A sötét űrállomásos kalamajka után az alkotók ezúttal egy trilógiával ajándékoztak meg minket, nézőket – ennek az első része az Extremis, amiben egy újfajta szörnyet ismerhetünk meg. Az új gonosztevők számomra inkább csúnyának hatnak, mint félelmetesnek, azonban egy jó nagy adag Moffatos csavar és trükk társul a történetükhöz, ami miatt azt mondom, érdemes volt bevonni őket a Whoniverse-be.
A Doktor (Peter Capaldi), Bill (Pearl Mackie) és Nardole (Matt Lucas) egy nap váratlan, és meglehetősen furcsa vendégeket kapnak, hiszen maga a Pápa (Joseph Long) látogatja meg őket a tanácsosaival. A katolikus egyház feje vészhelyzetben fordult az időlordhoz, ugyanis előkerült a Vatikán könyvtárából a Veritas névre hallgató ősi szöveg, amit az utóbbi időkben egy tucatnyi ember megpróbált lefordítani, ám végül mindegyikőjük öngyilkos lett. A TARDIS team is végül a könyvtárban köt ki, ahol találkoznak egy fordítóval, aki szintén véget vet az életének, ám a szöveg fordítása egyúttal fel is kerül az internetre. Eközben az épületet ellepi egy ismeretlen alien faj, a Szerzetesek, akik mindeddig a háttérből irányítgatták a szálakat, amiket most jól összegubancolnak.
Őszintén szólva egyetlen egy negatívumot tudok felhozni az Extremisszel kapcsolatban, az pedig a képi világ túlzott sötétsége – egy olyan sztori, mint az Oxygen után főleg kicsit sok az árnyék. Mindez azonban jócskán eltörpül az epizód többi eleme mellett, ami a legapróbb részletig alaposan kidolgozott, és a megvalósítás is tökéletes. Ilyen komplex, ám ugyanakkor letisztult, érthető, de kellően meglepő és elgondolkodtató történettel és csavarral rég találkozhattunk. A kissé feszes tempótól egy pillanatra sem unatkozhatunk, emellett a cselekmény azonban nem válik zavarossá, fokozatosan áll össze a kép, és nem a legvégén kell darabonként összerakni, hogy akkor most mi is történt?
A Dokinak ismét remek pillanatai adódtak: brillírozott össze-vissza, ugyanakkor a gyengébb, esetlenebbik oldalát is megmutatta, és megint képes volt egy-egy szívszorító jelenetben nagy áldozatokat hozni barátai és a világ megmentésének érdekében. Külön tetszett, hogy ebben a részben végre kicsit Nardole is kilépett a comic relief szerepkörből, és Billel együtt rájöttek a Szerzetesek turpisságára.
Ez volt tehát az úgynevezett „Szerzetes-trilógia” első felvonása, ami a végére gyakorlatilag egy pompás, sci-fi elemekkel átitatott krimi-thrillerré nőtte ki magát – így lesz a könnyed szombat esti szórakozásból popcornal tálalt teóriagyártás.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.