Bukós szakasz

Egy újabb rendősös film? Jöhet! Van már belőle vagy ezer, épp ezért érdekel, tudnak-e mutatni valami újat. Az se gond, ha nem, csak szimplán megnevettetnek. Lássuk, melyik kategóriába fog tartozni!

Frank „Ponch” Poncherello (Michael Pena) egy remek szövetségi ügynök. Latin külsejének és tehetségének hála remekül beépül a különböző latin bandákba, hogy aztán letartóztathassa őket. Ezzel szemben Jon Baker (Dax Shepard) egy szuper, nagyon menő motocross bajnok. Vagyis hát az volt fénykorában, azonban mostanság igencsak rájár a rúd. A szponzorai cserben hagyták, a felesége el akarja hagyni, ezért úgy dönt, rendőrnek áll, hogy visszaszerezze a nejét. Ezt a két csávót pedig természetesen összehozza a sors, társak lesznek, mikor egy titokzatos motoros banda teherautókat rabol ki és robbant fel, ráadásul a rendőrök között is lehetnek bandatagok. Ponch tehát a sztrádarendőrséghez kerül, mint beépített ügynök, hogy felderítse az ügyet. Motorozni sem igazán tud, de helyzetét nagyban megnehezíti Jon is, aki azért nem egy hétköznapi figura. Ha két ilyen jómadár összekerül, abból pedig jó nem sülhet ki…

Jó poénok viszont annál inkább. Habár rengeteg benne a marhaság és az ordenáré viccek, azért valahogy mégis egyensúlyban tudja ezeket tartani, hogy ne legyen az egész undorító. Kissé közönséges? Hát igen… Több helyen elborult és valószerűtlen? Eléggé… És akkor nézhető egyáltalán? Mi az, hogy! Tényleg nincsenek benne nagy mélységek, de nagyon nagyon vicces. Mindig odafigyel rá, hogy a rengeteg hülyeség mellé azért társuljon egy viszonylag értelmes sztori, ami magában lehet, hogy kicsit se lenne érdekes, de a poénok elviszik a hátukon az egészet.

Amiben viszont új, azok a főszereplők. Ilyen arcokat ritkán látni a rendőrös filmekben, ráadásul a személyiségükben és vélünk felfedezni új fogásokat. Jó, nyilván az egyik ügyesebb, a másik bénább, az egyiket szeretik a nők, a másikat nem annyira, viszont van valami, amiben a másik mégis messze túlszárnyalja az egyiket, oké, ilyet már láttunk. De mindkét szereplő egy bizonyos szinten problémás, mondhatni gyökér, ez pedig visz egy kis színt a tipikus rendőrsztoriba, ami manapság alapkövetelmény, tekintve hogy úszni tudnánk már az ilyen filmekben. Nincs benne túl sok fölösleges romantika, csak egy icipici, de az nem zavaró, és van benne egy apróbb csavar, amit tényleg nem láttam előre, szóval még egy pluszpont.

És akkor, hogy milyen is ez a film? Hát zseniálisnak semmiképpen nem mondanám, de átlagosnak sem. Ami viszont biztos, hogy állati vicces. Kötetlen, pihentető, tömény szórakozás, semmi több, de valamiben mégis több, mint egy tipikus rendőrfilm. Ha nevetnél egy jót, és épp van egy filmnyi időd, akkor ne habozz!