2015-ben jutott el a világ minden szegletébe a hír, hogy az oroszok, megirigyelve a Marvel és a Fox nagysikerű blockbustereit, saját nemzeti szuperhős mozit készítenek. 
A film európai viszonylatban elég nagy költségvetéssel gazdálkodott, 5 millió dollárból (másfél milliárd forintból) készült, és idén tavasszal került a mozikba. Nagy érdeklődés övezte, és nem csak otthon, Oroszországban, hanem a világ számos pontján is műsorra tűzték (eleinte úgy volt, hogy még Magyarországon is vetíteni fogják, de aztán a hazai mozik visszaléptek). Ehhez mért volt a csalódás is.
A Védelmezők (eredeti címén Zashchitnik) rendkívül egyszerű koncepción alapult: lopjunk minél több ötletet a Marveltől és a Foxtól, gyúrjuk őket egybe, fűszerezzük meg hazai ízekkel, oroszosra szabva, de közben próbáljuk megőrizni a tipikus amerikai stílust/minőséget is, mindehhez toljunk be jó sok pénzt. Az egészben az a szomorú, hogy ez egy jó recept, ami alapvetően működhetett volna. Volna…
A történet alapsztorija a Bosszúállók szovjet változata. Ez alapján még a negyvenes évek végén a szovjetek minden tagállamban szigorúan titkos katonai és genetikai kísérleteket folytattak. A Patriot nevű program során génmódosítással és szérumokkal megpróbálták létrehozni a szuperembereket. (Akinek ez ismerős, annak bedobnám az olyan kulcsszavakat, mint a S.H.I.E.L.D, Hydra, Amerika kapitány eredetsztorija.) Az egyik katonai kísérlet vezetője August Kuratov (Stanislav Shirin ) volt, a Patriot program vezetője, aki Modul1 néven megpróbált létrehozni egy univerzális távirányítót, amivel minden létező elektronikai eszközt irányíthat (itt nem csak annyit kell elképzelni, hogy a telefonnal irányítja a klímát és a tévét, sokkal inkább azt, hogy egy távirányító segítségével átveszi az uralmat a kiválasztott autó, repülőgép, vagy épp elektronikusan záródó kapu felett). A kísérlet kudarcba fulladt, Kuratov pedig, genetikus tudóstársa sikereit irigyelve ellopta a kutatási anyagot, és ártatlan kívülállókon kezdett illegális kísérletekbe, létrehozva egy csapat szuperképességekkel bíró embert. Mikor a kormány megtudta, mit tett, halálra ítélték, de elfogni nem bírták: menekülés közben felrobbantotta a laborját, a sugárfertőzés megváltoztatta a genetikai összetételét, ő maga is hihetetlen erejű szuperemberré vált, és elmenekült. Úgy fest, hogy közel 70 évnyi lapítás után pont most döntött úgy, hogy ideje előkerülni és bosszút állni, az általa végül mégis csak sikeresen kifejlesztett univerzális távirányító segítségével ellopkodja a hadsereg legújabb feljesztéseit, és Moszkva ellen vonul. Akinek ezen a ponton a történet és Kuratov látványa miatt Ivan Vanko jut eszébe a Vasember 2-ből, azzal nagyon egyet tudok érteni. A kormány pedig valamiért (a jó ég tudja, miért) arra a következtetésre jut, hogy Kuratovot csak azok tudják megállítani, akiket ő maga hozott létre, nevezetesen:
1. az örmény Ler (Sebastien Sisak) képes a köveket manipulálni. Úgy kell elképzelni, mint Magnetót, csak nem a fémet, hanem a követ uralja, ugyanakkor van benne Vasember beütés is, ugyanis a különféle méretű kövekből bármikor remekül magára ránt egy páncélt is, ilyenkor ráadásként úgy néz ki, mint a Fantasztikus Négyesből a Lény. A hidegháború után a földműves és pásztor életet választotta.
