Oldal kiválasztása

Szinte borítékoltam előre, hogy a Halálos fegyver sorozat is egy olyan remake lesz, amit szidni fogok, mint a bokrot, ehhez képest nem egészen öt perc után levett a lábamról (pilotmustra), és mostanság nézem harmadszorra újra az első évadot – csak hogy megfelelően beivódjon a fejembe a sorozat minden poénja.

Martin Riggs (Clayne Crawford) Texasból csatlakozott a Los Angeles-i gyilkossági nyomozókhoz, miután nemrég meghalt a terhes felesége. Új társa a rendkívül decens, és öreg rókának számító Roger Murtaugh (Damon Wayans), aki súlyos szívműtétje után nemrég tért csak vissza a kötelékbe. Martin és Roger tűz és víz, és szinte semmiben sem tudnak közös nevezőre jutni, csak egy dologban, hogy minden áron igazságot akarnak szolgáltatni, ehhez pedig el kell fogniuk a rosszfiúkat, ami olykor komoly károkkal is jár.

A közös munka során Riggs kicsit összeszedettebb lesz, és talán új otthonra és családra is lel, míg Roger kicsit lezserebbé válik. Persze ehhez sok lövöldözés, üldözés és jó tett kellett, meg az, hogy Riggs ne csak a halált várja, hanem kapcsolatokat keressen az élőkkel, ahogy azt a rendőrségi pszichológus Maureen (Jordana Brewster) is javasolta neki.

A sorozat alkotói gondoltak egy merészet, és csak az alapszituációt emelték át a tévéképernyőre, minden mást azonban megváltoztattak, de csakis a jó irányba. Bár imádom a Halálos fegyver filmeket, ott sosem foglalkoztak kellően Martin Riggs gyászával vagy lelkiállapotával, itt azonban sokkal több erre az idő és a lehetőség, és ezt meg is lépték a show készítői. Riggs összetört ember, aki a halált várja, szarkasztikus humorával pedig védi magát, de pont ez a kettősség az, ami annyira jól áll ennek a karakternek, és amit annyira jól hoz Clayton Crawford. Azonban ahogy haladunk előre az időben, úgy gyógyulnak Riggs sebei, lassacskán, olykor hátrébb lépve, de mégis látható a különbség.

Roger Murtaugh-nak is nagyobb szerep jutott, ráadásul a szívproblémája miatt ő is kapott egyfajta féket, ami egyszerre jótékonyan hat rá, és mégsem. Felesége Trish (Keesha Sharp), és a gyerekek is sokkal többet vesznek ki a játékidőből, és ezzel ő is egy sokkal árnyaltabb és érdekesebb karakterré válik. az egész évad alatt megfigyelhető egy tendencia, hogy a két férfi főszereplőnk, olykor ellent mond a társadalom által berögzült nemi dogmáknak, mégsem vesztik el ezzel férfiasságukat, sőt, pont ezáltal válnak igazán érdekes karakterekké, valóságos személyekké.

A poénok egyszerűen fenomenálisak a szériában, az akciójeleneteknél olykor még a levegőt is visszatartom, ugyanakkor megjelent egy drámai felhang is, aminek köszönhetően ez a hármas egy igazán ütős és érdekes egyveleget alkot, és ezzel egyedivé téve egy olyan alapokkal rendelkező történetet, amiből senki sem hitte volna, hogy többet is ki lehet hozni.

Az első évad egy elég érdekes véggel zárult, ami bár lezárt pár dolgot, újakat nyitott, és ez az az évadfinálé-stílus, amit én annyira szeretek. A Halálos fegyver sorozat az, amit minden remake-nek kívánok, és mivel nem csak közönség, hanem kritikus kedvenc is, így az otthont adó csatorna be is rendelte a második évadot.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.