Arthur P. Jacobs váratlan halála után a világ további Majmok bolygója- epizódok nélkül maradt. Látva az Alien-filmek sikerét, a Fox már a nyolcvanas évek végétől szeretett volna remake-et készíteni (a főszerepben az aktuális történettől függően olyan nevekkel, mint Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise és Charlie Sheen). A producerek és a stúdió is úgy érezte, egy látványos, modern, új Majmok bolygója-reboot igazán nagy dobás lehetne. Ez azonban évtizedekig húzódott, számtalan forgatókönyv-verziót, rendezőt, producert és főszereplőt emésztve fel, akik hol az egymás közti ellentétek, hol pedig más produkciók miatt mondták le a feladatot.
Az első tervek alapján nem a vállalhatatlan ötödik részt folytatták volna, hanem alternatív folytatást akartak az első részhez. Ebben a – Spartacus által inspirált –verzióban a gladiátor szerepbe kényszerített emberi rabszolgákat Taylor leszármazottja vezette volna a majmok elleni lázadás során. Azonban a tényleges előkészületek megkezdése előtt pár nappal a Fox új vezetője elkaszálta a forgatókönyvet, és annak átírását szorgalmazta. Később Peter Jackson is belenyúlt a történetbe, a gladiátor-szál helyett valamiféle reneszánsz életérzést hozva a sztoriba. Ebben a verzióban a korábbi filmek állandó szereplője, Roddy McDowall egy Leonardo da Vinci –jellegű feltaláló lett volna. Majd újabb átírás után egy bibliai utalásokkal teli verzió született, aminek a lehetséges rendezői között Sam Raimi és Oliver Stone neve bukkant fel.
Hosszas variálás, több mint 10 év eltelte és több teljes stábcsere után végül 2000-ben Tim Burton került a rendezői székbe, megkapva az esélyt, hogy filmvászonra vigye az általa megálmodott történetet, ami azonban se nem folytatás, se nem remake, hanem az eredeti könyvhöz visszanyúló sztori volt.
Az új forgatókönyv is megszületett, bár Burton ismét több ponton belenyúlt. A Helena Bonham Carternek osztott szerepet teljesen átírták, így vált Ari karaktere hercegnőből szenátor lányává, egy liberális értelmiségi majomnővé. Apró érdekesség, hogy Burton és Bonham Carter itt még nem voltak egy pár, a filmben Burton akkori menyasszonya, Lisa Marie Smith is szerepelt, a forgatások alatt romlott meg a viszonyuk, ezután jött össze a rendező Helenával.
Burton emellett Thade tábornok karakterén is változtatott. Az eredetileg albínó gorillának szánt Thade Burton feldolgozásában csimpánz lett, mivel a rendező szerint így jóval félelmetesebb volt.
A történet, bár sok kritikát kapott, jóval közelebb jár az eredeti, Pierre Boulle által írt regény sztorijához. 2029-ben járunk, egy amerikai űrhajós, Leo Davidson (Mark Wahlberg) az Oberon űrállomáson képez ki intelligens csimpánzokat űrrepülésre. A kedvenc, Pericles nevű csimpánza (akit egy valódi Jonah nevű csimpánz alakított) egy űrrepülés során eltűnik egy elektromágneses viharban. Leo, felettesei parancsát megtagadva egy űrkabinnal az állat után ered. Ahogy belép a vihar területére, elveszíti a kapcsolatot az Oberonnal, majd egy ismeretlen bolygón zuhan le.
Hamarosan kiderül, hogy a bolygó neve Ashlar, és civilizált, beszélni tudó majmok uralják, az emberek pedig szolgaként vannak tartva. Az itt vázolt kép pont az inverze A majmok bolygója 4-ben látottaknak: míg az embereket háziállatként vásárolják meg, és rabszolgaként takarítanak-főznek, addig a majmok fodrászhoz járnak, partykat és vacsorákat adnak. Leo fogságba esik és emberkereskedőhöz kerül, ahol találkozik Arival, a liberális szellemiségű majomlánnyal. Ari (Helena Bonham Carter) Sandar szenátor lánya, aki az emberekkel szembeni méltatlan bánásmód ellen harcol. Megakad a szeme az űrhajóson, így őt és egy Daena nevű lány rabszolgát (Estella Warren ) is megvásárolja, hogy otthon szolgálják őt és a családját.
Ari udvarlója Thade tábornok (Tim Roth), egy, az embereket szélsőségesen gyűlölő csimpánz, aki hatalomvágytól égve akarja magának a szenátor lányát, miközben gyűlöli annak emberekhez fűződő viszonyát.
Leo többedmagával megszökik, és Arival, valamint a kiszabadított rabszolgákkal együtt a tiltott zónába menekülnek, egy Calima nevű hely felé, remélve, hogy ide nem követik őket. A legendák alapján az első majom, Semos itt ért földet. Hamarosan kiderül, hogy Calima valójában az Oberon roncsa, sőt, maga a Calima szó is az Oberonon látható figyelmeztető felirat még látható betűiből ered: “CAution LIve aniMAls”.
Az űrhajós bekapcsolja a hajónaplót, és megdöbbenve értesül, hogy az Oberon már többezer éve lezuhant, mikor a legénység a majmát kereső Leo után eredt a viharba. Ez alapján ráébred, hogy ő a vihar során valamiféle időhurokba került, és ugyanazon bolygó jövőjében sikerült landolnia. A hajónapló bejegyzései világossá teszik a történteket: a bolygó lakatlan volt, míg meg nem érkezett az Oberon legénysége, és hajón lévő kísérleti majmok. Azonban utóbbiak, egy Semos nevű csimpánz vezetésével fellázadtak és átvették a hatalmat. Belőlük és utódaikból származnak a mostani civilizált, és angolul beszélő majmok is. A lázadás elől elmenekült emberek utódai pedig a mostani szolgasorba taszított vademberek.
