Oldal kiválasztása

Név: Jeszmás Károly

Nick: Super Studio 8

Csillagjegy: Kos

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: Szabadúszó fotós, videós

Kedvenc film és sorozat: A hét szamuráj

Kedvenc videójáték: Starcraft

Háziállat, kiskedvenc:  Két macska, újabban egy ördög (úgy értem kutya). 

Hogy találkoztál először a cosplay-jel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?

Valamikor a gimnáziumi éveim alatt. Az első rendezvényem Miskolcon volt, akkor még simán Animeconnak hívták. Már akkor élveztem a társaságot, és hogy bárkivel le lehetett állni beszélgetni, de már akkor se bírtam a szervezési problémákat – bár akkor még sokkal durvább dolgok voltak (pl. elszakadt videós kábel köteg, valaki neki ment baltával?). Abban az időszakban relatíve rendszeresen jártam conokra, de aztán nagyon kimaradt. 2015-ig nem is voltam újra conon. Viszont az megmaradt bennem, amikor a cosplay versenyzők először kezdtek komolyabb kiegészítőket is használni, az még a magyar cosplayes életnek nagyon a kezdette volt.

Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged ebben?

Véletlenek hosszú folyamata. Igazából egész kicsi koromban elkezdtem fotózni, de aztán ez a teljesen eltűnt az életemből, még akkor is, mikor az egyetemen mozgóképet tanultam. Akkor kezdtem el újra, amikor 2015-ben a PlayDome megbízásából elmentem a tavaszi Mondoconra, ahol fotókat lőttem. Akkor még nem volt meg a szakmaiság, és csak azt lőttem, amit jónak láttam, és azokat módosítás nélkül töltöttem föl a Mondoconosok csoportra. Nagyon népszerűek voltak, és másnap úgy hivatkoztak rám, mint fotós. Én meg azt mondtam magamnak: Oké, akkor legyünk az.

Van olyan személy, akitől sokat tanultál ezen a téren?

Olcsó poén lenne azt mondani, hogy az internet, de végül is manapság egyes szakmákhoz nem is kell több, tekintve, hogy minden fontosabb dolgot megtanulhatsz ott akár szakmabeliektől is kvázi ingyenesen.

Van tervben, hogy egyszer te is jelmezt öltesz magadra?

A korai conos időszakban gondolkoztam azon, hogy kéne csinálni egy Alucard cosplayt (igen, akkor még a Hellsing volt a menő anime), ma már viszont nem tudom, miképp férne be az időmben. Nem, csak azért mert a fotózás, videózás mellett alig marad időm másra, de azért is, mert valószínűleg ebben is maximalista lennék, ami még több időt ölne el nem csak a con előtt, de még a con alatt is. Az meg a másik, hogy amit most szívesen megcsinálnék, ahhoz igazából kéne egy hölgy cosplayer párnak.

Mit preferálsz inkább, a rendezvényeket vagy a photoshootokat?

Nehéz kérdés, mind a kettőnek megvan a maga varázsa. Rendezvényeken általában szerettek egyfajta „utcai fotózás” vonalat képviselni, vagyis inkább a lopott pillanatokra specializálódok, nem arra hogy egy-egy cosplayessell eltöltsek 20-30 percet.  Valamint a színpadi fotózást is imádom és kihívásnak tartom, arra meg csak rendezvényen van lehetőségem. Azonban nem tagadhatom, hogy egy photoshoot folyamán egy-egy képnek sokkal több aspektusát tudom kontrolálni. Én úgy érzem, hogy mind a két szituációban képes vagyok nagyszerűen teljesíteni.

Miként változtatott téged meg a fotózás? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Maga fotózás nem sokat változtatott rajtam. Sokat változtattam az elmúlt években, de annak a fotózás inkább az eredménye és nem a kiindulópontja volt. A látásmódon az mindig is megvolt, csak éppen nem használtam. Inkább a cosplayes társaság, ami megváltoztatott.

Mi a legkedvesebb emléked a cosplay-jel kapcsolatban?

Biztos valami Mondoconos színpadi hülyéskedést mondanék, ehhez azért mindig megtalálják a jó „műsorvezetőket”. De nem tudnám kiemelni egy olyat pillanatot se, amely masszívan kiugrik, és nem azért mert olyan alacsony folyamatosan a színvonal, hanem azért mert folyamatosan magas.

A cosplay fotózáson kívül van még valamilyen hobbid?

Cosplay videózás. Egyébként a szokásos dolgok (filmek, játékok).

Milyen visszajelzéseket szoktál kapni a fotóiddal kapcsolatban, melyik volt rád nagy hatással?

Igencsak pozitívokat. Az első élményemről már meséltem, az mindenképp meghatározó volt, annak ellenére, hogy a korai fotóimat már egyáltalán nem tartom olyan jónak.  De mindig van egy-két apró visszajelzés, amely örömmel tölt el. Például, amikor egyszer egy rendezvény után átadtam a névjegykártyámat, és a fotóalany megszólalt „Te vagy a Super Studio 8? Imádom a képeidet” vagy amikor először mondták egy fotómra, hogy ezt legszívesebben fölraknák egy falra.

Szereted, ha a cosplayesek maguktól kérne tőled képet, vagy inkább te szeretnél válogatni a jelmezek között?

Attól függ. Mondanám, hogy az elsőt választanám, mert az egy plusz elismerés, hiszen akkor a modell elég jónak tart ahhoz, hogy tőled akarjon fotót. Viszont néha sajnos előfordul, hogy a cosplayer szinte semmit nem tud a karakteréről. Amikor én választok modellt/karaktert és van idő fölkészülni, akkor ilyen nem fordul elő.

Melyik fotózásod volt eddig a legnehezebb, miben volt más a többitől?

Eddig egyetlen olyan photoshootom se volt, amire azt mondtam volna, hogy kifejezetten nehéz volt, vagy esetleg veszélyes (bár azért a Rozsomák fotózás talán beletartozott ebben a kategóriába), inkább csak fárasztók, mint például a HCC fotózások, ahol nagy területen és több modellel dolgozol. A rendezvények egy másik tészta, mert például a Mondón a fotózásokon kívül elég komoly történettel bíró zenész videókat is készítek, amelyek nagyon sok időt és energiát emésztenek föl (nem csak a conon, de előtte is).

Van olyan karakter, akit mindig is lencsevégre akartál kapni, de ez idáig nem sikerült?

Őszintén megvallva nem feltétlenül karakterben gondolkozok, hanem cosplayesekben.  Nyilván, hogyha egy rendezvényen vagyok és meglátok egy nagyon jól megcsinált cosplayt, akkor megpróbálok róla egy jó fotót készíteni, de hogyha egy előre megbeszélt fotózásról van szó, akkor nem feltétlenül karaktert választanék elsőnek, hanem modellt.  Ha meg az lenne a kérdés, akkor például Yurikot mondanám. Nem, csak azért mert remek cosplayer, de azért is, mert egy roppant szimpatikus hölgynek tartom. És persze mondanám az Enji Nightot is, hiszen talán ő a legismertebb magyar cosplayes, de ő hozzám képest egy teljesen másik szinten van.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.