A Fumax Kiadó jóvoltából 2016-ban hazánkban is megjelent Sarah Andersen Sarah’s Scribbles képregényeinek első kötete Felnőni kiábrándító címmel, melyet nem sokkal később, idén, azaz 2017-ben a következő kötet, a Puha boldog puffancs követett. Mivel mind a két képregény igen nagy népszerűségnek örvend a magyar olvasóközösségben – amiben a fordító munkájának is igen nagy szerepe van –, ezért első könyves interjúmban Tót Barbarát, a Sarah’s Scribbles képregények fordítóját faggatom.
Szia Barbara! Vagy Barbi? De most komolyan, hogy szólíthatlak?
Hejhó, hejhó. Legyen Barbi, Barbara akkor vagyok, ha valami rosszat csináltam…
Köszönöm Barbi, hogy elfogadtad a felkérést. Csapjunk is bele. Kérlek mesélj magadról egy kicsit. Mivel foglalkozol, amikor éppen nem könyveket fordítasz?
23 éves vagyok, informatikus könyvtáros mesterképzésen leszek végzős szeptembertől. Úgyhogy a szokásos hajtépés mellett sokat olvasok, gitározom, kockulok, de a kedvenc hobbim a délutáni szundi. Szinte bármit képes vagyok ennek alárendelni, ha a környezetem hagyja.
Olvastam már máshol, hogy régebben is sokszor és szívesen fordítottál különböző angol nyelvű szövegeket. De hogy és mikor kerültél kapcsolatba Sarah képregényeivel?
Valamikor a fősuli első évében. Nem sokkal előtte kezdte egyébként Sarah is feltölteni a képregényeit, tehát szerencsére eléggé az elején kapcsolódtam be. Egyik volt osztálytársam mutatta meg nekem – aki amúgy FIÚ! –, és onnantól fogva konstans a fangörcs. Ezt megelőzően is olvastam már webcomicokat, de istenigazából az utóbbi 1-2 évben tágult ki a világlátásom erre a témára is. Egy kisebb balga döntés arra vitt, hogy befejezzem, de végül pár hónap múlva visszatértem hozzá és jól is tettem. Nem csak a két könyv miatt, amit egyébként elképzelni sem tudtam volna akkor, hanem például a közösségszervezés, Photoshop-használat és csomó-csomó kisebb-nagyobb pozitív élmény miatt is.
Ezúton is üzenem a volt osztálytársnak, hogy: Köszi!
Átadom, sőt majd küldöm neki az interjú linkjét.
Ha már szóba hoztad a két könyvet, hadd kérdezzem meg, hogy a magyarországi kiadóval, a Fumaxszal hogy találtatok egymásra?
Nem puncsolásból, de nagyon szerettem, szeretem a kiadványaikat. Nem követtem a kiadói életüket, de annyit tudtam, hogy otthon vannak a képregények kiadásában, illetve minőségi és lelkiismeretes munkát végeznek, ez pedig nem sok könyvkiadóról mondható el manapság. Ez volt az, ami azt mondatta velem, hogy őket kell felkeresnem, és tádáá, „a paktum megköttetett”. Szeretek velük dolgozni, könnyen és gyorsan jutunk megegyezésre. Ha esetleg nem megfelelő kifejezést használnék, abban is segítenek. Alapvetően nem vagyok egy csapatjátékos jellem, velük mégis szívesen teszek kivételt, mert jól és jót hozunk létre közösen, nekem pedig ennyi elég.
Szóval Neked köszönhető a könyvek itthoni megjelenése? Wow! Ez nagyon szép teljesítmény!
A Fumax a ludas ebben az ügyben, én csak annyit kértem tőlük, hogy én lehessek a fordító – ha már évek óta hozom magyarra a webcomicot, nem örültem volna, ha ebben sincs benne a kis kezem. A hosszas dilemmázásom miatt kicsit késett a Felnőni kiábrándító magyar kiadása, de a Puffancs már adta magát, főleg, hogy a Felnőni szinte csontra elfogyott körülbelül fél év alatt, még újra is kellett nyomni.
