Lassan harmincéves múlt, tizenegy stúdióalbum, öt élő lemez, egy koncert DVD, valamint egy kicsi, de annál hűségesebb és kitartóbb rajongótábor – ezekkel büszkélkedhet a brit Threshold zenekar. A progresszív metált játszó formációt ugyan nem ismerem oly régóta, ám ez idő alatt volt szerencsém élőben látni őket, és azóta a lelkesedésem irántuk csak nőtt. Ezek alapján nem csoda, hogy azóta tűkön ültem, mióta bejelentették az új lemez érkezését. A Legends of the Shires végül három év és két tagcsere után érkezett meg, és azt kell hogy mondjam, megérte a várakozás és a kissé fájdalmas arculatváltás is, hiszen egy nagyon aprólékosan kidolgozott, ütős és színes dupla konceptalbum lett a végeredmény.
Az első felvonás az akusztikus gitárral kísért The Shire (Part One)-nal indul, ami tökéletesen felvezeti az alaptörténetet, valamint megismerjük benne a főszereplőt is, ám alighogy elmerülünk a gyengéd dallamban, máris kizökkent minket a Small Dark Lines kemény fő riffje. A második kislemezre kiválasztott dal olyan energiával robban be, hogy azonnal elsodor, és tartja végig az eszeveszett tempót, megspékelve egy rendkívül fülbemászó refrénnel. A The Man Who Saw Through Time a Legends első hosszabb és komplexebb száma, amiben a zenekar megmutatja, hogy a zongorával átitatott balladai elemek és a hajmeresztő szólópárbajok igenis megférnek egymás mellett. A metálvonat tovább zakatol a Trust The Processben, ami a maga bő nyolc percével szintén nem egy rövid nóta, és az enyhén politikai vonatkozású dalszöveg is nagyon betalál. Az album első meglepetését számomra a Stars And Satellites hozza el, ami stílusában nem vall a bandára, mégis remekül működik, a kórus pedig szinte betáncolja magát az ember fülébe. Az On The Edge szintén keményen indít, ám rövidesen hihetetlen lazaságba csap át, és egyszercsak azt vesszük észre, hogy vége az első fejezetnek.
A történet a The Shire (Part Two)-val folytatódik, amiben visszatér a nyitány fő témája, ám itt már a dobgitárt felváltja az elektromos, és bejön a többi hangszer is, egy igazi power balladává kerekítve a dalt. A Snowblind ereje szintén fejbe csap, és a hangzás alapján akár egy korábbi albumukra, a Dead Reckoningra is simán felfért volna ez az alkotás. A Subliminal Freeways a Legends talán legkeményebb gitár-basszus-dob trióját hozza: leginkább egy pattogósan masírozó hadseregéhez tudnám hasonlítani a hangszerek intenzitását, amik betonbiztosan támogatják az éneket. Ha az átkötő dalokat nem számítjuk, a tizedik számig kell várni az igazi lassúzásig, a State Of Independence személyében, ami ugyan nem tartalmaz egyértelmű kijelentéseket, de lerí róla, hogy a Brexitről szól, és egy letisztult, könnyed és meglehetősen szomorú dalocska. Ennyi volt mindössze a pihenés, hiszen a Superior Machine-ban visszaköszönnek a kegyetlen riffek, amiket Glynn Morgan természetesen élces hangja pompásan kiegészít. Az utolsó áthidaló darab a The Shire (Part 3) már más témával operál, mint elődei, a légies billentyű-gitár kombináció rendkívül kellemesnek hat, ahogy az egykori basszusgitáros, Jon Jeary cameója is, aki ezúttal énektudását csillogtatja meg. A rövid kitérő után jön a Lost In Translation, amit már két hónapja ismerünk. Egy vérbeli Threshold nótáról van szó, ami minden olyan elemet magába foglal, amiért ezt a bandát szeretni lehet, és simán megállja a helyét az olyan korábbi, tíz perc feletti eposzok mellett mint például a The Art Of Reason, a The Rubicon vagy a The Box. Lezárásképpen a Swallowedban visszatérünk ugyanarra a farmra, ahonnan főhősünk az elején elindult, és dupla csoda talán legszebb gitárszólóját tartalmazó felvonással zárul a majdnem másfél órás zenei utazás.
A Thresholdnak nagy általánosságban az az erőssége, hogy mindig tudnak valami újat alkotni, ráadásul úgy, hogy közben hűek maradnak a gyökereikhez is. A Legends of the Shires-zal a britek jócskán kiléptek a komfortzónájukból, és megmutatták, hogy ők is tudnak virtuóz metált játszani, és náluk is beleférhet akár nyolc szóló egy dalba anélkül, hogy a hallgatóság azt érezné, hogy kezd átbarázdálódni az agya – és ugyan nem fogok ujjal mutogatni, de emiatt pár mai prog zenekar igazán példát vehetne róluk! Mindemellett, ahogyan pörgettem a nótákat, mindegyiknél felfedeztem a szokásos Thresholdos elemeket – többrétegű háttérvokál, dallamos refrének, a tagok pontosan kivehető játéka, a dalszövegekben felvetett témák –, valamint a korábbi albumok stílusjegyeit is: itt egy kis Subsurface, amott egy kis For The Journey, sőt, volt egy pillanat, ami a legelső kiadványt, a Wounded Landet juttatta eszembe.
Ami a tagokat illeti, az első kérdés az volt, vajon Glynn Morgan hogyan fog szerepelni? Bevallom őszintén, voltak kétségeim a régi-új énekessel kapcsolatban, hiszen ő a banda történetében eddig csak az 1994-es Psychedelicatessenen szerepelt, ami az egész repertoárból a legkevésbé tudott megfogni – és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül a rajongók között. Glynn teljesítménye azonban már a promó számokban is tetszett, a Legends többi nótájában viszont megvett kilóra. Nem tud olyan magasan énekelni, mint Damian Wilson, de hol érdekel ez engem, mikor minden egyes hang a helyén van, tudja mikor kell rekeszteni, de a lágyabb témák is mennek neki? Mondanám, hogy a többiek hozzák a tőlük elvárt szintet, ám mindegyikőjüknek van olyan momentuma, amiben bőven túlszárnyalják eddigi teljesítményüket. Külön köszönet Richard Westnek hogy ennyit hallatta a billentyűi hangját – a Small Dark Lines teljes verziója például kifejezetten gazdagabb lett az ő szólójától – meg persze a zseniális dalszövegeiért is, mint mindig.
Napestig tudnám még dicsérni az új lemezt, meg a bandát is, de azt hiszem, nincs értelme tovább ragozni. A Legends of the Shires egy összetett, kerek, színes, olykor meglehetősen bátor, műfajhatárokat feszegető alkotás, amit ugyan még nem sikerült elhelyeznem a saját kis ranglistámon, de biztos vagyok benne, hogy a top háromban foglal majd helyet.
Dallista:
CD1
- The Shire (Part 1)
- Small Dark Lines
- The Man Who Saw Through Time
- Trust The Process
- Stars And Satellites
- On The Edge
CD2
- The Shire (Part 2)
- Snowblind
- Subliminal Freeways
- State Of Independence
- Superior Machine
- The Shire (Part 3)
- Lost In Translation
- Swallowed
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