2. a kazah Khan (Sanzhar Madiyev) a Marvel/Fox Higanyszálából és Buckyból lett összegyúrva. Megjelenésre klasszikus Tél katonája, fekete-fém ruházat, félhosszú sötét haj és a száj elé helyezett kendő jellemzi. Speciális képessége a döbbenetes gyorsaság (itt vélhetően a X-Men Higanyszálát vették alapul, mert jóval gyorsabb volt az Ultron korás verziónál), állóképesség, rendkívüli testi erő, és emellett természetesen nagyon jól képzett harcos (ez egyébként mindannyiukra jellemző.) Hogy mivel foglalkozik, mikor nem a kazah sivatagban öl maffiózókat, azt nem tudni, ha nagyon muszáj tippelni, én a fejvadászra fogadnék. (Nem a HR-esre…)
3. a szibériai Ursus (Anton Pampushnyy) Hulk orosz verziója, aki szükség szerint részben vagy akár egészben át tud alakulni medvévé. Ő dönti el, milyen mértékben és teste mely részei változzanak át, általában hibrid verziót szokott választani, mellkastól lefelé emberként, de medvefejjel és -vállakkal, medvemancsokkal, és hihetetlen (1,2 tonnás) ütőerővel. Nyilván a harapása is letális, de mindennek tetejébe egy böhömnagy géppuskával mászkál, így nem csak közelharcra vethető be. A hidegháború után, rendes medvéhez (és Hulkhoz) méltó módon visszavonult a szibériai erdőkbe. Hogy miért, arra akkor se tudok válaszolni, ha belém harap, ugyanis míg Bruce Banner azért vonult el a külvilágtól, mert nem volt képes szabályozni az átváltozást, és féltette az embereket, addig Ursus nagyon is képes ezt uralni, így bátran élhetne a főváros kellős közepén is. Ráadásul emberként olyan döbbetenesen és erőteljesen jóképű, hogy szerintem garantáltan találnának helyet neki a showbizniszben vagy a modell-piacon.
4. a moszkvai Xenia (Alina Lanina) a vizet uralja:
vízben láthatatlanná tud válni, képes a testét vízzé változtatni, tud a vizen járni, illetve a vízben tetszés szerint mozogni, emellett nem fullad meg a víz alatt sem. Szerepe kísértetiesen hasonlít a Fantasztikus Négyesből a Láthatatlan Lányéra, de eközben a Bosszúállók Fekete Özvegyének tulajdonságát is ráosztották: romantikus kapcsolat fűzte a Ruszki Hulkhoz, akarom mondani, a Medveemberhez, de úgy látszik, a társaság többi férfitagját sem hagyta hidegen. Bár erre nem térnek ki részletesen, de az biztos, hogy mindegyiküktől tanult ezt-azt. A memóriazavar sem hiányozhat a repertoárból: ami a Marvelnél a Tél Katonáját sújtotta, azt itt most Xenia nyerte meg, aki nem emlékszik a múltjára, csak nulla emlékkel a fejében próbál túlélni egy moszkvai varietéműsorban.
Ők így négyen egyébként négy elemet is hivatottak jelképezni: Ler a Föld, Khan a szél, Ursus a vad természet, Xenia a víz (Landman, Windman, Wildman, Waterwoman). Gondolom, egyesített erejükből megszülethetne a Bolygó kapitánya… mind jól képzett harcművészek, valamint közös tulajdonságuk, hogy nem öregszenek és nem halnak meg.
A Patriot program egyik tisztjének, Elena Larina őrnagynak (Valeriya Shkirando), a feladata, hogy ezt a díszes kompániát egyesével felkutassa és együttműködésre bírja. Elena szintén kettős szerepet visz: ő tölti be a Marvel Nick Fury-jának szerepét, aki elemről elemre építette fel és irányította a Bosszúállókat, de ő egyben Maria Hill ügynök orosz verziója is: egy szép, dögös, okos és engedelmes katona.