Ha visszagondolsz a fordítással töltött időre, vannak olyan történetek, amelyeknek a fordítása mélyebb emléket hagyott benned?
Vannak hát. Például mindegyik, amelyiket drasztikusan elrontottam. Ezekből tudom, hogy nincs sok, de én már egyet is nagyon soknak érzek. Többek között ezek miatt is szerkesztem át az összes eddigi képregényt (körülbelül 350 darabot), csak erre ugye időt kell szánni. Legemlékezetesebb fordítás a „férfipamacs”, ami egy bő negyven perces brainstormingot igényelt a Párommal, de a legutóbbi „vad – olvad” már zsigerből jött szerencsére. Nagyon szeretem még a CollegeHumoros képeket, amelyek végül is a Puffancs szöveges részeinek az előzményeiként értelmezhetők, és lassan – naaaaagyon lassan – kezdem megkedvelni a szlengfordításokat is.
Az egyetlen dolog, amivel vigyáznom kell, hogy néha tartsak egy hét szünetet, mert ha kimerülök, a legbanálisabb áthallásokat se veszem észre, és egy negyvenezres közösség előtt már egyáltalán nem engedhetem meg magamnak, hogy durva hibákat vétsek. A csúnya Maximalizmus ilyenkor napokig röhög rajtam és sajnos Teszek rá-lovag sem tud segíteni rajtam.
Férfipamacs? Bevallom nálam a jövőre néző tervben van a két képregény elolvasása, de gondolom vannak még hozzám hasonló helyzetű könyvmolyok. Szóval mi az a Férfipamacs?
A férfipamacs egy jelenség az életemben. A magyar köznyelvben is jól ismert „man bun”, alias férfi konty szóból Sarah megalkotta a MANbun’-t, vagyis a férfi(as) nyulat. A fordításban pedig itt jött a nagy dilemma, hogy hagyjam meg az eredetit és magyarázzam körbe a fent látható módon, vagy vegyem az akadályt és kreáljunk belőle valamit. Így lett az utóbbi. Azóta rettegek Sarah szóvicceitől, bár MÉG nincsenek tőle rémálmaim. Egyébként felmerült még a „kontyos hapsi – lompos tapsi” mint alternatíva, de belegondolva abba, hogy egy csöppet szexuális jellegű áthallása is van a dolognak, inkább hanyagoltam…
Arra mondjuk nem gondoltam volna, hogy még a könyvbe is beteszi. Az online felületen ott vagyok, hogy kimagyarázzam, de nem állhatok a nyomtatott könyvek mellett is ugyanezért… És így csak remélhetem, hogy átment a poén.
Ezek tényleg jók és viccesek, illetve szerintem zseniális a megoldás. Nekem személyes kedvencem – mert láttam ám pár képkockát – a „Még olvasok egy keveset lefekvés előtt.”
Úgy értesültem, hogy Sarahval tartjátok a kapcsolatot. Milyen embernek ismerted meg Őt?
Viszonylag ritkán e-mailezünk, feleslegesen nem szoktuk zaklatni egymást. Amikor először írtam neki, hogy engedélyt kérjek a fordításra, már akkor is nagyon lelkes és kedves volt. Azóta pedig már két nyereményverseny zsűrijeként is szerepelt: az első a Felnőni kiábrándító kapcsán induló képregényrajzoló-verseny volt – érdekes volt végre magyarról angolra fordítani –, a másodikhoz pedig Sarah figuráit kellett elhelyezni valós környezetben és lefotózni – itt a Puffancs volt a főnyeremény. Jelenleg is szervezés alatt áll egy meglepetés, viszont erről nem mondhatok semmit, de készüljetek!
Sarah mindkettőnél nagyon készséges volt, boldogan értékelt, pedig tudom, hogy ő sem időmilliomos, hiszen dolgozik, alkot, turnézik… és mégis iszonyú lelkes. Még akkor se láttam dühösnek, amikor csúnyán kiforgatták a képregényeit. Példaértékű a türelme és a kedvessége. (Erről a kiforgatásról bővebben magyarul itt, az utolsó bekezdésben olvashattok.)
