„Ám szíven talált ámor, és nem kell már drága sok kincs, csakis az én kedves matróz uram, kinek párja nincs!”
Miután Jack Sparrow Kapitány visszatért a Világ Végéről, a Gyöngy visszaszerzése mellett az egyetlen vágya megtalálni az Örök élet Vizét, hogy elkerülhesse azt a szörnyű véget, amit egyszer már átélt. Londonba keveredik, ahol legénységet készül toborozni – mármint ez hírlik – és itt találkozik össze a rég elfeledett Angelicával (Penélope Cruz), aki hihetetlen módon ismeri a pogány rituálé menetét, amivel elnyerhető az örök élet. Jack végül a hírhedt Anna Királynő Bosszúján köt ki, amelynek kapitánya a rettegett Edward Teach (Ian McShane), vagyis Feketeszakáll, aki egy jóslat elől menekülve szintén a forrást keresi. Mindeközben Anglia és Spanyolország is tudomást szerez a forrásról, és ők aztán nem maradhatnak le egymás elől, így ismét elkezdődik egy verseny egy legendás kincsért, mely talán az örök léthez vezet, vagy a végső pusztulásba.
Az elterjedt közhiedelem szerint ez a film nem, hogy nem sikerült jól, de egyenesen nézhetetlen, bár ez azt hiszem elég erős túlzás lenne, de tény ami tény, – ezt én is belátom – de a negyedik rész valóban gyengébb, összecsapott és erőltetett. Azonban egyáltalán nem arról van szó, hogy nézhetetlen. Bizony vannak benne nagyon egyedi, szórakoztató és maradandó dolgok.
Kezdve a jó tulajdonságai sorát a filmnek, máris kiemelném azt, hogy a szokásos „karib stílust” sikerült megtartani. Azt a kalandfilmre jellemző hangulatot, ami a többi filmet is úgy jellemzi. Adott megint egy rakás önző, gyarló ember, akik egy legendát, egy vagy létező vagy nem létező dolgot keresnek, egész tengereken át. Tehát az alap koncepció, hogy ismét egy tengeri mítosz köré épül a történet nagyon is tetszetős, csak a tálalás sikerült félre. Az alap gondolaton túl ott vannak a kisebb kihívások, mint például a sellőkkel vívott harc, akik véleményem szerint nagyon is jóra sikerültek, a Londoni kiruccanás, ami egy új helyszínt vont be a történetbe, mind dicséretre méltóak.
A gond sajnos a sellők után kezdődik, amikor valaki valamilyen idióta ötlettől vezérelve azt gondolta, hogy egy sellő, ember szerelmi szál majd jót tesz a filmnek. Sajnos nem. Azt hiszem ez a románc tette leginkább közutálat tárgyává a filmet, és valahogy kilendítette a megszokott egyensúlyából a túlságosan is mézesmázosra sikerült képsorok. Az alap ötlet nem lett volna rossz, de nekem egy pap ne vetkőzzön le, nem is egyszer… Őket kihagyva viszont végre lehetett volna adni Jacknek egy szép szerelmi szálat, mert bizony Johnny Depp és Penélope Cruz között volt ott kémia, csak nem hagyták kibontakozni, ezért tűnik borzasztóan erőltetettnek az ő szedett vetett kapcsolatuk. Igazából nem tudták eldönteni, hogy vajon Jacknek jól állt volna- e a szerelem vagy sem, ezért ott hagyták az egészet a langyos vízben. Pedig egyes jelenetei ennek a románcnak igenis jól sikerültek, a végső áldozata Jacknek pedig akár hősiesre is sikerülhetett volna, ha jól ki van dolgozva az egész az elejétől a végéig.
Ami borzasztóan izzadság szagú az maga Fekete Szakáll és a hajója. Túl nagy kalóznak akarták beállítani, ezt az amúgy rettentő gyáva karaktert, aki a saját sorsa elől menekül, így végül egy szánalmas karikatúrája lett csupán az amúgy méltán híres legendának.
Összefoglalva: én nem tudok erre a részre rettentően haragudni. A sellős szerelmi szálat én is mindig unom, néha át is tekerem, mert kivágnám az egészet úgy ahogy van, hiszen ha hiányozna minden jelenetük a filmből, akkor se lenne kevesebb a film. Jacknek konkrétan nincs interakciója velük, mint régebben Elizabeth-ékkel, így feleslegesek a történet és a nagy egész szempontjából. Azonban annak ellenére, hogy izzadság szagú és sajnos átgondolatlannak a mélyebb részletek, a kaland és az akció a helyén van a mítosszal együtt, így voltaképp élvezhető, de nem lehet annyiszor végig nézni, mint mondjuk az első három bármelyikét
Szerző
- Korábbi szerkesztő
