Oldal kiválasztása

A megcsúszás után jön az esés – ahogy a Slip című epizódot most a Fall névre hallgató felvonás követi. Az alkotók mind a két esetben tudatosan használják az adott kifejezést, ami a múltkori és a jelen részben metaforikusan és szó szerint is felbukkan a cselekményben, tökéletesen leírva némely karakter helyzetét. Lássuk, ki hogyan bukik el a finálé előtt!

Jimmy (Bob Odenkirk) meglátogatja egy régi barátját, Irene Landryt (Jean Effron) a Sandpiper Crossing idősotthonban, akitől megtudja, hogy az első évadban elkezdett jogi huzavona még mindig nem zárult le. Jimmy – lehetőséget és pénzt látva a szituációban – ezek után szabadidejében Irene-t próbálja győzködni, hogy kössön alkut a Sandpiperrel, hogy minél hamarabb megkapja a jutalékát – meg persze Jimmy is a sajátját. Eközben Kim (Rhea Seehorn) a Mesa Verde mellett elvállal egy másik ügyet is, ami azonban káros hatással van az egészségére; Mike (Jonathan Banks) a Madrigal cég alkalmazottja lesz, Howard (Patrick Fabian) pedig összeszűri a levet a szellemileg instabil Chuckkal (Michael McKean) egy megbeszélés során.

Vince Gilligan és Peter Gould írói keze ezúttal nem kímélt senkit – még ha szó szerinti vérengzés nem is történt, bizony jó mélyre taszítottak néhány szereplőt. Kezdve Jimmyvel, akinek a piszkos játékai közben felszínre tör az elnyomott lelkiismerete; aztán Kim, akinek kis híján az életébe került, hogy elvállalta a Gatwood Oilt. Hector Salamancát (Mark Margolis) sarokba szorította felettese, Don Eládio (Steven Bauer), és innentől kénytelen együttműködni riválisával Gus Fringgel (Giancarlo Esposito); eközben Nacho (Michael Mando) terve nem úgy sül el, ahogy akarta. Végül pedig ott van Chuck, akinek a mentális problémái még terápia és gyógyszeres kezelés mellett is irracionális lépésekre ösztönzik, valamint Howard, aki mindezek miatt nem csak egy munkatársat, hanem egy mentort és egy barátot is elveszteni látszik.

Ezek az apró kis bukások mind-mind remekül kidolgozottak, és tökéletes lüktetést adnak a cselekménynek – kicsit úgy érezhetjük magunkat, mintha egy háborgó tengerben lennénk, és együtt sodródnánk a karakterek érzelmeivel. Annak ellenére, hogy szinte kizárólag negatív dolgok történnek a Fallban, nem érezzük túl soknak – kicsit talán kétségbe esünk, hogy innen hogyan tovább, ám inkább spekulációra késztet. Nem tudom, hogyan érték el mindezt az alkotók, de emelem kalapom előttük.

Mi jöhet a bukás után? Vagy mélyebbre süllyedünk, vagy megpróbálunk valahogyan kikecmeregni a gödörből – kíváncsi vagyok, melyik karakterrel melyik variáció fog megtörténni a fináléban.

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.