Oldal kiválasztása

A múlt heti epizód nagyon fellelkesített, hogy végre magára talál a sorozat, ám a mostanival kicsit alábbhagyott ez a lelkesedésem, ugyanis hiába kezdenek összeérni a szálak, valahogy túlságosan a kicsi részletekre fókuszál az epizód, ahelyett, hogy a korábban olyan jól megírt nagy átfogó íveket venné célba – na, hiányzik Martin mindent látó szeme!

Havas Jon még mindig Sárkánykőn vendégeskedik, ahol Tyrion tanácsát megfogadva igyekszik jobban megismerni Daeneryst, és bár nem kíván neki fejet hajtani, mégis kezdi meglátni benne azt, amit annyira szeretnek és tisztelnek benne a körülötte lévők. Tyrion hite ugyan egy kicsit meginogni látszik a Lannister sereget ért támadás, valamint a túlélők megbüntetésének okán, ám Varysszal folytatott beszélgetés kicsit helyrerázta.

Jaime és Bronn sikeresen túlélték Drogon és a dothrakiak támadását, és tüstént Királyvárba mentek. Jaime pedig még mindig a hadszíntéren látottak hatása alatt van, ami azon túl, hogy brutális volt, sokkoló felismerés is, hiszen a Sárkánykirálynő egyetlen sárkánnyal és egy kisebb sereggel felperzselte a teljes Lannister katonaságot. Cersei még bizakodó, és támaszkodna a zsoldosokra, ám testvére szembesíti őt a valódi helyzettel. Az alapból kaotikus viszonyok között pedig Bron lesz az, aki igyekszik rendet teremteni.

Sam a Fellegvárban ugyan megúszta a büntetést, amiért megmentette Jorah-t, ám kitüntetést sem kapott érte, vagyis ugyanúgy ágytálat cserél, moslékot eszik, és tekercseket másol. Ugyan sürgetve hollón küldött üzenetnek hála őszintén kitárulkozik a nagymestereknek, a jó szíve és szorgalma ellenére sem veszik őt komolyan. Dühében pedig figyelmen kívül hagy valami igazán fontosat, amit Fahéj talált, és olyan cselekedetre szánja el magát, ami végérvényesen megpecsételi mindhármuk sorsát.

Bár ismét történtek olyan dolgok, amik nagyon tetszettek számomra, megint azt éreztem, hogy az alkotók nem igazán értik, hogy mit is akarnak kihozni a történetből valójában, így csak a kisebb dolgokra fókuszálnak. Az egész évadon érződik, hogy a fő irányvonalat nem Martin határozta meg, és nélküle a sorozat készítői sem látják át teljesen ezt a hatalmas és összetett világot.

A Deresben játszódó jelenetek alsó hangon is marhaságnak tűntek, és az egészet átlengte az írói önkény. És ugyanez a helyzet a Falnál történteknél is, ahol ugyan sok minden összeért végre, és valóban egy nagy kaland kezdődik, de mégis inkább egy látványos és indokolatlan elterelésnek tűnik.

Tekintve, hogy már csak két epizód van hátra a hetedik évadból nagyon zavarónak találom, hogy az igazán komoly dolgokkal nem foglalkozunk, megint nem szánnak időt az alkotók, hogy a nézők átérezzék a pillanat súlyát – kizárólag Cersei és Jaime közös jeleneténél kaptunk erre lehetőséget –, helyette inkább a főszereplőinket korbáccsal hajtják a vesztükbe.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.