(SPOILER ALERT! Figyelem! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!)
Egy hete látható a Netflixen a Marvel legújabb sorozata, a The Defenders első évada, aminek első részéről írt mustránkat itt olvashatjátok.
A korábban 5 évadon keresztül bemutatott 4 főszereplő, Daredevil (Charlie Cox), Jessica Jones (Krysten Ritter), Luke Cage (Mike Colter) és Iron Fist ( Finn Jones) eddig külön-külön harcoltak meg ellenségeikkel New York City különböző negyedeiben (Hell’s Kitchen, Harlem, Alsó Manhattan). Most azonban a sors összehozza őket, egy olyan ellenféllel kerülnek szembe, akit külön-külön nem képesek legyőzni, így kénytelenek szövetségre lépni. A négy „hős” története persze nem azonnal ér egybe, az alkotók ügyeltek rá, hogy szépen építkezzenek, és kidolgozzák a részleteket, így aztán egészen a harmadik részig kell várnunk, mire négyüket együtt láthatjuk.
Ahogy már felvezettük, Jessica egy eltűnt férj után nyomoz- aki történetesen építészmérnök. A kutatás során egy lepusztult lakásra bukkan, és benne annyi plasztikbombára, amivel fél New Yorkot el lehetne pusztítani. Hamarosan megjelenik maga az eltűntnek vélt férfi is, aki szemlátomást retteg valamitől. Mielőtt azonban Jessica ki tudná szedni a zaklatott, és a félelemtől félőrült férfiből a történetet, megjelenik a félelem tárgya, aki nem más, mint Elektra (Elodie Yung), a férfi pedig úgy menekül ki a szituációból, hogy főbe lövi magát. Jessica ezután értesíti a rendőrséget, akik beviszik kihallgatni, sőt, hamarosan egy védőügyvéd is megjelenik, aki nem más, mint… (dobpergés) maga Matt Murdock. Persze nincsenek véletlenek: Jessica volt munkaadója, Jeri Hogarth (Carrie-Anne Moss) Foggyt (Elden Henson) bízta meg, hogy figyeljen a lányra, és szükség esetén rántsa ki a bajból, Foggy pedig kiszervezte a munkát Mattnek. Ez hát az első találkozás a két jövendő oltalmazó között, és pontosan olyan is, amilyenre számíthatunk: két bizalmatlan és gyanakvó ember, aki megszokta, hogy csak magára számíthat, és a legkevésbé sem tolerálja a segítség gondolatát sem. Az úgynevezett kémia hibátlanul működött a felvétel során Kristen Ritter és Charlie Cox között, persze nem szexuálisan, sőt. Az egész jelenet felpezsdítő, és kétségtelenül a kedvencek közé fog bekerülni.
A másik két eljövendő oltalmazó szálán is felpörögnek az események: Iron Fist és Colleen (Jessica Henwick) a Handet üldözve New Yorkba jönnek. Eközben Luke Cage kiszabadult a börtönből, de az ambiciózus nyomozó, Misty Knight (Simone Missick) nem hagyja még egy napig sem élvezni a szabad életet, rögtön felkeresi, és Luke lelkiismeretére és védelmező természetére apellálva ráveszi, hogy segítsen egy nyomozásban. Harlemben ugyanis egyre több fiatal srác kerül bajba. Luke szaglászni kezd, és hamar eljut a kézhez, amiben a szálak összefutnak. Ez esetben szó szerint így van, ugyanis a Hand bérli fel a harlemi fiatalokat különféle piszkos munkákra, amik látszólag könnyűek és gyors pénzt hoznak, de valójában sokszor halál a vége a történetnek. Danny Rand pont egy ilyen munkát végző eltakarító alakulaton üt rajta, mikor Luke is megérkezik, így kettejük első találkozása érdekesen alakul: míg Iron Fist meg akarja ölni a Hand embereit, Luke elszántan védi a mit sem tudó harlemi srác életét. Kettejük összecsapásának a rendőrség kiérkezése vet véget. Ez a találkozás is zseniális, a két emberfeletti erejű harcos emberére talál egymásban, és nem utolsó sorban újabb izgalmas szembehelyezkedést ábrázol.
