A Slip majdnemhogy tökéletes ellenpólusa lett az elődjének, az Expensesnek: miután főszereplőnk bőven megfürödhetett múltkor a rivaldafényben, ismét jöhetnek a mellékkarakterek. A tempó most kissé egyenetlen, ám csakis kizárólag pozitív értelemben: igazából két olyan hosszabb jelenet van, ami felviszi a nézők pulzusszámát, a többi cselekményszál a megszokott, visszafogottabb iramban bontakozik ki.
Mike (Jonathan Banks) egy korábbi jégkrémes autós rablás helyén kutakodik ásójával és fémdetektorával, és rá is talál egy holttestre, majd értesíti név nélkül a rendőrséget – mindezt azért, hogy borsot törjön Hector Salamanca orra alá. Chuck (Michael McKean) a tárgyalóteremben elszenvedett nyilvános megaláztatása után pszichológushoz kezd el járni, és rövid idő alatt sokat javul az állapota, ám Dr. Cruz (Clea DuVall) egyelőre óvatosságra inti őt. Jimmy (Bob Odenkirk) visszatér abba a hangszerboltba, akikkel korábban nem sikerült megegyezniük a reklámforgatást illetően, és a mostani biznisz sem megy zökkenőmentesen. Kim (Rhea Seehorn) a Mesa Verde főnökeivel ebédel és az ügy részleteit tárgyalják, ami Howard (Patrick Fabian) váratlan betoppanása miatt csaknem katasztrófába torkollik.
Az epizód egyértelmű csúcspontja pont a két nézőket izzasztó jelenete volt. Ebből az egyiket, Chuck küzdelmét a betegségével, már láthattuk korábban, azonban most kissé más megvilágításban mutatják be mindezt az alkotók. Chuck közel sem a sorozat legszimpatikusabb figurája, és a mentális problémái nem mentik fel azok alól, amit öccsével művelt, ám mégis tudjuk őt sajnálni, és együtt izgulunk azért, hogy jól jöjjön ki abból a szorult helyzetből, amibe belekerült. A másik pulzusemelő szcéna Nacho Vargához (Michael Mando) köthető, aki végre nyélbe üti a Don Hector ellen tervezett offenzíváját. Nacho – habár bűnözőnek számít – morálisan inkább a „jó” felé húz, és kétségekkel, valamint idegességgel telve áll bosszút az idős Salamancán. Újfent is jár a taps Michael Mandónak a Slipben nyújtott teljesítményéért, hiszen ismét tökéletesen vitte színre karaktere belső vívódását.
A Slip ezeken felül a mellékszálak mederbe tereléséről is szólt: jelenleg két résznyire vagyunk az évadfinálétól, és ugyan az alkotók a kezdetektől fogva ügyeltek arra, hogy még a legapróbb részleteknek is tulajdonítsanak valami jelentőséget, ebben a szűk ötven percben érezni lehetett, hogy lassan minden megpendített szál összeér, és amiket nemrég dobtak fel, azok pedig majd a következő szezonban fognak kibontakozni – mert hogy igen, lesz negyedik felvonás!
Ezen a ponton fel kell tennem magamnak egy rendkívül fontos kérdést: Fogom én valaha is szidni ezt a sorozatot? Remélem a válasz az, hogy nem, soha!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
