Kevés olyan filmtörténeti mérföldkő van, mint A majmok bolygója. És kevés olyan, az elődjeihez méltatlan, kizárólag a pénz miatt létrehozott, minden szempontból felesleges folytatás van, mint A majmok bolygója 5.
A széria producer, Arthur P. Jacobs 1971-ben még úgy tervezte, hogy a ‘72-ben megjelent negyedik rész lesz a történet lezárása. A forgatókönyvet jegyző Paul Dehn úgy is írta meg a történetet, hogy az a másik három résszel kerek egészet alkosson, egyszersmind leis zárva a sztorit. De a pénz nagy úr, a Fox felülírta Jacobs korábbi elképzelését, és berendelték a folytatást. Az ötödik rész megírására ismét Dehnt kérték fel, aki az első, eredeti filmet leszámítva az összes forgatókönyvet írta (az elsőt ugyebár Pierre Boulle regénye alapján Rod Serling készítette). De Dehn egészségügyi okokból nem tudta elvállalni a feladatot, így került át a lehetőség az író páros (és egyben házaspár) John William Corrington és Joyce Hooper Corrington kezeibe, annak ellenére, hogy még soha nem írtak sci-fi filmekhez szkriptet, sőt, Joyce utólag be is vallotta, hogy mielőtt felkérték volna, soha nem látott egy részt sem A majmok bolygója szériából. Ígéretes kezdés…
Bár Dehn az alapok megírásában így nem vett részt, de a már kész forgatókönyvet átnézte és apróbb (nagyobb) simításokat végzett rajta. Később az ő nevével jegyezték a filmet, amit azzal magyaráztak, hogy a párbeszédek nagy részét és a teljes befejezést is át kellett írnia. Hogy a szkript mennyivel lett jobb vagy rosszabb az átírásnak köszönhetően, azt nem tudjuk meg. A filmet rekord alacsony összegből, mindössze 1,7 millió dollárból forgatták le. A rendező J. Lee Thompson elégedetlen volt mind a forgatókönyvvel, mind a forgatás körülményeivel és az alacsony költségvetéssel egyaránt.
A premier 1973 június 15-én volt. Rá közel hétre, június 27-én a teljes szériát jegyző producer, Arthur P. Jacobs mindössze 51 éves korában váratlanul elhunyt egy szívroham következtében. Ki tudja, ha tovább él, még hány folytatás született volna, mivel az ötödik rész minden csapnivaló tulajdonsága és a borzasztó kritikák dacára is közel 9 millió dollárt hozott, ezzel megközelítve a negyedik rész bevételeit.
A történet narrátora egy 27. században élő orángután, a Törvényhozó. Ő tekint vissza a múltba, és meséli el, mi történt a majmok lázadása után. A cselekmény a 21. században játszódik, a Föld népe túl van egy atomháborún. Caesar lázadása sikeres volt, a majmok immár szabadok, és többé-kevésbé békében élnek az emberekkel Caesar (Roddy McDowall) vezetése alatt. Ez a békés együttélés azonban elég torz, egyenlőségről nem beszélhetünk, az embereken egyértelműen uralkodnak a majmok. A viszony nem felhőtlen, egy Aldo nevű gorilla (Claude Akins) kimondottan emberellenes, az egész emberi faj eltörlését szomjazza.
Caesarnak mostanra családja is van. Felesége Lisa (Natalie Trundy), kamasz fia Cornelius (Bobby Porter). Mégsem teljesen boldog, zavarja, hogy nem ismerte a szüleit. Mikor emberi segédje, Macdonald (az előző filmben ugyanezen a néven megismert karakter testvére, Austin Stoker) elmondja neki, hogy a szüleiről fennmaradt egy videófelvétel a mostanra Tiltott Városnak nevezett régi városközpontban, ami egész biztosan nem pusztult el az atomháborúban, mert a föld alatti bunker megvédte, Caesar rögest felkerekedik és odamegy, annak ellenére, hogy korábban ő maga tiltotta meg a Tiltott Városba való belépést .
