Nagyon régen volt már, amikor először léptem a TIT Budapesti Planetárium bejáratához vezető lépcsőkre. Ha jól emlékszem ennek már több, mint húsz éve, ám az emlék nem óhajtott megkopni igazán azóta sem. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy semennyire, mert persze ennyi idő távlatából nem lehet kristálytiszta minden emlékkép. Az elmúlt hetekben viszont többször is látogatást tettem egy-egy előadáson és az élmény ugyanolyan felejthetetlen nyomot hagyott bennem, mint gyermekkoromban.
Előzmények – Kezdetek
A magyarországi csillagászközösséget már az 1920-as évektől foglalkoztatta egy jól működő, tudományosismereteket terjesztő planetárium megépítése, megnyitása. Az évek során többen, köztük Tass Antal, a Svábhegyen található csillagvizsgáló volt igazgatója, valamint Kulin György csillagász is szorgalmazta az ügyet. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 1966-tól tett lépéseket a projekt megvalósítására. 1969-ben megérkezett a Zeiss művektől rendelt kétgömbös projekciós planetárium berendezés. Felállításának helyszínként felmerült a Margit-sziget és a Gellért-hegy is, de engedély híján 1971-ben a Népliget mellett döntöttek, így 1975-ben itt kezdődött meg az építkezés. Az alapkő letételére 1975. május 28-án került sor. A jellegzetes kupolás épületet 1977. augusztus 17-én, negyven éve adták át és első előadását három nappal később, augusztus 20-án tekinthette meg a közönség.
2001-ben pedig a Planetárium és a Népliget kiegészült a Sétáló Naprendszerrel, amely a naprendszerünk tízmilliárdszoros kicsinyített „mása”. Az épület mögötti lépcsősortól kezdődik és egészen a Vajda Péter útig tart. Minden bolygónak egy saját köve van, amelyre rávésték a nevét, a jelét, az átmérőjét, a keringési idejét és a Naptól mért távolságát méterben kifejezve.
A jelen problémái
Ám az elmúlt hónapokban szárnyra kelt a hír, hogy a TIT Budapesti Planetárium bezárja kapuit a nagyérdemű előtt. Több internetes felületen olvasható volt, hogy e remek ismeretterjesztő előadásokkal szolgáló épület fenntartására, renoválására sajnos nem jut elég pénz, így az üzemeltető kénytelen végleg lakatot tenni az ajtókra. A nagy renoválásra azért van szükség, mert 2016. augusztus 22-én az épület az erőteljes esőzésben több helyen beázott, aminek következtében be kellett zárni és csak 2016. október 12-én nyitottak ki újra. Ezzel egy időben az épület befogadóképességét is csökkenteni kellett. Az addigi 350 fő helyett csak 150 főt engedtek be az előadásokra. Több helyiséget ma sem tudnak használni. A weboldalon ugyan azt írják, hogy a zárás csak a tetőjavítási munkálatok idejére értendő, és amíg ezek tartanak az előadásokat augusztus 1-től áthelyezik a TIT Uránia Csillagvizsgálóba. Azonban nem találtam sajnos sehol pontos információt, így csak reménykedni lehet, hogy tényleg csak a felújítás idejére zár be a budapesti Planetárium.
Örök emlékek
Első alkalommal osztálykirándulás keretein belül tettünk látogatást ezen a csodálatos helyen. Úgy rémlik, hogy akkor A Nap családja címet viselő előadást néztük illetve hallgattuk meg Halász Judit tolmácsolásában. Az előadás alatt tanúi lehettünk egy űrhajó felszállásának, majd a Földre történő visszaérkezésének. Már akkor is rajongtam az égboltért, így érdeklődve hallgattam a történeteket a naprendszerről, a csillagokról, a bolygókról, a távolabbi galaxisokról, ám az évek során valahogy mégis feledésbe merült, hogy újabb látogatást tegyek a Planetáriumban.
A bezárás hírét hallva viszont Párommal megbeszéltük, hogy mindenképpen elmegyünk, amíg még lehet, főleg úgy, hogy Ő még sosem járt ott. Életem második planetáriumi látogatását 2017. június 03-án, egy szép szombati napon éltem meg. Délután 4 órakor, miután elfoglaltuk a helyünket az előadóteremben megkezdődött a nagy utazás Az égbolt csodái felé. Felemlő élmény volt újra egyszerre ilyen rengeteg csillagot látni magam felett, hiszen mióta Budapesten élek ezt a fényszennyezés miatt nem élhetem át nap, mint nap. Az előadás során meséltek a Holdról, a szabad szemmel is látható bolygókról, a csillagképekről és a csillagképek nevezetes csillagairól, csillagködökről és galaxisokról. A látvány, amelyet a TIT Budapesti Planetáriumnak köszönhetek fenomenális volt, hatalmas vigyorral az arcomon jöttem ki az előadásról.
A Planetárium az évek során mindig igyekezett lépést tartani a világban végbemenő technikai fejlődéssel, ennek köszönhetően 2017. június 17-én, a bezárást megelőző utolsó napon egy 3D-s vetítésen vettünk részt, délután 1 órakor, amely Az univerzum csodái címmel büszkélkedett. Az előadás kezdete már mosolyt csalt az arcomra, mert abszolút Star Wars-osra vették a figurát, mind a bevezetőszöveget, mind a zenét illetően, majd elindultunk bebarangolni a Naprendszert. Bemutatták a Napot, a bolygókat, a bolygók holdjait részletesebben, majd a naprendszerünket elhagyva a már felfedezett csillagködökről mesélt az előadó. A vetítés végén pedig teljes sötétségből előtűntek a csillagok, a csillagképek körvonalaival. A lelkemben azt éreztem, hogy igen, ez egy méltó búcsúzó az előadás végén.
Méltó búcsúzó egy épülettől, amely negyven éves működése alatt annyi és annyi gyermek jövőjét alapozta meg, amely sok-sok felnőttet tett boldoggá, varázsolt csillogást megannyi ember szemébe, örömet a szívébe és tudást a fejébe. Kívánom, hogy a TIT Budapesti Planetárium ne zárja be örökre kapuit és még nagyon sok embernek okozzon felejthetetlen élményt nap, mint nap.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/TIT_Budapesti_Planet%C3%A1rium
Fotó: 24.hu / Berecz Valter