Oldal kiválasztása

A Discovery Channel is beszállt a saját gyártású, igaz történeteken alapuló sorozatok világába, és azonnal egy igen nagy horderejű valós FBI ügyet vettek elő, ahol az ügynökség éveken át kutatott egy levélbombákat küldő ember után, és akit a profilozás segítségével sikerült kézre keríteni.

Jim Fitzgerald (Sam Worthington) frissen végzett az FBI Akadémia viselkedés elemzői képzésén, és az egyik legjobbnak tartották az újak közül, annyira, hogy azonnal fel is vették a postai robbantgató elleni külön osztagba. Fitzgerald abban a hiszemben hagyta ott (ismét) feleségét és gyermekit, hogy komoly és megbecsült tagja lesz az elfogós csoportnak, azonban megérkezése után kiderül, hogy csupán azt várják el tőle, hogy a vezető ügynökök véleményét hitelesítse az általa felállított profillal. Jim vívódik saját elképzelés és hite között, miközben egyre jobban szorítja az idő az FBI-t, hogy mutassanak fel végre eredményt egy olyan ügyben, amivel már évek óta foglalkoznak.

A Manhunt: Unabomber alapkoncepciója nagyon tetszetős, különösen a két idősík használata, hiszen egy egyszerű Wikipedia lappal mindenki tisztába jöhet az ügy végkimenetelével, és ezért az pilotban is szembesülünk a ténnyel, hogy az elkövetőt elfogták – na, de az ehhez vezető út az, ami igazán meghatározza a minisorozat történetét.

Bár minden megvan a szériában, amit tudok kedvelni, mégis rendelkezik egy akkora hibával, ami felett egyszerűen nem tudok elsiklani, ez pedig a főszereplő személye. Sam Worthington rossz színész, aki ugyan próbálkozik, de még azt is borzalmasan mesterkélten és rosszul csinálja. El nem tudom képzelni a castingot, hogy miért is rá esett a választás, mert azon túl, hogy szoborszerű álla van, és jó kiállása, hiteltelen bármilyen szerepben.

És eközben a sorozat olyan nagy neveket és zseniális színészeket is le tudott szerződtetni, mint Paul Bettany, Chris Noth, vagy Keisha Castle-Hughes – Bettany szinte bármilyen szerepben tökéletes, de ebben a sorozatban főleg a hangjával játszik, és ezzel ad egy olyan hátborzongató pluszt a pilotban, amit az egekig lehet magasztalni. Majd ezt a remek élményt töri meg Worthington semmihez sem fogható „színészi” játéka – vagyis áll és néz, vagy beszél, de nem sok a különbség.

A Discovery sorozatában rengeteg a potenciál, csak éppen a főszereplő választás annyira rosszul sikeredett, hogy engem, a nagy krimi (meg mindenféle) fant, igen gyorsan el is vesztettek. Aki bírja az ilyen valós szituációkból álló szériákat, és nem zavarja, hogy egy szobanövény színészi kvalitásával rendelkező ember játssza a szerepet, akkor a történet és Paul Bettany miatt még valószínűleg élvezni is fogja.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.