Kiderül, hogy a háború során elpusztult, lakatlannak hitt városban még élnek elrejtőzve emberek, a sugárfertőzés okozta torz vonásokkal és sebekkel borítva. Vezetőjük Kolp tábornok, egy szélsőségesen majomgyűlölő ember, aki csak a lehetőséget várta, hogy ismét felszíthassa a háborút a két faj között. Caesar látogatása pont elég ürügyet szolgáltat számára. Mikor rajtakapják a kazettát keresgélő uralkodót, megpróbálják megölni, majd menekülés közben követik. Mikor Kolp kémjei visszatérnek, és megtudja, hol van a majmok faluja, elhatározza, hogy háborút indít a majomtársadalom ellen.
Míg Caesar odavan kazettavadászaton, Aldo puccsra készül. Tervei alapján átveszi Caesartól a parancsnokságot, és kipusztítja az emberi fajt. Cornelius azonban kihallgatja a lázadók terveit, ezért Aldo megpróbálja megölni, elvágva alatta a faágat, így a kismajom halálosan sérüléseket szerez (de nem azonnal hal bele). A Tiltott Városból visszatérő Caesar beszámol a majmoknak az általa látottakról, majd fia halálos ágyánál virraszt, kevés figyelmet fordítva a faluban történő dolgokra. Aldo ezt kihasználva kicsempészi a faluból a fegyvereket, az embereket pedig szegregálja.
Caesar a fia ágyánál még megtudja, hogy nem baleset végzett Corneliussal, hanem Aldo vágta el az ágat, megpróbálva megölni a fiút. Cornelius bele is hal a sérüléseibe, így ez az első eset, hogy majom majmot öl. Azonban mielőtt az dühös apa bármit is tehetne, a Tiltott városból érkező haderő rajtaüt a falun. Az emberek támadása sikertelen, a majmok nyernek, Kolp pedig odavész a harcban. Aldo ezután az emberek halálát kívánja, és mikor Caesar a védelmükre kel, azt mondja, Caesarnak is meg kell halnia. Virgil (Caesar bölcs orángután segédje) rámutat, hogy Aldo ölte meg Corneliust is. A dühös Caesar ezután Aldo nyomába ered, összecsapnak, és a harcban Aldo meghal. Caesar ezután szabadon engedi az embereket, békét kötve velük.
Mindeközben a Tiltott Városban az elesett Kolp helyett Mendez lesz az új vezető, aki leállítja a korábbi tervet, hogy bombát lőjenek ki a majmok falujára. Mendez ugyanis belátja, hogy ezzel talán az egész Föld elpusztulna, így inkább kultuszt épít a bomba köré (ami szépen rímel a második rész bomba-kultuszára).
A film narrátora, a Törvényhozó ezután befejezi a történetet azzal, hogy már 6 évszázad telt el békében Caesar halála óta. Az őt hallgató csoport vegyesen áll majmokból és emberekből. A zárókép Caesar szobrát mutatja, egy csepp könnyel a szemében. Az eredeti forgatókönyv alapján (amit a Corringon házaspár írt) embergyerekek és majomkölykök játszottak volna egymással egy játszótéren. Ezt Dehn írta át a fent említett síró szobros zárásra, amit Joyce Cirrongton nemes egyszerűséggel hülyeségnek nevezett, teljes joggal.
2006-ban egy új, bővített változat jelent meg, tele kivágott jelenetekkel (több nyűglődéssel, 6 perccel hosszabb csatával és hosszabb párbajjal Caesar és Aldo között). Nem tudni, mi értelme volt, mivel már az eredeti film is tele volt felesleges, rétestészta jellegű nyújtásokkal és folytonos, monoton ismétlésekkel, amitől a majmok nem értelmesnek, hanem sokkal inkább debilnek látszottak.
A Battle a valaha volt legrosszabb kritikát és értékelést kapta az összes Planet of the Apes- film közül. Bár – a második résszel ellentétben- kétségtelenül volt mondanivalója, és jól bemutatta, hogy a rabszolgaság, fajgyűlölet és elnyomás minden irányban rossz, de ezt olyan nézhetetlen kivitelezéssel teszi, hogy az élettől is elveszi a kedvünket. Szomorú, hogy bár lennének egyébként értékei, de annyira szörnyű csomagolásban tálalták, hogy fanatikus Apes-rajongóként is állítom, jobb lett volna, ha ez kimarad az életemből, és a csalódások elkerülése érdekében mindenkit csak lebeszélni tudok a megnézéséről.
Szerző
