Az angol humor hírhedten abszurd, és bizony néha groteszk is. A Quacks pedig ennek a beteges – esetünkben szó szerinti – humornak a tökéletes mintapéldája.
Az 1840-es éveken játszódó széria három viktoriánus orvos és egyikük feleségének történetét követi nyomon: Robert (Rory Kinnear) nagyképű sebész, aki, mint valami szupersztár, rajongói tekintetének kereszttüzében operál, bár betegei elég gyakran hullazsákban hagyják el a műtőasztalt; John (Tom Basden) legatyásodott fogorvos, aki az éteres anesztézia használata mellett kardoskodik; William (Mathew Baynton) túlbuzgó pszichiáter, aki a megszokott durvaság helyett kedvességgel közelíti meg betegeit, nem túl nagy sikerrel; mindeközben Caroline (Lydia Leonard), Robert felesége, elfojtott szexuális vágyai miatt szenved, és úgy dönt, ő is feliratkozik pár anatómiaórára.
Első blikkre a Quacks – aminek amúgy már a teljes első évada elérhető – egy nagyobb büdzsével operáló Horrible Historiesre emlékeztet, ami hatást még erősíti, hogy a Williamet alakító Mathew Baynton az előbb említett skicc-komédiában is jelen volt. De több hasonlóság is van a két széria közt, mint például a téma szatirikus megközelítése, de a Quacks lazán összefűzött jelenetei is a Horrible Historiesra hajaz egy kicsit, bár itt azért persze van némi koherencia, akkor is, ha nagyobb hangsúly esik az egyes jelenetekre, mint az azokat összefűző sztorira.
És bár a Quacks nem hangosan röhögős komédia, remekül mutat rá a viktoriánus kor ma már abszurd gyógymódjaira – a szuper szigorú etikettről már nem is beszélve –, amiket a színészek sokszor csodálatos, a témához és hangulathoz illő fapofával adnak elő. Ebben mondjuk talán a legjobb a király orvost, Dr. Hendrickset alakító Ruper Everett volt, akinek jelenete, mikor egy húgyúti fertőzéstől szenvedő, idős hölgyet „vizsgál” meg, egyszerűen zseniális.
Viszont amellett, hogy jól rámutat a korszak vacak egészségügyére, a Quacks bizony attól sem riad vissza, hogy bemutassa, azért igenis voltak már ekkor is orvosi áttörések: az első részben például a főszereplők egy arctumortól szenvedő herceget kezelnek, akit a műtét alatt végül éterrel altatnak, és akin gégemetszést végeznek, hogy a beavatkozás közben ne fulladjon meg a saját vérétől. Jó, a herceget egyszer kicsit fel is nyújtják mindeközben, de az már más tészta.
Mindent egybevetve nagyon kellemes élmény volt a Quacks első része, ami bár kellően hátborzongató és abszurd volt, azért egyszer sem volt annyira véres vagy vulgáris, hogy ki akarjam kapcsolni. A történelmi szatíra része viszont egyszerűen zseniális, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki vevő az ilyen dolgokra.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.