Anno két éve már az első rész – ami az először tizenhárom éves koromban látott High School Musical az első Disney Channel film volt, ami megérintett – is megvett kilóra, és most örömmel jelenthetem, hogy a folytatás is hozta az elvárt színvonalat.

Hat hónap telt el azóta, hogy a gonoszok gyerekei megérkeztek Auradonba, és bár Evie-nek (Sofia Carson), Jaynek (Booboo Stewart) és Carlosnak (Cameron Boyce) egész jól megy a beilleszkedés, Mal (Dove Cameron) azonban egyre inkább úgy érzi, csapdába került. A lány kénytelen játszani a tökéletes úrihölgyet, mivel Ben király (Mitchell Hope) barátnőjeként folyamatosan kamerák kereszttüzében találja magát, miközben lassan összeroppan újdonsült kötelességei súlyától. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, Mal továbbra is használja anyja varázskönyvét, Evie rosszallása ellenére is – amikor azonban erről Ben is tudomást szerez, a két fiatal összeszólalkozik, aminek következményeként Mal úgy érzi, sosem lesz képes beilleszkednie, és ezért visszaszökik a gonoszok szigetére. Ben pedig rögtön megy is utána – Mal barátaival egyetemben –, és így neki is valaki olyannak kell kiadnia magát, aki nagyon messze áll valódi természetétől. Mindeközben a szigeten Ursula lánya, Uma (China Anne McClain), aki mindig, mindenben csak a második volt Mal után, két fogdmegjével, Hook fiával Harryvel (Thomas Doherty) és Gaston fiával Gillel (Dylan Playfair), bosszút esküszik Mal ellen.

Azt azért előre tisztáznunk kell, hogy, csak úgy, mint az első film esetében, most sem eget rengető a sztori: azt már a trailerekből tudtuk, hogy Mal besokall, visszaszökik a szigetre, Ben utána megy, Uma elkapja őt, Malnek pedig ki kell szabadítania a pasiját. Na, már most ez az eseménysor nagyjából a film kétharmadát teszi ki, ami után már csak egy kis csavar meg a végső csata marad (benne meglepően magas szintű CGI-jal), ami bár illik a sztorihoz meg Uma háttértörténetéhez, mégis kicsit kidolgozatlannak érződik (pedig majdnem két óra a film). Viszont szeretném jelezni: ez egy icipicit sem probléma.

Már az első részben is elég sok minden zajlott a metaforikus síkon – ott persze arra építettek, hogy a négy főszereplőn keresztül bemutassák, milyen hibákat is véthet egy szülő a gyereke felnevelése közben. Ehhez képest most, a második részben a hangsúly a beilleszkedésre és önmagunk megtalálására került: Mal megtagadja önmagát, amikor próbál minden elvárásnak megfelelni, ami után Bennek is meg kell tapasztalnia, milyen is az, ha valaki másnak kell kiadnia magát. Ezzel egyidőben Evie egy, az egyben próbálja megtagadnia a gyökereit, ám rá kell döbbennie, hogy nem tagadhatja meg, honnan jött, viszont ezzel nincs semmi probléma. A másodlagos üzenet eközben az, hogy mindenki megérdemel egy esélyt – Uma dühe ugyanis részben abból fakad, hogy bár nem sokban különbözik Maltől, tőle mégis megtagadták azokat a lehetőségeket, amiket Mal megkapott. Ezzel párhuzamosan Evie-nek is rá kell döbbennie, hogy nem feledkezhet meg a múltjáról, hiszen most olyan helyzetbe került, hogy segíthet másokon. Szóval ilyen szinten remekül működik a film.

Mindemellett pedig van számos kis mellékszál: Carlos próbálja elhívni Jane-t (Brenna D’Amico) a királyi bálra, de folyton kudarcot vall; Lonnie (Dianne Doan), Mulan lánya, próbál belépni a vívócsapatba, de nem engedik neki, mivel lány, a végén azonban Jay kiáll mellette; Chad (Jedidiah Goodacre) folyton beló Carlosék szobájába, hogy használja a srácok 3D-nyomtatóját. Meg persze új karakterek is vannak: Uma viszonylag kidolgozott, és érdekes is a maga módján, viszont engem valahogy ne tudott megfogni; Harry hatalmas pózer (most komolyan, nincs semmi baja a kezének, de ő azért hurcolja a kampót mindenhová) és még ennél is nagyobb ripacs, de remekül áll neki; Gil pedig az apjára ütött, vagyis az IQ-ja nagyjából egy aranyhaléval egyenlő, de pont ettől cuki. Plusz még ott van Dizzy (Anna Cathcart), Drizella lánya, Evie kis barátnője, aki hihetetlenül cuki.

Szóval a mögöttes tartalom jól működik, jók az új karakterek, ütnek a poénok, és mindennek a tetejébe még a dalok is jók: az előre kiadott „Ways to be Wicked” ugyan nem szerves része a sztorinak, azonban kapunk egy nagyon érzelmes duettet Mal és Evie barátságáról, Mal és Uma bandája egy ponton gyakorlatilag rappárbajba bonyolódik, Evie és a srácok dalban tanítják Bent arra, hogyan lazuljon, mint egy gonosztevő, a finálé dala, a „You and Me” pedig talán még a „Set It Off”-nál is jobb.

A Descendants 2 persze nem egy remekmű – több helyen is gagyi a maga cuki módján, és igen, sok helyen bele lehetne kötni. Ám mégis minden percét élveztem, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. És tudjátok, mi a legjobb? Csak úgy, mint az első rész esetében, a film zárszava most is az volt, hogy „ugye nem gondoltátok, hogy ez a történet vége?”

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák