„Szerintem két fajta család létezik… Az egyik olyan, mint a miénk volt. A másik fajta… a másikba nem beleszületsz, hanem… a másikra rá találsz. A másik befogad”
Ahsoka Tano, az egykori Anakin Skywalker Jedi Padavanja folyamatos bujkálásban és menekülésben él. Mióta végrehajtották a hatvanhatos parancsot, vadásznak mindenkire, akiről csak egy kicsit is feltételezni lehet, hogy Jedi, vagy Padavan. Egyik Birodalom által elfoglalt bolygóról a másikra kényszerül menekülni, hogy egy kis ideig békeségben éljen. Ilyen helynek tűnt a kis holt a Raada, melyen mezőgazdászok éltek teljes békességben, és a Birodalom nem is figyelt fel rá sokáig, azonban a katonákat valamiből etetni kell, és a Raada tökéletes helynek bizonyult arra, hogy az újonnan kifejlesztett „ételt” itt kezdjék termeszteni. A Birodalmi statárium után Ahsokának, aki szinte mindvégig titkolja a valódi kilétét, választania kell. Vagy kiáll új barátjai és társai mellett, és segít nekik, ahogyan azt régen tette, vagy ismét elmenekül meghazudtolva önmagát. Mielőtt azonban döntene, a történések folyama hamar magával sodorják az egykori tanítványt.
Végre egy könyv, ami a hibái ellenére olvastatja magát. Ez az első canon Star Wars könyv, amit sikerült teljesen egészében végig olvasnom, és az egyszerűsége ellenére nagyon szórakoztató és izgalmas volt. A cselekmény szépen felépített, a párbeszédek tartalmasak és egészen karakterhűek. A kedvenceim a visszatekintések és emlékezések, Anaktintól, Obi-Wantól, soknál majdnem elérzékenyültem. A Birodalmiak kegyetlensége, ugyanakkor hibái szépen be vannak mutatva, látszik, hogy ez egy kezdetleges, de pusztító új hatalom, de nem sebezhetetlen. A kisebb cameók, mint Bail Organa, vagy a kicsi Leia pár pillanatos felbukkanása is szívet melengető, és érezteti velünk, hogy ez csak egy kis, és igencsak régi szelete a nagy egésznek.
A gyengeségei pedig valahogy pontosan a történet egyszerűségében van. Ez olyan, mint egy Lázadók rész a sorozatból, csak korábban. Egyszerű küldetés, eljutni egy kiinduló pontból a másikba, és egy Star Wars karakter könyvtől több drámát várna el az ember, főleg, ha a nagy Anakin Skywalker volt tanítványa a címszereplő. A mellékszereplők nem unalmasak, inkább csak nem tudunk izgulni értük, mert nincsen súlyuk a történet előrehaladásában, mivel a történet sem éppen súlyos bármi szempontjából is. Nem dőlnek el világok sorsai, egyszerűen a lázadók mozgolódásról van szó. Az igazán sokat vitatott dolog pedig a könyv végi vörös Sith kristályok „kivéreztetésének” mítosza, mely szerint a Sithek gonoszsága miatt „vérzik az ékkő” ezért vörös a penge, de meg lehet gyógyítani őket, ekkor fehérré változnak. Egyrészt nagyon érdekes gondolat, és bizonyos esetben szerintem működhetne is, ám ebben és más, régebbi szituációban sem tudom elképzelni, vagy nem hiszem, hogy egyeztethető a canon többi darabjával. Kicsit erőltetett ez a része. Az is kissé zavar, hogy nincsen benne túl sok csavar, nagyon egyenes a történet, de valahogy a leírások és a belső vívódások, gondolatokat olvasva mégis úgy érzem megérte, és mivel Ahsoka az egyik kedvenc karakterem, meg is érte elolvasni.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
