Oldal kiválasztása

Régóta halogatom a Csúcshatás megtekintését, és igazából egy érv szólt mellette, Bradley Cooper neve, akinek munkásságát már az Alias óta követem (igen, szerepelt benne, a cuki Wilként). De végül erre is sor került, és nem mondom, hogy csalódott vagyok, hiszen nem sokat vártam a filmtől, és így is történt – de hogy ebből miért akart bárki is sorozatot forgatni, az rejtély számomra.

Eddie Mora (Bradley Cooper) lecsúszott író, aki csak halogatja a leadási határidejét, de valójában egy betűt nem gépelt még le, miközben a barátnője éjjt-napallá téve dolgozik a napi betevőért. Eddie egy korábbi barátja, azonban felajánl neki egy pirulát, amitől kitágul számára a világ, és az agya teljes kapacitáson fog üzemelni. Ennek köszönhetően Eddie egy éjszaka alatt megírja a könyvét, így rögvest felkeresi barátját az újabb adagért, ám a pirulát sokan keresik, és bár Eddie megszerez egy nagy adagot belőle, a veszélyekkel nincs tisztában, hiába is hiszi, hogy mindenki előtt jár.

A trailer alapján egy krimis, kutakodós filmre számítottam ehelyett egy másfél órát tölthettem el Eddie Mora elméjében, ami korántsem olyan érdekes, mint mondjuk John Malkovich-é a John Malkovich menetből. Valamiért a készítők úgy gondolták, hogy Eddie-nek mindent narrálnia kell, sőt, ami még rosszabb, szájbarágósan el kell mondania nekünk nézőknek, mert amit látunk, úgy sem tudjuk felfogni. Úgy éreztem magam, mintha visszatértem volna a kilencvenes évekbeli rajfilmek színvonalára, ahol muszáj ezzel az elemmel operálni, hiszen egy pár éves gyereknek még szüksége van a több ingerre, de egy felnőttnek nem!

A filmbeli fordulatok mindegyike kiszámítható, talán egyedül Eddie álommunkája az, amire nem számítottam, de hát ezt nehéz csavarnak tekinteni. A poénok gyengék, egyszer sikerült egy mosolyt kipréselnem magamból, de lehet azt is csak a szenvedésem okozta. Bradley Cooper ennél sokkal jobb színész, de elhiszem, hogy a karrierje elején az ember nem válogathat, azonban felbukkan Anna Friel, mint az egykori kedves, és ő a maximumot hozza ki a pár perces szerepéből, miatta volt érdemes megnézni ezt a filmet – meg mondjuk Bradley mosolyáért is.

A Csúcshatás egy rendkívül bugyuta film, aminek az alapkoncepciójával sokkal többet lehetett volna kezdeni, de ehhez az alkotók akaratára is szükség lett volna, ne pedig a megalkuvásra. Egyszer megnézhető film, de azért ne várjon senki tőle túl sokat.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.