Alig több, mint két éve startolt el a Daredevil első évada, amelynek sikere az egész Marvel Filmes Univerzumra kihatott. Ez volt a Marvel Studios és a Netflix első közös munkája, és a rendkívül jó visszajelzések egyértelművé tették, hogy az elképzelés nagyon is működik. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg- gondolták a készítők, és berendelték a második évadot, de nem álltak meg itt. A Fenegyereket ezután Jessica Jones követte, akinél már felbukkant Luke Cage karaktere is néhány epizód erejéig. Amikor aztán Luke saját sorozatát is bejelentették, már bizonyossá vált a Marvel világát akárcsak egy kicsit is ismerők számára, hogy itt bizony a Defenders csapata fog összeállni. Ezt hamarosan a stúdió is megerősítette, beígérve a hiányzó láncszem, Iron Fist sorozatát, valamint a Defenders széria érkezését is.
A szinopszis nem túl bonyolult: Az eddig saját sorozaton keresztül bemutatott ’hősök’ most olyan ellenféllel néznek szembe, akivel szemben kénytelenek összefogni, ha meg akarják védeni Hell’s Kitchent. Minderre a készítők a korábbi évadonkénti 13 epizód helyett most összesen 8 részt szántak. Hogy ez mire lesz elég, az hamarosan kiderül.
Az első részben a klasszikus dramaturgiának megfelelően az expozíciót láthatjuk: a korábban megismert szereplők elfoglalják kezdőhelyüket a táblán.
Iron Fist (Finn Jones) és Colleen (Jessica Henwick) az egész világot bejárva épp Kambodzsában próbálják utolérni a Handet, eközben Dannyt folyamatosan kísérti a bűntudat, amit a mulasztása miatt érez. Egyik alkalommal, mikor már nagyon közel kerülnének a célhoz, rejtélyes harcossal kerülnek szembe, majd Danny megtudja, hogy ha a Handet akarja utolérni, otthon, New Yorkban kell tovább kutatnia – így hát hazatér.
Luke Cage aka. a sebezhetetlen Power Man (Mike Colter) épp szabadul a börtönből. Kint várja őt a szabadság és Claire Temple (Rosario Dawson), akivel ezúttal már talán esélye van egy boldogabb életre. De ismét felbukkan Misty Knight (Simone Missick), aki a segítségét kéri.
Matt Murdock (Charlie Cox), miután Daredevilként rengeteget veszített, most próbál a hétköznapi életben boldogulni. Úgy néz ki, hogy bár Elektra (Élodie Yung) önfeláldozása és a Karennel való szakítás megviselte, de lassan normalizálódni tud az élete, és lezárva a múltat, immár nem Daredevil ruhájában és képességeivel, hanem ügyvédként próbálja Hell’s Kitchent szolgálni. Karennel (Deborah Ann Woll) is beszélő viszonyban vannak, bár szemlátomást még fájnak a sebek.
Jessica Jones (Krysten Ritter) Kilgrave legyőzése után visszatér a magánnyomozói pályára és a megszokott életviteléhez: hajnalig tartó whiskey-nyakalás a Hell’s Kitchen kocsmáiban, és olykor néhány beeső ügyfél, akit hangulatától függően épp vagy elküld, vagy nem. Egyik nap anya és lánya várja az irodája előtt, akik meg szeretnék bízni a nő férjének felkutatásával. Először nem érdekli a dolog, de aztán rejtélyes telefonhívást kap, amiben a hívó utasítja, hogy ne vállalja el az ügyet. A tiltott gyümölcsről pedig tudjuk, mennyire vonzó…
A szereplők immár a táblán, de egyelőre külön-külön. Ami összehozza majd őket, az egy olyan közös ellenség, akit egyedül nem képesek legyőzni.
A négy – kissé kétes erkölcsű – hős mellett megjelenik tehát az ellenfél is, mégpedig a zseniális színész-istennő, Sigourney Weaver által megszemélyesítve: Alexandra Reid egy rendkívül okos, művelt és erős nő, New York egyik legbefolyásosabb embere – és nem mellesleg a Hand vezetője. A szervezet valóra váltotta a jóslatot, és feltámasztották Elektrát, aki immár Black Sky-ként szolgálja őket.
Ahogy a korábbi, önálló sorozatokban megszokhattuk, a mellékszereplők most is kiemelkedő játékot nyújtanak. Claire, Karen, Trish (Rachael Taylor), Foggy (Elden Henson), Madame Gao (Wai Ching Ho) mind rengeteget tesznek hozzá a történethez.
A másik nagy erőssége a Marvel/Netflix duónak az ellenség. Egy erős, nagy hatalmú, uralkodni vágyó karakter, aki céljai elérése érdekében nem riad vissza semmitől. Ezt a koncepciót láthattuk olyan remekül működni a Daredevil első évadában, Fisk személyében, ezt kaptuk meg a Luke Cage-ben Cottonmouth karakterében, de ide tartozik Jessica Jones nemezise, Kilgrave is. És pont ez hiányzott igazán a Daredevil második évadából és az Iron Fistből is, ahol sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a Hand, és a személytelen misztikum elnyomta a karakterformálás fontosságát. Az írók tanultak ebből a hibából, és most a két korábbi ellenségképet kiegyensúlyozott arányban tudták egyesíteni: a fő ellenfél tehát továbbra is a Hand, de immár egy erős, karakteres vezetőt is kapunk Alexandra Reid szerepében, aki viszont – és ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni – nagyon is emberi és sebezhető. Sigourney Weaver ragaszkodott hozzá, hogy beleszólhasson a karakter megformálásába, mert nem akarta, hogy Alexandrát merev és ellenszenves jégkirálynőnek írják meg, akit képtelenség megérteni. A ’gonosz’ karakterek ugyanis csak akkor tudnak működni, ha bepillantást nyerünk a motivációjukba, és meg tudjuk érteni, mi vezérli őket. Ahogy ez bevált Fisk, Cottonmouth és Kilgrave esetében, úgy beválni látszik az első női ellenfél, Alexandra esetében is. (E tekintetben Madame Gao-t nem soroljuk a valódi emberi ellenfelek közé, hisz ő az első pillanattól a Hand megtestesült jelképe, nem önálló személyiség.)
Az eddigi mérleg tehát
- egy ütős főcím (ami már alapelvárás is)
- rendkívül jó zene, ahogy azt már egyébként megszoktuk
- zseniális vizuális hatások (nem csak a főcím alatt, hanem az egész epizódot végigkísérte például a piros-lila-sárga-zöld színjáték, minden karakter a saját színéhez kapott világítást és szűrőket)
- remek mellékszereplők
- erős és érdekes ellenfél
- és emellé néhány kissé közepesen sikeredett főszereplő. Sajnos Charlie Cox Fenegyereke továbbra sem a képregényekből megismert karakter, a játéka sokszor kissé irritáló, és bár a tettei és motivációja egyértelmű, mégis nagyon nehéz őt szeretni – különösen női szemmel. Iron Fist és Luke Cage egy fokkal jobb, de egyelőre ők is kissé lapos alakítást nyújtottak. Elfogultságom teljes tudatában hiszem, hogy Jessica Jones karaktere az egyetlen, ami a megszokott magas színvonalat hozza. De legyünk igazságosak: mivel az esemény egyelőre öt szálon fut (a Defenders tagjai az első epizód során még csak nem is találkoznak egymással), ezért egy-egy főszereplőre kevés játékidő jutott. Messze még a vége…
Szerző
Trackback/Pingback