A 2016/2017-es, viszonylag gyenge tévés szezon után az ember hálát ad a visszatérő, minőségi szériákért – mint például a Poldark.
Talán a legjobb lesz, ha egy kis anekdotával kezdek: én abba a furcsa állatfajtába tartozom, amelyik nem nézi se a Trónok harcát, se a Walking Deadet, mivel hogy mindkettőt túl véresnek ítélem. Catleen, velem ellentétben, mindkettőt nézi és szereti. Aztán egyik nap meséltem neki, hogy milyen válogatott emberi gyarlóságok tűntek fel mostanában a Poldarkban, mire neki kikerekedett a szeme, és teljesen ledöbbenve a következő kérdést szegezte nekem: És neked a Trónok harca túl durva?
Szóval igen, bár vér nem nagyon folyt, a széria legújabb évada igencsak sötétre is nyomasztóra sikeredett, ami leginkább George Warleggan (Jack Farthing) ármánykodásinak köszönhető, aki egyfelől próbál mindenütt keresztbe tenni Rossnak (Aidan Turner), másfelől pedig semmilyen aljas módszertől nem riad vissza, hogy még nagyobb presztízsű pozícióba juthasson.
Ennek aztán leginkább az újonnan bemutatott karakterek isszák meg a levét, akik közül pedig talán a legnagyobb áldozat Elizabeth unokatestvére, Morwenna (Ellise Chappell). A fiatal lány nevelőnőként kerül a Warleggan-házba, Elizabeth első házasságából született fia, Geoffrey Charles (Harry Marcus) mellé – elsősorban azért, hogy George szétválassza a fiút és anyját. Morwenna és Geoffrey Charles azonban hamar szoros barátságot köt, főleg akkor, amikor hozzácsapódik a pároshoz Demelza (Eleanor Tomlinson) öccse, Drake (Harry Richardson) – a két fiatal pedig, a társadalmi különbségeik ellenére, egymásba szeret. Amikor azonban már úgy tűnne, hogy románcuk réve ér, George elrendezi, hogy Morwenna hozzámenjen az alattomos özvegyemberhez, Whitworth tiszteleteshez (Christian Brassington), aki mind lelkileg, mint testileg bántalmazza őt.
Másik fronton az évad egyik fontos történetszála Dwight Enys (Luke Norris) helyzete: a férfi, nem sokkal azután, hogy a szezon első részében titokban elveszi Caroline Penvenent (Gabriella Wilde), francia fogságba esik, majd miután a hivatalos és katonai próbálkozások arra, hogy kiszabadítsák, kudarcba fulladnak, Ross pár emberével Franciaországba utazik, hogy személyesen szabadítsa ki barátját, ami akciónak azonban nem várt következménye lesz. Ugyanis Dwight mellett még egy tucat rab kiszabadul, köztük a fiatal Hugh Armitage (Josh Whitehouse) hadnaggyal, aki nem csak, hogy egy magas rendű főúr unokaöccse – ami jó pontokat szerez Rossnak –, hanem hazatérve Cornwallba hamar belehavarodik Demelzába, és, mit sem törődve azzal, hogy a nő házas, udvarolni kezd neki.
Mindeközben George kegyetlenül szövi a szálakat a háttérben: sorra szerzi meg azokat a pozíciókat, amiket eredetileg Rossnak ajánlanak fel, hogy aztán visszaéljen a hatalmával. Kegyetlenkedése végül Agatha néni (Caroline Blakiston) – aki állítom, hogy a leginkább hardcore karakter az egész szériában – halálához vezet. Amikor megsejti, hogy az Elizabeth-től született fia, Valentine, talán nem is az övé, a nőt is eltaszítja magától. Drake életét is megkeseríti – koholt vádakkal börtönbe csukatja, megvereti és majdnem megöleti a fiút, valamint felgyújtatja annak kovácsműhelyét. Azonban minderre bizonyos szinte szükség van, hiszen ezek ébresztik rá Rosst arra, hogy nem húzódhat el teljesen a politikától, hiszen ezzel többet árt az embereknek, mint azzal, ha belebocsátkozik a felsőosztály játékaiba.
Ritka jó volt ez az évad: sokkoló és sötét, de összetett, sokrétű, lebilincselő, és még csak a felemelő pillanatokat sem nélkülözte. A szereplők sokat szenvedtek benne, és nem egy, hanem rögtön két olyan karakter is volt benne, akiken szívesen átmennék egy kamionnal, viszont így is őszinte és mély érzelmek – pozitív érzelmek – kerültek bemutatásra. Szóval… mikorra is várható a negyedik évad?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
