Oldal kiválasztása

Úgy tűnik Bradley Cooper nem a kabala-színészem, ugyanis a filmjeiben mostanság rendre csalódom, ott volt A Szupercsapat vagy a Csúcshatás, és most itt van az Éjféli etetés, ami egy thrillernek indult horror, ami végül az sem.

Leon Kauffman (Bradley Cooper) fényképész, aki nem túl sikeres, ám barátja közbenjárásának köszönhetően felkelti egy híres galériatulajdonos, Susan Hoff (Brooke Shields) figyelmét, azonban a nő többet szeretne az eddig megmutatott képeknél, és arra buzdítja Leont, hogy bátrabban járja New York éjszakai életét, és örökítse meg a sötétségben lapuló igazi életet. Leon megakadályoz egy bűncselekményt, mikor közbelép és egy nő védelmére kel az éjszakai metrónál, azonban másnap reggel döbbenten tapasztalja, hogy a nő eltűnt. Törvénytisztelő állampolgárként azonnal a rendőrségre siet, azonban ott nem ér célt, ezért a maga kezébe veszi az irányítást és nyomozni kezd egy ismeretlen férfi, Mahogany (Vinnie Jones) után, aki több eltűnéshez is köthető. Azonban Leon olyan dolgot fedez fel a metróban, amire nem számított, és ami átírja a világról alkotott elképzelését.

Bár indokolatlanul izgalmasra sikerült a történet felvezetése, azonban a film maga egy szóval jellemezve borzalmas. A történet hemzseg a hibáktól, buktatóktól, és a csavarok után felvetett kérdésekre semmilyen épkézláb választ ne ad, mintha maguk az alkotók elfelejtették volna, hogy tulajdonképpen mi is történik a saját filmjükben.

Bradley Cooper hozza a megszokott értelmiségi szépfiú figuráját, amit az elmúlt évtizedben szinte tökélyre fejlesztett, és itt sincsen ez másképp – persze az már egészen más kérdés hogy mit láthatott meg a nagynevű galériatulajdonos az olyan képekben, amiben semmi sem látszódik, és a minőségük finoman szólva is megkérdőjelezhető. De okés, főszereplőnk halad előre a történetben, ahol ő valahogy mindent megért, miközben mi, nézők csak kapkodjuk a fejünket hogy az egyik dologból miképpen jött a másik – igen, az írói önkény erős ebben a khm, filmben.

Vinnie Jones szintén hozza a megszokott marcona férfit, akit még fényes nappal is elkerülnek az emberek, nemhogy egy sötét sikátorban. Nem mintha szerepe komolyabb tudást igényelne tőle, meg hát a számlákat is fizetni kell, szóval teljesen érthető miért vállalták el a színészek és a stáb a munkát, csupán azt nem értem, hogy ki adott erre pénzt?

Clive Barker írott története, a The Midnight Meat Train került feldolgozásra, de mivel nem olvastam, így nem vagyok vele tisztában, hogy ad-e bármiféle magyarázatot a metrón és a metró alagútban történtekbe, vagy a mindent átfogó rejtélyre, de az éjféli etetés láttán semmi kedvem beleolvasni – pedig egy jó adaptációnak az (is) lenne a feladata, hogy az eredeti művet megkedveltesse!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.