A Védelmezők klasszikus példája annak, mi a baj az orosz filmekkel: loptak egy zseniális alapot, ami már bizonyítottan vitt sikerre számos filmet. Tökéletesen illesztették mindezt a helyi, orosz közegbe. Beletoltak rengeteg pénzt, megfejelték az egészet nagyon tehetséges operatőrökkel és háttérstábbal, és vizuálisan magas szintű színészekkel… és aztán az egészet elrontották azzal, hogy úgy vélték, ennyi pont elég is lesz.
Nem dolgozták ki a hátteret, a történetet, a motivációkat, úgy gondolták, elég lesz a keleti közegbe illesztett látványfilm, és pont azt a legfontosabb hozzávalót mulasztották el magukévá tenni, ami minden eddigi Marvel filmet sikerre vitt: a részleteket. A Marvelnél persze helyzeti előny, hogy hála a képregényeknek minden karakter háttere pöccre ki van dolgozva, erre építkeznek, és mindig minden filmjükben a legapróbb részletekig tiszták a motivációk, szépen fel vannak építve és logikusak a karakterek, a különböző szálak illeszkednek egymáshoz. De még a Marvel sem engedte meg magának, hogy a Bosszúállókkal indítson, előtte éveken át építette a karakterek egyéni szálait, egyesével megismertetve a szereplőket a nézőkkel. Sajnos a Guardians ezt nagyon eltolta. A film készítői azt hitték, elég egy random szereplőnek szupererőt adni, emellett legyen minden csaj dögös, a jó oldalon álló pasik legyenek izmosak és jóképűek, a gonosz legyen ronda, fejeljük meg látvánnyal és akcióval az egészet, és máris működni fog a film. Nem működött. Gyakorlatilag percenként fogalmazódott meg újabb és újabb kérdés, amire a film nem képes válaszokat adni. Képtelenség oldalt választani, mert a „jó” karakterekkel képtelenség azonosulni. A szereplők közt sem működik az összhang, egymás számára idegenek (pedig a történet szerint korábban sokáig dolgoztak közösen), nincs kiépített kapcsolat. Sajnos a színészek sem tartoztak a film erősségei közé, láthatóan az volt a szereplőválogatásnál a legfontosabb, hogy minél szebbek legyenek a szereplők. Tény, hogy ennyire meg nem írt karakterek esetében a legtehetségesebb színész is csak vergődött volna, hisz nem nagyon volt mit eljátszaniuk.
A látványvilág is hagy maga után kívánnivalót. Sajnos ennyi pénz nem volt elég a jó minőségű CGI-re, és ez különösen a Medveembernél érződik, ami fájdalmasan olyan színvonalat mutat, amit utoljára talán a kétezres évek elején látott fantasy sorozatokban szoktunk meg.
Viszont ha már látvány, akkor igazságosnak kell lenni: lehet, hogy egy amerikai blockbusterhez képest gyenge volt a CGI, de a látvány minden más tekintetben nagyon magas színvonalú. A kamerakezelés, a vágások, az egyes jelenetek megszerkesztettsége gyönyörű volt, különösen a történet elején. Bár ma már eltorzult a világ, és valamiért a CGI lett a filmek mérvadója, de az a helyzet, hogy ha ebbe a sztoriba valódi háttértörténetet és valódi karaktereket írtak volna, akkor CGI-től függetlenül egy nagyon erős, minőségi film született volna.
A Guardians igazi tragédiája, nem az, hogy nem jó, hanem az, hogy minden alapja megvolt ahhoz, hogy jó lehessen, de sajnos a nemtörődömség és érdektelenség megölte. A film egyébként Oroszországban nagyon kemény kritikákat kapott (részben politikai okokból), külföldön lényegesen jobb fogadtatásra lelt, mint otthon, de így sem tudta visszahozni a költségeit, a gyártó cég 2017 nyarán csődöt jelentett. Ennek ellenére jóváhagyták a folytatást, amit egy, az első részbe is befektető kínai cég, a Turbo Films készítene. A folytatás várhatóan legalább részben Kínában játszódik majd, és több kínai karakterre is számíthatunk.
Hogy ennek ki mennyire örül, az már más kérdés…
Szerző