Később Luke elmondja barátnőjének, Claire-nek (Rosario Dawson) a történteket, a nő pedig (aki az Iron Fistben Colleen dojojában tanult önvédelmet) kikövetkezteti, kivel is futhatott össze a párja. Egy telefonhívással és néhány órával később a két férfi ismét egymással szemközt állhat. Mivel ezúttal mellettük van a sidekickjük/barátnőjük is, ezért bunyó helyett értelmes irányt vesz a történet, mert – ahogy erre a lányok rámutatnak – közös az ellenfelük. Persze Fist még annyira sem rajong a közös munka gondolatáért, mint Jessica tette, így már most látszik, hogy ha ezek egyszer négyen összekerülnek, az lesz legkelletlenebb és legbizalmatlanabb szövetség, ami valaha képernyőre került.
Dannynek egyébként már itt megjelenik egy elég bosszantó beidegződése, miszerint minden segítséget, felvetést, ötletet és támogatást csípőből hárít a „de én vagyok Vasököl, ez az én harcom” hozzáállással. (Látjátok, ez történik, ha a srácok gyerekként túl sok Rambót néznek, és aztán a világtól elzárva nem szocializálódnak rendesen.)
Eközben fény derül arra is, hogy a Hand, pontosabban vezetőjük, Alexandra Reid (Sigourney Weaver) hogyan támasztotta fel és képezte az eddigieknél is tökéletesebb harcossá Elektrát, aki a halállal emlékeit és személyiségét is elvesztette, így immár nem Elektra, hanem Black Sky, a Hand legerősebb fegyvere.
A szálak Iron Fist és Luke párosát elvezetik Reid cégéhez. Bár Danny cselesen a Rand vállalat képviseletében jut be a cég igazgatósági ülésére, a diplomáciát igen gyorsan félredobja, és úgy nagyjából az első mondatában előáll azzal, hogy márpedig ő Iron Fist, és jött elpusztani a Handet, kezit csókolom, ha lennének szívesek akkor most előállni. Nyilván nem tapsolják meg a szónoklatát, és pofonváltásra kerül sor. Ebbe már beszáll Luke is, sőt, a forró nyomon pont az épülethez érkező Jessica és Matt is csatlakozik a partyhoz. Ráadásként Alexandra Black Sky-t is beveti, így Matt most először szembesül azzal, hogy Elektra (vagy legalábbis a teste) életben van.
Egy felhőkarcoló legfelső emeletén, folyosókon és kartonozó szobákban kerül sor a Marvel-Netflix történelmének eddigi legkirályabb csatájára, ahol a szupererővel megáldott/megvert, súlyos mentális-szociális diszfunkciókkal bíró brigád először áll együtt, egy oldalon. Hogy ez a jelenet mennyire epikus, zseniális és nagyszerű, arra a magyar nyelvben még nincs megfelelő jelző.
A négyek elmenekülnek, Danny kibérel egy éttermet, ahol ideiglenesen megbújhatnak, legalább addig, amíg egyáltalán felfogják, ki kicsoda a sztoriban. És itt egy kicsit muszáj megállni, és elgyönyörködni a sorozat képi világában, ami egyszerűen lenyűgöző.
Bár eddig is dominánsak voltak a színek (az adott karakter jelenetében mindig a karakter színe dominál, szűrők, fények, ruhák, tárgyak segítségével érik el a tökéletes összhatást, így Jessica lila/kék, Luke sárga, Daredevil vörös, Iron Fist zöld, a Hand pedig fehér/acélszürke), de a színekkel való játékot itt kezdik csak el igazán a film készítői. Amikor mind a négyen jelen vannak az étteremben, akkor mindannyiuk színe ott vibrál, lámpákban, tükröződésekben, tárgyakban. Mikor Jessica lelép, a kék/lila színek is eltűnnek a jelenetből. Már csak azért is érdemes figyelni a színeket, mert jóslásra is alkalmasak. Ha egy adott szóló jelenetben az egyikük színe mellett megjelenik egy másik szín, akkor annak a karakternek a felbukkanása is várható. A színekkel, fényekkel, szűrőkkel való játék az egész sorozatot végigkíséri, és vizuális kánaán az elménknek, nem lehet nem imádni.
Az éttermi jelenet persze nem csak a szín-játék miatt izgalmas, hanem a négy karakter jellemrajza miatt is. Amíg közvetlen veszélyben voltak, prímán együtt tudtak dolgozni, azonban nyugodtabb körülmények közt, mikor beszédre kerül a sor, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy itt magányos farkasokról van szó. Négy ember, aki már annyit veszített, hogy vagy nem tud, vagy nem mer (vagy csak most tanul meg) kötődni. Négyükből három a szüleit elvesztve tanulta meg a leckét, a negyedik a feleségét gyászolja. Mindegyikük megszokta, hogy a saját tettéért csak önmagának tartozik elszámolással, és hogy senki nem irányítja, a maga feje után megy. Ráadásul még a céljaik sem azonosak, legalábbis nem mikro szinten, mert bár a város megmentésének vágya közös pont, de míg Danny ezt Elektra halálával párhuzamosan gondolja, addig Matt nyilván mentené a nőt. A négyes valószínűleg sosem maradna együtt, ha a mellékszereplők, köztük a felbukkanó Stick nem vinné el ebbe az irányba a dolgot. Neki köszönhetően lassacskán kibontakozik a Hand, Alexandra és Elektra történetszála is.
Eszerint réges-régen K’un-Lun mesterei a csí gyógyító erejét tanulmányozták. Azonban közülük öten önző célra akarták használni ezt az erőt, örök életre vágytak, így kizárásra kerültek. Ők lettek a Hand (a Kéz) öt ujja: Alexandra Reid, Madame Gao, Sowande, Murakami és Bakuto. Szert tettek egy különleges anyagra, ami képes volt őket feltámasztani, így immár évszázadok óta élnek. Azonban a matéria elfogyott, az utolsó adagot használta fel Alexandra Elektra feltámasztására.
Az öt vezető célja a túlélés, ezért további szubsztanciára van szükségük. Ez viszont el van zárva, mégpedig mélyen New York városa alatt, áttörhetetlen fal védi, amit egy korábbi Vasököl erejével zártak le, és csak egy Vasököl ereje nyithatja ki ismét. Így hát a céljuk Iron Fist megszerzése, mégpedig élve, hogy kinyissa a kaput. Céljaik elérése érdekében bármire képesek, és eléggé sürgeti is őket az idő, így frontális támadást indítanak a defektes brancs ellen. Pórul járnak, egyikük fogságba esik, és hamarosan meg is hal. A maradék négy ’ujj’ között egyre nagyobb a feszültség, Alexandrát okolják és ellene fordulnak, elhibázott lépésnek tartva Black Sky megalkotását. Feszültségük érthető, a halálból mostanság már nincs feltámadás, és ők az évszázadok során már eléggé hozzászoktak a tényhez, hogy nem halnak meg, nem szeretnének ezzel a szokással pont most felhagyni. Én mondom, ha Iron Fist elég türelmes lenne (ami buddhistáktól szokatlan módon nem erénye), nem lenne más dolga, mint kivárni, hogy ezek négyen szép lassan megöljék egymást.
Azonban erre nem kerül sor, mert mindeközben maga Black Sky sem tétlen. A Mattel való találkozás felpiszkálja az emlékeit, rögtönzött kis nyomozásba kezd saját múltja után, majd megtáltosodik, és amire nem volt képes az első két összecsapásnál (mikor mellette volt még több tucat fegyveres harcos), azt most egyedül is véghez viszi: lever mindenkit, és elviszi Dannyt a négyek elé. Lám, mi mindenre képes a motiváció! Alexandra végre örül, hisz bebizonyosodott, hogy a Black Sky-ra építő terve igenis működött, de sajnos elhamarkodta az ünneplést, mert mintegy 40 másodperccel azután, hogy megerősödhetett főnöki pozíciójában, Elektra bizony rezzenéstelen arccal leszúrja.
Elektra ugyanis nagyon bölcsen belátta, hogy ha ő a legmenőbb harcos, aki nélkül nem mennek semmire, és ő hozta el a kulcsot (Danny személyében), akkor bizony neki jár a kincs is – ami jelen esetben a mágikus matéria, valamint a főnöki szék. Úgyhogy tart egy nagyon badass rögtönzött székfoglaló beszédet, és átveszi az irányítást. (Lássuk be, ha valaha Top 5 jelenetet írunk, ennek benne kell lennie. )
Innentől már nem sok agyal nivaló marad a sorozatban, az utolsó két részre már csak a nettó harc marad: Az új boss lerángatja magával a föld alá Dannyt, aki persze kellően buta ahhoz, hogy az első provokációra előidézze a Mágikus Fénylő Öklöt, Elektra pedig csak erre vár, uzsgyi odakoccolja azt a zárhoz: Szezám tárulj! Hát igen. Ha az ember 20 évig meditál az isten háta mögött egy rakat szerzetes közt, akkor a piszkos kis trükkökre és a másik manipulálására vonatkozó lecke kimarad. És mi van az ajtó mögött? Egy SÁRKÁNY. Pontosabban egy sárkány csontváz, ami maga a szusztancia, ami életben tartja a Hand tagjait. Nesze neked, HBO, a Netflixnek lett saját kardozós-szexelős-sárkányos sorozata…
Mivel azonban a sorozat címe nem Game of Thrones, és még csak nem is Iron Fist, ezért a többi oltalmazó is kapott még szerepet a történetben. Ők a maradék három ujjal harcolnak meg, hogy eljussanak Dannyhez, közben pedig Claire és Colleen a rendőrségről kicsempészett plasztikbombát helyezik el az épületben. Most ugyanis, hogy a kapu kitárult, már csak egyet tehetnek: el kell pusztítani mindazt, amit rejtett, nem csak azért, mert nem jó, ha maffiózók és pszichopata gyilkosok örök élethez jutnak, de azért is, mert ha a Hand kinyeri az összes anyagot, az meggyengíti New York alapját, és nagyméretű pusztulásához vezet.
