A 2001-es film megosztó kritikái után a Foxnak esze ágában sem volt újabb folytatást csinálni, úgy gondolták, ideje pihentetni az intelligens majmok témáját. Azonban egyszer csak beérkezett hozzájuk egy forgatókönyv Rick Jaffa, és felesége, Amanda Silver kezei közül, és ennek a történetnek nem tudtak ellenállni.
A forgatókönyv író- producer Jaffa 2006-ban épp új ötletet keresett, mikor egy újságcikkben olyan, háziállatként tartott csimpánzokról olvasott, akik nem voltak képesek az emberi környezethez alkalmazkodni. Egyből A majmok bolygója jutott az eszébe, és feleségével, Amandával elkezdtek egy olyan történeten dolgozni, ami az eredeti sztorit modern környezetbe ültetné át, egész más szemszögből bemutatva a majmok és emberek harcát. Az volt a céljuk, hogy olyan történetet írjanak, ami önállóan is megállja a helyét, de közben tiszteleg a korábbi filmek és a könyv előtt is. Ezt küldték meg a Foxnak, és ebből született meg 2011-ben a Rise of the Planet of the Apes, ami teljesen új alapokra helyezte a történetet, most először kifejezetten a majmok szemszögéből ábrázolva az eseményeket.
A filmet Rupert Wyatt rendezte. A producerek ezúttal úgy döntöttek, nem fognak embereket beöltöztetni, mivel teljes mértékben valódi majmok megjelenítésére van szükség. Így a színészeket utólag, a legkorszerűbb digitális technikával alakították át főemlősökké.
A történet főszereplője Will Rodman (James Franco) a Gen Sys kutatóintézet kutatója, akinek célja az Alzheimer-kórt gyógyító szer kifejlesztése. Ebben nem csak szakmai, hanem magánéleti okok is ösztönzik, ugyanis apja, Charles (John Lithgow) is ebben a betegségben szenved. A Rodman által kifejlesztett, vírussal kombinált szer az agysejtek közötti sérült kapcsolatokat állítja helyre (beteg agy esetén), illetve új kapcsolatokat épít ki (egészséges agy esetén), így növelve az alany intelligenciáját. A szérum a csimpánzokon való kísérletek során ígéretesnek tűnik, a tesztmajom intelligenciája egyetlen kezeléstől is jelentősen megnő, és úgy tűnik, az egyetlen mellékhatás az állat íriszén jelentkezett zöld gyűrű, ami miatt a Csillagszemű becenevet kapja (ez egyébként szép tisztelgés az eredeti, 1968-as film előtt, ahol Zira hívja Taylort Csillagszeműnek).
Rodman a sikeren felbuzdulva azonnal az igazgatótanács elé akarja vinni az eredményeket, hogy mielőbb embereken tesztelhessék. Kapkodásának oka apja egyre romló állapota. A bemutató azonban nagyon rosszul sül el, Csillagszemű nem hajlandó elhagyni a ketrecét, mikor pedig kényszerítik rá, őrjöngésbe kezd, rendkívüli agressziót mutatva. A tanács emiatt megvonja a támogatást, és elrendelik az összes tesztalany elaltatását. A majmok gondozója, Franklin Csillagszemű kenneljében egy eldugott, bebugyolált újszülött kismajomra bukkan, amiből rájön, hogy a nőstény – bár ezt nem vették észre – vemhes volt a laborba érkezésekor, elrejtőzve és csendben világra hozta kicsinyét, az agresszió pedig nem a szérum mellékhatása, hanem a gyermekét védő anya ösztönös reakciója volt.
Franklin nem hajlandó elaltatni a kismajmot, megkéri Willt, hogy vigye haza, amíg nem találnak neki megfelelő helyet. Will vonakodva hazaviszi a csöppséget, és hamar rájön, hogy az örökölte anyja intelligenciáját. (Legalábbis a film szerint. Ha pontosak akarunk lenni, nincs szó öröklődésről, a szérum magzatkorában jutott a szervezetébe Csillagszemű vérén át, így hatott az agyára… de ennyi hiba belefér.) Will ezután úgy dönt, felneveli a kölyköt, akinek apja a Caesar nevet adja.
