Bevallom töredelmesen, hogy a történelem, legalábbis az a tipikus iskolai keretek között tanulható, általánosságban vett történelem sosem állt túl közel hozzám. Ennek ellenére az Iny Lorentz álnéven író német szerzőpáros – Iny Klocke és Elmar Wohlrath – történelmi regényei fél oldal után magukkal ragadnak és észrevétlenül ismertetnek meg a világtörténelem egy-egy részletével.

A vándorszajha sorozat első kötetével, A szajhával 2010-ben találkoztam össze. Egy kedves ismerősöm olvasta, én pedig könyvmoly lévén kikértem a véleményét. Nagyon pozitív ajánlást adott a kötetről, így nem volt kérdéses, hogy muszáj elolvasnom nekem is. Hamarosan beszereztem a könyvet és fejest ugrottam az 1400-as évekbe.

Magát a sorozatot három részre osztanám szívem szerint, mégpedig úgy, hogy van egy főága, amely Marie életét dolgozza fel, majd ez az ág kettéválik a negyedik és ötödik kötetre, melyekben már nem őrá, hanem gyermekeire, Trudira és Falkora irányul a figyelem.

A sorozat első kötetében a tizenhat éves Marie életébe csöppenünk, aki éppen az esküvőjére készül apja által választott jövendőbelijével. Azonban az esküvő előtti éjszaka Marie élete fenekestül felfordul és az esküvő helyét átveszi a megaláztatás, a megbecstelenítés. Marie testileg és lelkileg is összetörik a veszteségtől, de nem adja fel és bosszút esküszik. Ebben az időben egy megbélyegzett nőnek egyetlen út állt rendelkezésére, az pedig a szajhaság volt, így egy idősebb, tapasztaltabb sorstársának, Hiltrudnak köszönhetően Marie kitanulja ennek a szakmának a fortélyait, csínját-bínját és töretlenül halad az úton a célja felé. Érdekes helyeket járnak be kalandos útjuk során és sokszor a szerencse sem pártol el mellőlük, de muszáj megjegyeznem, hogy egy középkori szajha élete viszontagságos, veszélyekkel teli volt, amiről az írópáros sem feledkezett meg és a történetet olvasva szinte magunk is Marieval és Hiltruddal küzdhetünk az életünkért.

A várúrnő című második kötetben Marie megállapodott, férjes asszonyként, egy várúr feleségeként tér vissza, azonban a boldog idő nem tart túl sokáig, mert férjének hadba kell vonulnia a husziták ellen. Nem sokkal azután, hogy férje útra kel, kiderül, hogy Marie szerelmük gyümölcsét hordozza a szíve alatt, ám az örömbe üröm vegyül, mert szeretett hitvese halálhírét hozzák számára. Marie nem adja fel, lelkében érzi, hogy a férfi még él, ezért markotányos nőként gyermekével és keresztfiával együtt útnak indul megkeresni őt. Veszélyekkel teli kalandokat élnek át, de hősnőnk továbbra is kitart. A küzdelmes út során többen csatlakoznak a kis csapathoz, akik barátaik, segítőik lesznek, de több ellenséggel is találkoznak és ilyenkor Marie jó hasznát veszi a múlt tapasztalatainak.

A sorozat harmadik kötete, A hagyaték is bővelkedik fordulatokban, kalandokban. Marie második gyermekét várja, azonban a családja ellensége bosszút forral és főhősünk egy jól megtervezett csapdába esik, melynek során gyermekét elrabolják tőle, őt pedig egy távoli országba csempészik. Szerencséjére dajkának választja egy nemes hölgy a gyermeke mellé, ám a nyelvi korlátoknak is köszönhetően több problémával találkozik. Marie összebarátkozik a nemes hölggyel és sikerül elhagynia az országot, de kétséges, hogy haza tud-e jutni valaha is.

A szajha lánya és egyben a negyedik kötet már Trudiról, Marie lányáról szól, aki egy tragédiát követően az uralkodóhoz szeretne folyamodni segítségért. Anyja makacsságát örökölve tervet sző és elindul egy hosszú, viszontagságos úton, amely nem igazán kecsegtet pozitív végcéllal. Azonban Trudi, akárcsak anyja, nem adja fel, és amikor a helyzet reménytelennek látszik, akkor is megy tovább.

A bűn lányai címet viselő és egyben befejező kötet Marie fiának életéről szól. Falko éli a XV. századi nemes ifjak vidám életét barátokkal, jó borokkal, lovagi tornákkal és természetesen haragosokkal együtt, amit saját forrófejűségének köszönhet. Falko életében a fordulat akkor következik be, amikor a hercegségtől megbízatást kap, hogy Olaszországba utazzon. A fiatal férfit nem kerüli el útja és ott tartózkodása során a szerelem, de az ármány sem, sőt saját magának köszönhetően egy igen nehéz megoldással bíró helyzetet teremt magának.

A sorozatban Európa több országába is elkalauzol a szerzőpáros, bemutatva a tájak jellegzetes szépségét, valamint a XV. századi politikai, nemesi szokásokat. A tájleírások egyszerűen fenomenálisak voltak. Amikor a befejező kötetben az utazó csoport egy erdő melletti úton halad végig, olvasás közben szinte éreztem, ahogy a szellő megsimítja az arcomat, annyira jól, annyira beszédesen tárja elénk a két író. Magam részéről rengeteget tanultam a XV. századi német történelemről, amit ezúttal is köszönök a szerzőknek.

Úgy gondolom, hogy nem elhanyagolható a fordítók, Vásárhelyi Zsolt, Réti Emese és B. Szabó Károly munkája sem, hiszen kiválóan képesek voltak arra, hogy a hangulatot szép magyar nyelvezettel, változatosan adják át a magyar olvasóközönség számára.

A sorozatot főleg azoknak ajánlom, akik szeretik a kalandregényeket, hiszen fordulatokban gazdag, megoldandó problémákkal teli történetek olvashatók olyan bátor, kitartó szereplőkkel, jól kidolgozott karakterekkel, akik nem megijednek, hanem a gondokkal szembe állnak és igyekeznek legjobb tudásuk szerint megoldani azokat.

És a végére még egy kis érdekesség. Az első három kötetből 2010-ben és 2012-ben három filmet forgattak Marie, a kurtizán, Marie bosszúja és Marie, a kurtizán visszatér címekkel. Marie szerepére Alexandra Neldel színésznőt választották, valamint az első részben Árpa Attila, magyar színész is szerepet kapott.

Szerző

Judyt

Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”

Korábbi cikkek

• Animációs film2023-07-21Elemental (2023) avagy mozizzunk külföldön
• Fantasy kötet2022-02-09J. A. A. Donath: A Farkaspengék (Calderania 2.)
• Fantasy kötet2022-01-26Fróna Zsófia: Baljós szövetségek (A fegyverforgató 3.)
• Könyv2021-08-17Zsákai Ákos: Bűnvesztő