Miután megtudtam, hogy a Family Guy nem marad abba a tizenötödik évaddal, úgy éreztem, hogy kell valami, ami még MacFarlane alkotása, de nem olyan vészes mint a fentebb nevezett utóbbi két évada. Így esett a választásom a Cleveland Show-ra.
A Family Guy kövérkés fekete ivócimborája válása után visszaköltözik szülővárosába, majd ott elveszi gyerekkori szerelmét, Donna-t. Ezzel együtt két újabb gyermek apukája lesz az időközben hihetetlenül meghízott Junior mellett; a kirívó ruhát és életstílust kedvelő Roberta és a hangos őrült Rallo nem könnyítik meg nevelőapjuk életét, aki próbál visszatérni a gyökereihez Quahog után.
Őszintén szólva, ennek a sorozatnak a legnagyobb pozitívuma, hogy jobban megismerjük Clevelandet. Persze ennyi erővel Peter összes barátjáról lehetne külön sorozatot indítani, de Joe és Quagmire múltjáról sokkal többet megtudunk a Family Guy epizódjai alatt, míg Clevelandről nem. Érdekes volt látni, ahogy újra kezdte az életét, és bár az új helyzet sem a legrózsásabb sokszor, azt már minden sitcomból megtanulhattuk hogy az erősen diszfunkcionális családok képesek talán a legjobban összetartani – legalábbis a filmvásznon.
Donna karaktere számomra elég kettős: iszákos, agresszív és néha simán letagadja férjét bárki előtt vagy szégyenbe hozza, mégse tudom azt mondani, hogy nem szereti Clevelandet vagy a gyerekeit. Roberta, Rallo és Cleveland Jr. ugyanez az alapséma: mindannyiuknak van kisebb-nagyobb gikszere (Cleveland Junior erősen váltakozik az idegesítő és a vészesen ijesztő kategória között), de még ők is olyanok, hogy képesek meghúzni azt a bizonyos határt.
Cleveland itteni barátai – ha lehet ezt mondani – még jobbak, mint néha a Family Guy-os négyes: Terry (később Holt), Tim a medve és Lester sokkal összeszokottabb és viccesebb bandának tűnik sokszor – és sokszor ki is állnak egymás mellett. A női mellékszereplők is elég érdekesek, legyen szó Ariana-ról vagy a folyton zabáló Kendra -ról. Magával a nagy egésszel nem is lett volna olyan nagy gond, de látni hogy miért lett vége olyan hamar ennek a sorozatnak.
Legnagyobb hátránya az volt – ellentétben az Amerikai Faterrel – hogy sokan a Family Guy árnyékának tekintették, és nem is nagyon szándékozott ebből kilépni: nem egy epizódban feltűnnek Peterék, vagy utalás van rájuk, plusz a poénok sem mindig voltak olyan betalálóak, vagy csak szimplán laposak voltak.
Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy a Cleveland Show nem egy rossz sorozat, sőt örülök, hogy az alkotó képes volt egy normális lezárást kerekíteni ennek, mielőtt még véglegesen tönkreteszi.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