Telnek az évek, Will apja egyre rosszabb állapotba kerül, így a kutató végül rajta is kipróbálja a szert, ami hatásosnak bizonyul, rendkívüli javulást eredményezve. Eközben Caesar egyre nő és okosodik, de ezzel együtt magányos is. Mikor kiszökik, hogy játszótársakat keressen, megsérül, így Will elviszi az állatkert állatorvosához (Freida Pinto), aki később Will barátnője lesz. További évek telnek el, Caesar egyre okosabb, megtanulta a jelnyelvet. Azonban egyre magányosabb is, hisz látja, hogy ő más, mint a többiek, nem ember, sokkal inkább házikedvenc. Will ekkor meséli el neki születésének és anyja halálának körülményeit.
Ahogy múlik az idő, Will apjának állapota ismét hanyatlásnak indul. Kiderül, hogy az immunrendszere elkezdett antitesteket termelni a szérum alapját képező vírussal szemben, így a szer többé már nem hatásos. Will ezért úgy dönt, tovább folytatja a kutatást, és egy erősebb, az immunrendszer által nem legyőzhető vírussal kombinálja a szert. Hogy megkapja a kutatásokhoz az engedélyt, elmondja főnökének, hogy az első verziót milyen sikerrel használta az apján. Főnöke, Jacobs először vonakodik, de végül beleegyezik a kutatásba. A szérumhoz ismét majmokat használnak, az első kísérlet során azonban az állatok gondozója, Franklin belélegzi a szert, és hamarosan megbetegszik. Úgy tűnik, a vírust a majmok erős immunrendszere jól tudja kezelni, így náluk fokozza az agyi aktivitást, az emberek immunrendszere azonban nem elég erős, így az embereket a kifejlesztett vírustörzs – valamiféle tbc-hez hasonlatos tüneteket produkálva – megöli. Erre azonban nem jönnek rá, Franklin betegségét eleinte nem hozzák összefüggésbe a kísérlettel. Az új szérummal beoltott majom rendkívüli eredményeket produkál, így a pénzéhes Jacobs – nem tudva, hogy a szer mennyire másképp hat az emberekre – felgyorsítja a kutatást, további majmokat is bevonva.
Eközben egy reggel az egyre rosszabb állapotú Charles a szomszéd autóját a sajátjának hiszi, és beleülve összetöri azt. A szomszéd dühében bántalmazza Charles-t, amit Caesar is lát az ablakból, így a férfi segítségére siet. Miután megtámadja és megharapja a szomszédot, a bíróság elveszi őt Willtől, és egy majommenhelyre zárják.
Will ezután az új szérumból is visz haza a már rendkívül rossz állapotban lévő Charles-nak, de már túl későn, az apja az éjszaka folyamán meghal.
A menhelyen a gondozók nagyon rosszul bánnak a az állatokkal, és a többi majom sem fogadja be Caesart. Ugyanakkor azt is látja, hogy Will és a barátnője nem tartották be a neki tett ígéretüket, nem viszik őt ki, így –csalódva az emberekben, és úgy látva, nincs helye az ő világukban – úgy dönt, a majmok közt marad. Maga mellé állítja a menhely legerősebb emberszabásúját, egy gorillát, majd az ő segítségével eléri, hogy a csimpánzok vezére is behódoljon neki. Melléáll a Maurice nevű, a jelnyelvet szintén ismerő orángután is.
Apró érdekesség azok számára, akik eredeti nyelven, vagy szinkronizálva (de mindenképp felirat nélkül) nézik a filmet: a feliratos verzióban a majmok által használt jelnyelv is feliratozva van, így könnyítve a megértést. Többnyire enélkül is könnyű megérteni, mit jelelnek, de az egyik, Caesar és Maurice közti beszélgetésnél mindenképp érdemes bekapcsolni a feliratot, ha esetleg nem lenne egyértelmű a Caesar által használt szimbólum.
