Emlékeztek a mesére a bíró okos leányáról, aki „hozott ajándékot Mátyás királynak, meg nem is”? Az Off Brandben valami hasonlót lépett meg Vince Gilligan és Peter Gould, hiszen meg is adták, amire már két és fél évada várunk, meg nem is – és ez pontosan így van rendjén! A múltkori, gyorsabb tempójú Chicanery után a cselekmény visszatér a korábban megszokott óvatos, alacsonyabb fokozatához, ám mint eddig mindig, most sem unatkozhatunk egy pillanatra sem.
Hector Salamanca (Mark Margolis) elégedetlen a jelenlegi bevételével, ami miatt dühét egyik csatlósán vezeti le, majd arra utasítja Nacho Vargát (Michael Mando), hogy vonja be édesapját a bizniszbe, hogy fel tudják venni a harcot Gus Fring (Giancarlo Esposito) ellen. Nacho finoman megpróbálja főnöke tudtára adni, hogy az apja nem alkalmas erre, ám Salamanca hajthatatlan. Eközben véget ér Jimmy (Bob Odenkirk) kihallgatása: az ügyvédi kamara ítélete szerint egy évig nem praktizálhat. A fiatalabb McGill először megünnepli ezt az igazán kedvező végkimenetelt ügyvédjével, Kimmel (Rhea Seehorn), azonban rövid időn belül rájön, hogy ha nincs munkája, nem tudja fizetni annak az irodának a bérleti díját, amit Kimmel együtt használnak. Ezen felül Jimmy még kifizette egy évre előre a reklámjai díját is a helyi tévécsatornának, azonban a szolgáltatást lemondani már nem tudja. A megoldás? A korábban lelkes amatőrökből összeeszkábált forgatócsoportjával más embereknek, cégeknek készít reklámokat.
Ahhoz képest, hogy visszavettünk a tempóból, elég sok szálon fut a cselekmény, ennek ellenére abszolút nem érződik túlzsúfoltnak ez a háromnegyed óra. Az alkotók megpendítenek egy-két szálat, ami a Breaking Badhez kapcsolódik, és itt kanyarodnék vissza ahhoz, amit a bevezetőben említettem: igen, feltűnik az ominózus Saul Goodman név, de még korántsem olyan formában, amilyenben vártuk. Hogy miért nem olyan nagy baj ez? Egyrészt azért, mert újra megindulhat a teóriázgatás, másrészt pedig a sorozat készítői így elkerülik a kiszámíthatóságot. Az eddigi két teljes évad és hat rész alatt számtalan olyan szituáció adódott, amiben megtörténhetett volna az „átváltozás”, ám végül mégsem így történt. Ez a reklámforgatós történet pedig, ha belegondolunk, teljesen logikusan kapcsolódik ahhoz a Saulhoz, akit a Totál Szívásban megismertünk.
A sok-sok pozitívum közül külön a színészi játékot emelném ki, és, mint múltkor, ismét olyasvalakit dicsérek, akit korábban nem. Most a legnagyobb piros pontot Michael Mando kapja, aki számomra az epizód legnagyobb, és felettébb kellemes meglepetése ebből a szempontból – őt eddig a rezzenéstelen arcú kemény fiúként láthattuk, a nyitójelenetben azonban olyan gyönyörűen eleveníti meg Nacho belső konfliktusát, hogy emelem az összes kalapomat előtte.
A Better Call Saul továbbra is remekül hozza az elvárt szintet, úgyhogy most már – az évad vége felé járván – talán kijelenthetem, hogy bukástól egyáltalán nem kell félni. Az, hogy mi lesz a következő lépés, sosem tudjuk, de ez épp így van jól.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback