Ha valamit csak hallomásból ismer az ember, akkor két dolog történhet: vagy hisz a pletykáknak, legyenek azok jók,- vagy rosszak és nem foglalkozik vele többé, vagy elindul, hogy kiderítse az igazat, és a saját szemével is megbizonyosodjon róla. Nos, pontosan ez utóbbi történt velem az idei Hungaroconon.
Első alkalommal jártam kint, és azonnal a segítő személyzet tagjaként vehettem részt az eseményen, így a belső működébe és szervezésbe is sikerült belelátnom, és sok tapasztalattal lettem gazdagabb, amellett, hogy igencsak jól szórakoztam.
A Hungarocon általában a sci-fi szériákat és franchise-okat népszerűsíti, idén pedig a negyven éves Star Warson volt a hangsúly, ezért jobbára úgy érezhette magát a látogató, mintha egy Star Wars felvonuláson lenne. Azonban ezen kívül bele lehetett ülni a híres KITT-be, át lehetett menni a csillagkapun, és rengeteg előadás szolgálta ki a szórakozni vágyókat, – de a hangsúly mégiscsak a Csillagok Háborúján volt, hiszen a legtöbb cosplayer az 501-es légió, illetve a Lázadó Légió tagjai voltak, akik segítettek a programok lebonyolításában. Olyanokban, mint például a Halálcsillag terveinek eljuttatása R2-hoz, lelövöldözni a Jawákat, vagy egy AT-AT segítségével elpusztítani a lázadó egységeket. Sok érdekes,- izgalmas interaktív játék volt megtalálható, a látogatók – főleg a gyerekek – pedig roppant mód élvezték ezeket. A gyerekek körében a rohamosztagos, jedi kiképzés és harc volt a legnépszerű program, ugyanis Dart Maul, Kylo Ren valamint maga a Sötét Nagyúr, Darth Vader ellen lehetett harcolni, a kiképzők pedig a fiatal Anakin és Obi-wan voltak, akik megtanították az ifjú Padawanokat a legalapvetőbb támadásokat és védekező mozdulatokat.
Nagy hangsúlyt kaptak a „sztárvendégek”, mint például Anakin Skywalker magyar hangja, Mózer Károly, aki tiszteletbéli 501-es taggá avanzsáltak a közönség előtt, mellette Vimmer Gergő a Légió barátja címet kapta meg, mivel nagyon buzgóan és lelkesen támogatja a Légió munkáját. Vasárnap pedig Tóth Gyula Kylo Ren, vagyis Adam Driver düblőre vehette át a tiszteletbéli tag kitüntetést.
Mivel szombaton szinte azonnal bedobtak a nagyszínpad technikai felelősének, ami számomra hatalmas élmény volt, nem sokat láttam abból, hogy a közönség hogyan is érzi magát, de abból, amit belülről tapasztaltam, úgy tűnt, hogy kisebb csúszásokkal ugyan, de minden előadás és program remekül lezajlott. Persze akadtak kisebb bakik, de egy ilyen volumenű rendezvénynél, ahol viszonylag kevés segítő ember akadt, úgy gondolom, hogy a szervezők jól helytálltak. Bár volt olyan dolog, ami számomra túlvállalásnak tűnt. Az is furcsa volt, hogy a két cospalyes lánnyal bepromózott rendezvényen mégsem ők voltak a háziasszonyok egyik színpadon sem, így az ő arcukat gyakorlatilag feleslegesnek éreztem. Néhol a technikai felkészültség sem volt a helyén, sokszor rögtönözni kellett dolgokat – gondolok például arra, hogy két színpadra egy technikus jutott, így lehettem végül én a második.
Mivel két napos volt a rendezvény, így értelem szerűen a szombaton volt volt egy, a Gold jegyet vásárlóknak tartott ingyen sörös, tortás after party, ahol igencsak sokan maradtak, sőt, volt, aki a rendezvény területén is aludt, hiszen erre is volt lehetőség, bár a kényelemről mindenkinek magáról kellett gondoskodnia. Ezzel kapcsolatban sajnos nem tudom, hogy a Gold jegyet vásárlóknak, ami közel 7 ezer volt, megérte –e, de nem hallottam vissza panaszt, hiszen sok más plusz dolog is járt a jegy mellé.
Összességében jól éreztem magamat, mivel nagyon sok ismerősöm volt kint, így nagyon családias hangulata volt számomra a rendezvénynek. A technikusi lét is nagyon tetszett, hiszen a szeretteimnek tudtam ez által segíteni az előadásuk lebonyolításában. Még ha nem is tudtam jelmezesként bővíteni a köreiket, ezzel hozzá tudtam járulni a sikerükhöz. Így végül azt kell,- mondjam, a Hungarocon nem hiába bővült egy naposról két napossá, viszont a részletekben rejlik a siker kulcsa, amire muszáj a későbbiekben odafigyelni, mert sok kellemetlen pillanatot is képes szülni a technika, vagy a felkészült műsorvezető hiánya.
Megjegyzés: A legviccesebb belsős apróság, amikor minden fő embernél volt egy walkie- talkie, de a két főszervezőt nem lehetett megtalálni egy adott problémával. Mikor mégis sikerült megtalálni az egyiket, az a másikhoz irányította az adott embert és fordítva. Tehát a probléma megoldási készségeket még fejleszteni kell!
Szerző
- Korábbi szerkesztő