Az biztos, hogy hatalmas lelkierővel kell rendelkezni ahhoz, hogy az ilyen és ehhez hasonló negatív élmények az emberbe ne ivódjanak be és ne határozzák meg a további lépéseit.
Visszatérve a két kötetre. Közelebb áll valamelyik a szívedhez esetleg? Illetve van olyan karakter, akit kedvencednek vallasz?
Igazából mindkét kötetet másért szeretem. A Felnőniben nagyon sok régi kedvenc van, az újakon meg szakadtam a röhögéstől. A Puffancsot egy fokkal érettebbnek, komolyabbnak tartom, és a kötött stripek is nagyon tetszettek, kicsit mélyebb belátást nyerhettünk általuk Sarah világába. A „relatable-faktor” mindkettőnél kiveri a mércét, és elnézvén a ruhásszekrényem tartalmát, én magam is egy félprofi pulcsitolvajnak számítok. Ezúttal itt és most elnézést kérek ezért a Páromtól!
Kedvenc karakterem a mostanában egyre kevesebbet szereplő Nyuszi (háttérinfó: ő egy valós kis jószág volt, de sajnos már elpusztult), őt egyfajta megtestesült lelkiismeretnek tartom. A másik pedig az Agy, pontosan ugyanolyan troll, mint amilyen az én fejemben is honol.
Várható esetleg a közeli vagy kicsit távolabbi jövőben egy következő Puffancs kötet? Vagy ez olyan titkos info, amit egyelőre még nem árulhatsz el?
Kétlem, hogy Sarah ilyen hamar levágná az aranytojást tojó tyúkját, így szinte biztosak lehetünk abban, hogy lesz következő kötet, de valós információm egyelőre nincs róla. Pár napja azt álmodtam, hogy sárga lesz… Ki tudja, majd meglátjuk. Mindenesetre nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az esetleges harmadik kötetben milyen újdonságot vetne majd be. Várom, hogy újra belezuhanhassak ebbe a roppant élvezetes munkába.
Ez a megálmodtad, hogy sárga lesz érdekesen hangzik. Kívánom, hogy az álom mindenképp váljon valóra.
Még a zöldet tudom elképzelni, de kiderül, kíváncsi vagyok.
A Sarah’s Scribbles egy fiatal felnőtt mindennapjairól szól. Mégis ezen a korosztályon kívül kiknek ajánlanád az elolvasásukat?
Tudnám ajánlani kamaszoknak, hogy felkészüljenek arra, hogy felnőttnek lenni nem csak játék és mese, használják ki a lehetőségeiket és forduljanak humorral a problémáik felé, mert másképp nem megy, és a későbbiekben csak bonyolódnak a gondok. Ami alapvetően nem baj, hiszen a kihívások csak megerősítenek. Illetve megfontolandó olvasmány még a szüleink korosztályának is. Talán segít megérteniük, hogy a 2010-es évek derekán fiatal felnőttnek lenni nem egy sétagalopp, mert annak ellenére, hogy elmúltunk 18-21 évesek, sok olyan dolog nyomaszt minket, amikkel ők anno esélyesen nem találkoztak: súlyos diákhitelek, munkatapasztalat hiánya, a digitális kultúra izoláló hatása… szóval, ha egy kicsikét elveszettnek érezzük magunkat ebben a nagy világban, akkor tudják, hogy miért is van ez. Ennek megértését a sokszor önironikusan vicces, röpke kontextus csak segítheti szerintem.
Barbi köszönöm szépen még egyszer, hogy elvállaltad az interjút. Örülök, hogy többet megtudhattam Rólad, Sarahról és a könyvekről is.
Én is nagyon szépen köszönöm, jó szívvel ajánlok a könyvek mellé egy naaaagy bögre meleg KÁVÉT, és egy paplanbunkit is. Sokat dob a hangulaton a kuckóhatás.
Azok a fiatal felnőttek, akik pedig még nem olvasták Sarah képregényeit – ahogy én sem –, kapják kezükbe, ha szeretnének egy kuncogós, bólogatósan magukra ismerős élményt szerezni maguknak.
Szerző
