a Maryvel való küszködés önmagában megérdemelt volna egy szezont, de még beledobták Lucifert és a gyerekét is. Így viszont már túl sok minden történik egyszerre, és a végére nehéz összerakni, hogy akkor most mi a fene van. Aztán az is felháborító volt, hogy a fél mellékszereplő gárdát lemészárolták a fináléban, vagy még azelőtt, köztük két olyan karaktert is hivatalosan kiiktattak, akik évek óta jelen vannak, és a rajongók kedvencei közé tartoznak. Ezzel szemben ott vannak azok, akiket behoztak egy vagy egy fél évad erejéig, hogy aztán legyilkolják őket, sőt még képesek voltak korábbról berángatni és megölni néhány szereplőt – totál felesleges lépések ezek. A lezárás ettől eltekintve is keszekuszára sikeredett, és több kérdés maradt nyitva mint amennyi a többi epizód alatt összegyűlt.

Nem láttam még egy előzetest sem a tizenharmadik szezonból, de remélem, hogy az alkotók kijavítják azokat a hibákat, amiket a tizenkettedikben elvétettek, különben visszaesünk ugyanabba az árokba, amit kilencedik és a tizedik évadnak csúfolnak.

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.