A vatikáni könyvtárban történteket követően az újonnan bemutatott Szerzetesek tovább bonyolítják a Földiek és a Doktor életét egy nem mindennapi mutatvánnyal. A The Pyramid at the End of the Worldben van minden, ami egy tökéletes epizódhoz kell: misztikum, akció, nyomozás, a vége pedig kellően keserédes. Ugyan az események nem kapcsolódnak olyan szorosan az Extremishez, ezt a részt mégis az előző méltó folytatásának tekinthetjük.
Egy három nagyhatalom által is érdekelt katonai támaszponton egyik napról a másikra megjelenik egy kétezer éves piramis. Ez a furcsa esemény arra ösztönzi az ENSZ főtitkárát (Togo Igawa), hogy a Doktor (Peter Capaldi) segítségét kérje. A Doki és csapata meg is érkezik, hogy felderítse a helyzetet, és mint kiderül, a korábban megismert Szerzetesek keze van a dologban. A TARDIS csapat, a főtitkár, valamint az amerikai, a kínai és az orosz hadsereg főparancsnokai bejutnak a piramis belsejébe, hogy szemtől-szemben tárgyaljanak a Szerzetesekkel, és kiderítsék, mire készülnek. Eközben egy titkos angol laboratóriumban egy baleset folyamán olyan baktériumot állítanak elő, ami képes minden élő szervezetet lebontani. Ha ez a baktérium a levegőbe jut, abból globális katasztrófa lesz, a Szerzetesek pedig ezzel nagyon is tisztában vannak.
A Ki vagy Dokiban, sci-fi sorozat révén, sokszor jön el a világvége, és nagyjából ahány részben eddig feldobták ezt a labdát, annyiféle végkifejletet láthattunk. A széria ezen részeiben – akárcsak a mostaniban is – felbukkannak azért néhol a katasztrófafilmes klisék, ám nem Doctor Whoról beszélnénk, ha az alkotók nem tudnának ezeken a bevált sablonokon valamit csavarni, vagy éppenséggel szokatlan megvilágításból mutatni őket. Az egyik kedvencem a katonák ábrázolása, hiszen nagyon diverzek: van, aki a végtelen emberi önzőséget és dominanciát testesíti meg, ugyanakkor megvan ennek a típusnak az ellenpólusa is, a nyugodt, racionálisan gondolkodó vezér személyében. Mindezekre a The Pyramid at the End of the World tökéletes példa, hiszen négy magas rangú tiszttel is megismerkedünk, akik mind másképp állnak hozzá a krízishelyzethez – némelyiknek pedig pont a megrögződése lesz a veszte.
A másik igazán kiemelendő elem ismét Bill (Pearl Mackie) és a Doktor kapcsolata. Bill ugyan az epizód első felében nem sok szerepet kap, ám a vége felé tökéletesen lép be a cselekménybe. A közte és a Doki között lezajló párbeszéd ismét könnyfakasztóra sikeredett, a lány végső döntésével pedig lehet egyetérteni, és lehet támadni is miatta. Egy dolog biztos: egy ilyen szorult helyzetben nem volt jó döntés, csak rossz és kevésbé rossz, és Bill – a többi nagyra tartott katonával ellentétben – totális őszinteségből és szeretetből cselekedett úgy, ahogy.
A Szerzetes-trilógia második felvonása, az elsőhöz képest talán még izgalmasabbra és érdekesebbre sikeredett, ám természetesen lehet ezt még tovább fokozni – majd talán a harmadik, és egyben utolsó részben.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
