Újabb kórházas/doktoros/szex a pihenőbenes sorozat a láthatáron, ezúttal némi csavarral.
Shaun Murphy (Freddie Highmore) ígéretes fiatal sebész, aki most kezdené meg rezidenséveit egy neves San José-i kórházban. Csakhogy Shaun más, mint a többiek: a srác ugyanis autista, és emiatt az egész világot teljesen másképp érzékeli, dolgozza fel, és reagál rá, mint mi és emiatt a kórház vezetősége erősen kételkedik is abban, hogy felvegyék-e a fiút. Shaun egyetlen bajnoka az idősödő Dr. Aaron Glassman (Richard Schiff), aki még gyerekkorából ismeri a srácot, miközben mások, mint például Dr. Marcus Andrews (Hill Harper), kifejezetten ellenzi, hogy Shaun náluk dolgozzon. Azonban a dolgok jelentős fordulatot vesznek, amikor Shaun megérkezésekor baleset történik a reptéren, aminek áldozata csakis Shaunnak köszönheti az életét.
Első blikkre igencsak vegyes érzelmeim vannak a sorozattal kapcsolatban. Jó, persze, ne alapozzunk arra, hogy a pilot epizód semmi olyannal nem áll gyakorlatilag elő, amit eddig még ne láttunk volna, vagyis történik a baleset, Shaun az áldozat segítségére siet, az áldozat bekerül a kórházba, ott újabb krízisen esik át, Shaun ismét megmenti – miközben flashbackekből megismerjük tragikus múltját –, és ezzel eléri, hogy a kórház vezetősége elkezdjen megbízni venne. Lássuk be, ez eléggé alap, bár igazából nincs is ezzel probléma – ez kell ahhoz, hogy a készítők fel tudják vezetni az alapszituációt, vagyis emiatt még egyáltalán nem aggódnék.
Ami viszont már zavart, hogy a kórház teljes személyzete tökéletesen súlytalan, de olyan szinten, hogy egyikőjük nevét sem jegyeztem meg. A készítők alhangon már elkezdték felvezetni a háttérben futó drámákat – kamatyolás a pihenőszobában (mintha láttuk volna már ezt valahol…), hatalmi harcok, kórházalapító unokája a felsővezetésben… Szóval van itt anyag, csak klisés és kissé erőltetett. Meg művi. Szóval értitek, mire gondolok. És akkor az még szóba sem esett, hogy a vezetőség pálfordulását az epizód végén a legnyálasabb tündérmese is megirigyelné.
Shaun viszont zseniális. Nem tudok sokat az autizmusól – illetve az IMDb szerint Shaunnak az autizmus mellet Savant-szindrómája is van –, nem tudom, hogy mennyire hű az itt bemutatott ábrázolás a valósághoz, de annyi biztos, hogy nagyon hatásos. Shaunt nem lehet nem rögtön megkedvelni, Freddie Highmore pedig csodásan alakítja a karaktert – a srác szociális csetlései-botlásai, őszinte segíteni akarása, szokatlan reakciói felettébb érdekessé teszik a figurát, amire Shaun gondolatainak vizuális ábrázolása még rátesz egy lapáttal.
Szóval igen, felemás a dolog: Shaun zseniális, és már előre látni, hogy milyen jól el lehet majd játszadozni a karakterrel. Azonban sajnos egyelőre mindenki más eléggé egysíkú és unalmas, eltörpül Shaun mellett, ráadásul még a szkript is néha tagadhatatlanul átfordul melodrámába. Így hát amondó vagyok, hogy ez a széria még elsülhet így is, úgy is – lehet, hogy Freddie Highmore képes lesz egyedül is elvinni a hátán, lehet, hogy nem, meg aztán a többi karakter is lehet, hogy árnyalódik később, de lehet, hogy nem.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