Az a terve, hogy összefogással kiszabadulnak, de a majmok- ahogy erre Maurice rámutat- ehhez túl butának bizonyulnak, így Caesar egyik éjjel kiszökik, és ellopja Willék házából (a teljesen indokolatlanul ott tárolt) új szérumot, és kiengedi a majomházban, amit így ő maga is belélegez. A szer hatásos, a majmok másnapra jóval okosabbá válnak (Caesar maga már meg is tud szólalni), és összefogva kitörnek a menhelyről. Hogy nagyobb seregre tegyenek szert, az állatkert és a kísérleti labor majmait is kiszabadítják és maguk mellé állítják. Az a céljuk, hogy a San Francisco mellett található nemzeti parkba jussanak el, a Golden Gate hídon keresztül. A rendőrség megpróbálja feltartani őket, de nem járnak sikerrel, az összecsapást a majmok nyerik, akik eljutnak a nemzeti parkba, és szétszóródnak a fák között.
A stáblista alatti jelenetben még szemtanúja lehetünk, amint Will pilóta szomszédja, aki megfertőződött a Franklin által a laborból kicipelt vírussal, betegen gépre száll, és az egész világon szétszórja az emberre halálos kórt.
A film mind a kritikusokat, mind a nézőket meggyőzte, rendkívül jó értékeléseket kapott, és a jegypénztáraknál is remekelt. A 93 millió dolláros költségvetésre több, mint 480 millió dollár bevételt termelt világszerte, az értékelések pedig 80-90%-on álltak.
Nem csak a történet és a látvány, hanem a kidolgozott, érthető motivációval és személyiségfejlődéssel rendelkező karakterek, és a hidegrázósan hiteles színészi játék is gazdagabbá tette a filmet. James Franco jól játssza a kétségbeesett fiút, szerető apát, és közben a tettei következményétől egyre jobban félő embert, így utólag kimondottan szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy a Toby Maguire, akit először kértek fel Will szerepére, visszalépett a tárgyalások során. A Pókember-filmek két sztárja közül egyértelműen jobb választásnak bizonyult Franco.
A Caesart megformáló Andy Serkis ijesztő, de zseniális alakítást nyújtott, teljesen hitelesen hozta az emberi értelemmel bíró főemlőst. Az általa megélt érzések fájdalmasan pontosak és hihetőek.
Összességében könyvhöz való hűség ide vagy oda, az eddigi Apes-filmek közül ez volt messze a legjobb, egy hátborzongatóan hihető történetet kaptunk, zseniális kivitelezéssel és színészi játékkal. Ez a film egyszerre volt teljesen új, eredeti, és közben megtartotta az alapsztori által kifejezett értékeket és mondanivalót. Olyan alapot fektetett le, amire a Fox már bátran építkezhetett a folytatásokban.
A Rise rengeteg utalással tiszteleg a korábbi filmek szereplői és stábja előtt.
- Az egyik jelenetben Caesar a Szabadság-szobor makettjével játszik
- A televízióban feltűnik egy Mars-küldetésről szóló hír, majd az újságokban megjelenik egy cikk, miszerint az űrhajó és négy fős legénysége eltűnt
- Josh Landon (a menhely vezetője) neve az első film egyik űrhajósára utal
- a fia, Dodge Landon egyszerre két korábbi űrhajós karakter nevét is viseli (Dodge és Landon)
- Steven Jacobs neve az eredeti széria producere, Arthur P. Jacobs előtt emlékezik meg
- Robert Franklin neve az első film rendezőjére, Franklin Schaffnerre utal
- Maurice, az orángután az eredeti filmekben a Dr. Zaius nevű orángutánt játszó Maurice Evansról kapta a nevét.
- A csimpánzok vezére, Rocket az első film díszlettervezője, Norman Rockett után kapta a nevét
- A Buck nevű gorilla Buck Kartalianról kapta a nevét, aki a Julius nevű gorillát alakította az eredeti filmben.
- A Cornelia nevű lánycsimpánz neve Corneliusra utal