Ezt a titkot azonban nem csak a menekülők csapata tudja meg. Thade apja, Zaius (Charlton Heston) a halálos ágyán elmeséli embergyűlölő ivadékának, hogy bizony igenis az emberek voltak először fejlettebbek, és a majmok minden jelenlegi tudása tőlük származik. Thade ezt nem hagyhatja felszínre kerülni, hiszen akkor az emberek felszabadítása is jogalapot nyerne, így mindenképp muszáj a szökevények után menni a tiltott zónába, és megölni Leot.
Calimába érve rajta is ütnek az ott rejtőző embereken, a csata közepén azonban megjelenik egy űrkabin, ami leszáll a földre. A kinyíló kabinból Leo rég keresett majma, Pericles bukkan elő, aki szintén időhurokba került, a vihar Leóval közös idősíkba repítette, de csak most talált a bolygóhoz.
A majmok persze azt hiszik, hogy a legendás Semos tért vissza az égből istenként, érkezését egyfajta jelként értékelve abbahagyják a harcokat. Az űrkabinból kiszálló Pericles az Oberonba rohan, Leo és Thade követik, majd a hajó belsejében összecsapnak, itt az űrhajós csapdába ejti és legyőzi a tábornokot.
Az immár felszabadított emberek és a majmok békésen élhetnek egymás mellett, de Leónak ez nem elég, úgy dönt, ideje hazatérni a Földre. Periclest Ari gondjaira bízza, megcsókolja Daenát és Arit is (utóbbi rendkívül beteg dolog, figyelembe véve, hogy Ari minden esze és személyisége ellenére egy másik fajhoz tartozik), majd az űrkabinnal elhagyja a bolygót. Ugyanazon elektromágneses viharba kerül, ami ide is repítette, így visszautazik a múltba. A Földre érve Amerika területén, Washingtonban csapódik be, ahol azonban azt látja, hogy a Lincoln-szobor helyén Thade tábornok szobra található, és a kiérkező teljes rendőri és katonai apparátus majmokból áll. Vége főcim.
A végeredmény finoman szólva is megosztó. Bár anyagi szempontból a film óriási siker lett, a 100 millió dolláros költségvetésre több, mint 360 millió dollár bevételt hozott, a Fox mégis úgy döntött, nem készítenek belőle folytatást, ehelyett egy évtized elteltével az egész franchise-t rebootolták. Nem véletlenül. Bár vizuális szempontból elképesztő lett, a sztori mégis sok ponton feleslegesen vontatott, a párbeszédek fele kivágható lett volna. Már önmagában az is sokat javított volna a végeredményen, ha bruttó 20 percet kivágnak a két órás filmből. Ebben a 20 percben nyugodtan benne lehetett volna az összes olyan jelenet is, amiben Leo és Ari romantikáznak, ami nem csupán dramaturgiai szempontból teljesen céltalan, de perverz is.
A kritika nem kímélte a filmet: az átlagos értékelése 40-50% között mozog, és három Arany Málna-díjat is besöpört, többek közt a legrosszabb remake kategóriában. Holott Burton nem is klasszikus értelemben vett remake-et készített, hanem az eredeti történet alapjául szolgáló könyvet gondolta újra. Ezért – szemben az első filmmel- itt valóban nem a Földön, hanem egy másik bolygón játszódik a történet.
A film maszkmestere, Rick Baker zseniálisat alkotott. Pedig a Fox az eredeti tervek szerint CGI majmokat szeretett volna, de Burton ragaszkodott a valódi karakterekhez és az élethű maszkhoz. Jól tette, a végeredmény bámulatos, ha másért nem, akkor emiatt mindenképp érdemes legalább egyszer megnézni a filmet.
A szereposztás sem volt kimondottan rossz. Mark Wahlberg azonnal igent mondott Burtonnek, lemondva ezzel az Oceans Eleven egyik szerepét, amit így helyette Matt Demon kapott. Tim Roth Thade tábornok szerepében rendkívül ijesztő és erős karaktert tudott megformálni. Egyébként Wahlberghez hasonlóan ő is lemondott emiatt egy másik filmről: Piton Professzor szerepére kérték fel a készülő első Potter-filmben, erre mondott nemet a majmos sztori kedvéért. (Gondolom, ezt azóta is bánja, mi viszont cseppet sem, hiszen Alan Rickman utóbb örökre belopta magát minden Potter-fan szívébe.) Tim Roth egyébként több ponton bele is nyúlt a forgatókönyvbe, hogy a karakterét félelmetesebbé tegye – sikeresen.
Az eredeti filmek Taylorja és Novája is felbukkan a történetben: Charlton Heston a már említett Zaius szerepében (amiért megkapta a Legrosszabb mellékszereplő férfi Arany Málna-díját), míg Linda Harris egy random női rabként.
A film legnagyobb hibájának a végződését szokták tartani, amit sokan nem értenek. Lehetne oldalakon át tartó fejtegetésbe menni a különféle időhurkokról, de felesleges. Burton bevallotta: semmi értelmet nem szánt az utolsó jelenetnek, mindössze akart egy cliffhangert, hogy nyitva legyen a lehetőség az esetleges folytatások számára. Amikor viszont megkérdezték, akar-e folytatást készíteni, azt válaszolta: Előbb ugranék ki az ablakon.
Ezt meg tudjuk érteni.
Szerző
