Oldal kiválasztása

Nagyon régóta várom, hogy újabb sorozat induljon az egyik kedvenc sci.fi univerzumomból, és végre a CBS – karöltve a Netflix stream-szolgáltatóval – elhozta a 21. századba a Star Trek univerzumát. Bár a sorozat kezdete nem volt botrányoktól mentes, kiszállt például az egyik általam legtöbbre tartott rendező, Bryan Fuller, plusz a főszereplőt is hosszú ideig rejtély övezte – bár ez kifejezetten tetszett, ugyanis nem akarták elspoilerezni a színésznő korábbi sorozatbeli munkáját.

Michael Burnham (Sonequa Martin-Green) USS Shenzhou föderációs hajó első tisztje, aki vulkáni nevetetésben részesült, miután nevelőapja, Sarek (James Frain) megmentette őt a klingonok által elpusztított állomásról. Michael nyugodt és logikus természete remekül párosul a kapitány, Philippa Georgiou (Michelle Yeoh) stílusával, aki ráadásul igyekszik mondandójába egy kis szarkazmust is belecsempészni.

A Shenzhou-t egy reléállomáshoz küldik, ami a térség kommunikációjában igen fontos, megérkezésükkor azonban kiderül, hogy az állomást szándékosan megtámadták, ráadásul valami rejtőzik a gravitációs ködben is, amit a hajó érzékelői nem tudnak mérni. Végül Michael áll elő a tervvel, hogy jobban szemügyre vehessék az ismeretlen tárgyat, ám amit ott talál, az felülmúlja minden elképzelését, és egyúttal egy olyan láncreakciót indít be, amire sem ő, sem a Föderáció nem volt felkészülve.

Az alkotók nagyon okosan, egy dupla epizóddal nyitottak, így volt elég idejük kellően kibontani főszereplőnket, Michaelt, aki köré épül fel az egész sorozat. Ugyan ez kissé szokatlan, tekintve, hogy eddig főleg egy egész legénységgel kezdtünk, de a Star Trek mindig is az újdonságok híve volt, és ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy egy tévétársaság állt össze a legnagyobb stream-szolgáltatóval.

Voltak pillanatok, mikor kicsit túlságosan is elmerengtünk Michael múltjában, de utólag mindig beigazolódott, hogy szükséges volt a nézők számára, mint magyarázat, valamint a nyugisnak tűnő elmerengésben is mindig ott motoszkált egy kisebb feszültség, ami a dupla epizód fináléját tökéletesen előkészítette. Bár számomra nem a leglátványosabb pillanat adta az igazi katarzist, hanem Michael utolsó két mondata.

Egyetértek azokkal, akik furcsállják a klingonok új külsejét, de meg kell hagyni, eddig minden széria belepiszkált a klingonok külsejébe, és végül a történetszálakban mindig ott is volt a megoldás erre. Mindenesetre a kissé egyiptomi beütés nekem nagyon tetszett, ahogy az egyszerre teátrális és mégis komoly pillanatok.

Engem megvett kilóra a pilot – nem mintha Star Trek rajongóként nem ezt várta volna tőlem mindenki. Feltételezem, hogy az évadot a pilotban felhozott konfliktusok határozzák majd meg, miközben egyre nagyobb betekintést nyerünk a többi faj életébe, és abba, hogy milyen is volt a Föderáció a kezdetekkor, de nem a vakmerő Kirk szemszögéből látva, hanem egy sokkal megfontoltabb, vulkáni szemszögből.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.