A terv majdnem tökéletesen működik, bombák elhelyezve, azonban egy összecsapás során az időzítő a kelleténél előbb indul el. Ezt Daredevil észleli, és jelzi a többieknek, hogy gyorsan ki kell menekülni az épületből, ő maga azonban ott marad Elektrával. A bomba felrobban, az épület leomlik, a bejárat és a csontok megsemmisülnek, a kényszerből összeverődött kicsiny csapat pedig Matt meggyászolása után szétszéled.
Aki viszont bevette, hogy Daredevil otthagyta a fogát, az valószínűleg teljesen tájékozatlan Marvel/Netflix vonalon, hiszen már rég tudjuk, hogy a Daredevil harmadik évada is be van rendelve. Azt meg ugye, Matt nélkül nem fogják megvalósítani. Mivel ezt maguk a készítők is látták, ezért nem is hagytak kétségek közt senkit, az utolsó jelenetben láthatjuk, hogy Matt egy ispotályban fekszik eszméletlenül, apácák veszik körül. (Easter Egg: az apácák egyike azt mondja a másiknak, hogy szóljon Maggie-nek Matt anyja pedig szintén Maggie volt, aki elhagyta a családját, és apácánal állt.) The End.
A The Defenders összességében egy nagyon hullámzó minőségű, de alapvetően jó sorozat lett. Mivel egy-egy karakterre kevesebb hangsúly jutott, így az önmagukban egyébként irritáló szereplők (Daredevil és Iron Fist) is elviselhetőek voltak. Bár tény, hogy Jessica és Luke érezhetően kisebb szerepet kapott, hiszen Matt és Danny kötődik jobban a Handhez és Elektrához, de így is sokat tettek a jó összképért. Fistnek pedig kimondottan jót tett ez a széria és a többiek társasága, érezhető nála a karakterfejlődés.
A közös részek remekül működtek, a karakterek egymás katalizátorai, bár olykor egyikük-másikuk kissé indokolatlanul szorul háttérbe. A képi világ, ahogy arról már szó volt, egyszerűen zseniális és gyönyörű, a zene szintén nagyszerű, ahogy azt már megszoktuk. Easter eggeket is kaptak a hardcore rajongók. Hogy mást ne mondjunk, remek ötlet volt, hogy Daredevil a zongoránál pont a The Defenders főcímzenéjét kezdi el játszani, de az utolsó rész végén Jessica irodájának új ajtaja is biztos sokak szívét dobogtatta meg.
Az is jót tett a szériának, hogy egy nem túl hosszú történetet nem nyújtottak indokolatlanul el. A végeredmény rövidebb, intenzívebb, akcióban gazdag. Ugyanakkor közel sem tökéletes. Az rövid idő és a sok akciójelenet a kidolgozottság rovására ment. Sajnos nem sikerült megtalálni az arany középutat harc és történetépítés közt. Fájó pont, hogy egy ekkora potenciált magában hordozó ellenfelet, mint a Hand, ennyire leegyszerűsítettek. Weaver ugyan remekül játszott, és az ő karaktere elég szépen ki volt bontva, de a többiekről kvázi semmit sem tudtunk meg, és ez elég nagy veszteség. A lassan, de szépen épített kezdet és az izgalmas folytatás után a lezáró két rész sajnos kissé összecsapott lett. Viszont nálam még így is befért a Top 3 Marvel/Netflix szériába, A Jessica Jones és a Daredevil első évadja után.
Szerző
