*** SPOILERVESZÉLY ***
Az elmúlt öt esztendő alatt nem telt úgy év, hogy legalább egyszer ne néztem volna meg Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai című regényéből készült, Nick Cassavetes által rendezett, Rachel McAdams és Ryan Gosling főszereplésével készült, azonos című filmet. Idén pedig névnapomra egy kedves – szintén könyvmoly – hölgytől ajándékba kaptam a könyvet, ami már egy ideje ott csücsült a kívánságlistámon.
Kicsit félve fogtam bele a történetbe az elmúlt évek tapasztalatai miatt. Ugyanis általában úgy járok, hogy ha tetszett egy könyv filmre vitt változata, akkor a kötet elolvasása után a film hatalmas csalódást jelent, hiába voltam oda érte addig. Nos, kijelenthetem, hogy ebben az esetben semmi ilyesmiről nincs szó. Akár a könyvet, akár a filmet veszi előre az ember hasonlóan jó élményekkel fog gazdagodni, amennyiben szereti a romantikus történetek.
Igen, Sparks története egyértelműen erősen romantikus történet, miután két fiatal szerelmét, egymás elvesztését, majd újra egymásra találását dolgozza fel.
Röviden arról szól, hogy adott két fiatal. Egy lány, akinek édesapját a munkahelye kihelyezte egy kisvárosba a nyári időszakra, ezáltal az egész család New Bernben tölti a nyári hónapokat. Ő Allie Hamilton, a jómódú család egyetlen leánya, igazi művészlélek, aki imád festeni. A másik főszereplőnk Noah Calhoun, aki egyértelműen társadalmi szempontból alacsonyabb rétegből származik Allie-nél, azonban a két fiatalt ez mit sem érdekli, nem úgy Allie szüleit. A nyár csodás, a szerelem forr a tinédzserek között, majd nyár végén jön az elszakadás, Allie családja visszaköltözik a városba és Noah hiába ír szorgalmasan a lánynak – később hol északról, hol a háborúból –, válasz sosem érkezik.
Telnek az évek, Allie készül az esküvőjére mikor is késztetést érez Noah meglátogatására. Vőlegényének, Lonnak a jómódú és elismert ügyvédnek azt mondja, hogy régiségeket megy vásárolni vidékre, aki kezdetben ugyan nem gyanakszik, majd amikor a lányt nem lehet a szállodában elérni, aggódni kezd, hogy valami baj történhetett. Ez alatt az idő alatt Allie és Noah csodás órákat töltenek el együtt, felelevenítve emlékeiket és újra megélve a szerelmüket. Szóba kerülnek a levelek, amelyekről kiderül, hogy Allie bizony nem kapta meg őket, s ezidáig a létezésükről sem tudott. Lon bizonyosságot nyer, hogy Allie Noah miatt mehetett vissza New Bernbe így útra kel, azonban őt megelőzi a fiatal nő édesanyja, aki figyelmezteti lányát. Allie előtt nagy döntés áll. Döntenie kell társadalmi helyzete és a két férfi között. Kit válasszon? Hogy döntsön? Tegyen úgy, ahogy mindenki elvárná, rangjában hozzáillő férfival házasodjon vagy válassza az igaz, mindent átvészelő szerelmet?
Nagyon tetszett a regény felépítése. Valójában egy keretes szerkezetű történetről van szó, egy igazi visszaemlékezésről, ezáltal nem véletlen, hogy az eredeti címe The Notebook. Szóval a legelején és a legvégén a már nagyszülőkké vált Allie-vel és Noah-val találkozunk, a könyvbe beljebb haladva abban az időben találjuk a fiatalokat, amikor Allie meglátogatja Noah-t és ezen látogatáson belül repülünk vissza az első találkozás öröméhez, a tinédzserkori szerelemhez és nyárhoz. Hogy egy vicces, azonban – szerintem – jó hasonlattal éljek a Shrek meséből, ez a szerkezet olyan, mint az ogrék, amik pedig olyanok, mint a hagymák – nem, nem büdösek és nem is nő fehér szőrük, ha a napon hagyjuk –, egyszerűen rétegesek. Viccet félretéve nekem már a szerkesztése is megér egy csillagot, ha öt csillagos értékelést kellene felállítanom.
S ha már a csillagoknál tartunk, akkor a történet maga önmagában megér öt csillagot – legalábbis nekem –, mert ilyen csodálatos romantikus történetet ritkán olvas az ember. Valljuk be őszintén a legtöbb leányzó egy olyan mély érzésű férfira vágyik élete párjaként, mint amilyen Allie Noah-ja, aki tizennégy év távlatából sem felejtette el, és a szívében ennyi év után is ott él, mit él, olyan szinten lángol, hogy képes lenne felgyújtani egy kisebb várost a szerelemével. S mi sem bizonyítja jobban ezt az örökké tartó szerelmet, mint a történet kerete, amikor az Alzheimer-kórban szenvedő Allie-nek férje minden nap felolvass a történetüket a naplóból, hogy ez által visszacsempéssze az érzéseket, az emlékezés csodáját mindkettejük számára.
Azoknak ajánlom, akik kifejezetten rajonganak a romantikus, szerelmi sztorikért. Lehet egyeseknek túl sok lesz benne az érzelem, de ha olyan veszi a kezébe a kötetet, aki már látta a filmet, akkor szerintem nem fog csalódni, egy hasonlóan lehengerlő élményben lesz része. Aki pedig nem kedvelte a túl sok szerelem miatt a filmet, az jóeséllyel, sajnos a könyvvel sem tud majd megbarátkozni. De azért egy próbát megérhet a dolog.
Szerző
