Bár az első évad eleje nagyon is ínyemre volt, sajnos az évad vége felé kezdett kifújni a sorozat, és bár a rajongóknak sikerült visszahoznia egy második évadra a Jerichót, ez a pár epizód azonban egy hirtelen összekapott, és vérszegény évad lett, nem egy méltó befejezés egy olyan szériának, ami ilyen erős alappal indult.
Jericho és a szomszéd város, szó szerint hadban áll egymással, mire megérkezik az új Egyesült Államok hadserege, élén egy ellentmondást nem tűrő, keménykezű katonai vezetővel, Edward Beckkel (Esai Morales). Az indokolatlanul véresnek indult csetepaté, így gyorsan lezárásra került, ám a kezdeti nyugalom egy sokkal nagyobb probléma előszelének bizonyult. Jerichóban kezd helyreállni a rend, ahogy a kontinens nagy részén is, ám ehhez szükség van a térség vezetőire, így Gray Andersont (Michael Gaston) is elszólítja a kötelesség a városból, helyettesének pedig ellenfele, Johnston Green (Gerald McRaney) fiát nevezi meg, okkal, hiszen Ericnek (Kenneth Mitchell) komoly tapasztalata van a város vezetésében. Ráadásul Jake (Skeet Ulrich), Eris testvére szintén vezetői feladatot kap, mivel a katonai vezető őt nevezi ki seriffnek.
Eközben Hawkins (Lennie James) próbál rájönni, hogy ki vadászik rá és családjára, és ki mozgatja a valódi szálakat a városban és az újjá alakult demokráciában. Arra azonban nem számít, hogy ez minden, csak éppen nem demokrácia.
Ezúttal a második évad igazán rövidre sikerült a maga hét epizódjával, ám cserébe egy sokkal sűrűbb történetvezetést kaptunk, mint az első évad – pláne, ha beleszámítjuk, hogy az első évad második felében mennyire sok filler epizód volt. Azonban ez a sűrűség sem tudta megmenti a szériát, és belengett a csatorna kaszája – és szomorú szívvel, de azt kell mondanom, hogy teljes joggal történt a dolog.
Jake, és volt gyerekkori szerelme, között ismét fellángolt a szenvedély, ráadásul az összes szerelmi szál rendeződni látszott, ennek köszönhetően az egésznek fan service szaga lett, hiszen a kikiáltott legszebb nőt, mindig érdemes összehozni a legszebb férfival. Talán csak Mimi (Alicia Coppola) és Stanley (Brad Beyer) közötti szerelmi szál maradt a realitások talaján – és engem is az ő párkapcsolatuk mentett meg a hajtépéstől.
A nagy összeesküvés, illetve a régi gonosz, a Ravenwood visszatérte már nem fanservice-nek minősül, hanem írói önkénynek, amivel mindig pontosan azt történt, amit az alkotók elképzeltek, nem pedig az, ami logikusan következett volna. ugyanez igaz Hawkins és Jake közös akciójára is. Az évad utolsó epizódja ad valamiféle megnyugvást a széria rajongói számára, mivel kellően lezárja a sztorit, de cserébe nyitva is hagyja azt.
Sajnálom a Jerichót, ugyanis egy nagyon erős alappal induló sorozatnak ígérkezett, de a kétezres évek misztikum-mániáját rosszul lovagolta meg, és sajnos ennek az egyik velejárója volt, hogy az alkotók maguk sem tudták hova akarnak kilyukadni a szériával, csupán a szálakat akarták minél jobban megkutyulni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
