„Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.”
Josh Malerman első regényében egy rémisztő, sötét világba kalauzolja az olvasóit.
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé. Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve. Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Személy szerint nagyon szeretem a borzongató könyveket. Malerman nagyon ért a hangulatteremtéshez, végig fenntartotta a feszültséget, ami nagyban köszönhető a láthatatlan borzalmaknak. Igazán idegőrlő lehet, ha tudod – vagy érzed –, hogy ott van körülötted valami nagyon durva lény, amitől emberek ezrei őrültek meg, de vakon kell kóvályognod. Én biztos idegropit kaptam volna. Azt nem mondanám, hogy féltem, de nagyon hangulatos volt éjszaka olvasni, és azért néha erősen füleltem, amikor a házunk már megint fura hangokat hallatott.
Malorie-t nem szerettem meg úgy igazán, de mindenképpen elismeréssel tartozom neki, amiért képes volt túlélni egy ilyen világban, biztonságban tartani a gyerekeket és menedéket nyújtani nekik. A szereplők többsége szimpatikus volt, érdekes személyiségek, bár arra nem volt nehéz rájönni, hogy kinek van vaj a füle mögött.
A paramennyiség pont megfelelő volt, én az ilyen feszültséget jobban szeretem és félelmetesebbnek tartom a belekben való trancsírozásnál. Utóbbi sokszor inkább nevetségesbe fordul át, egyszerűen néha annyira sok lesz, hogy már nem tudom komolyan venni és kínomban röhögök. Egyetlen alkalommal sajnos súroltuk ezt a határt, de addig minden csillagos ötös. A történet nagyon izgalmas és jól van felépítve, nem szívesen tettem le a könyvet egy percre sem.
Tehát Josh Malerman zseniálisan játszott az idegeimmel, és sikerült valami igazán egyedit alkotni a horror műfajban. Ezek után új értelmet nyert a félelmetes ismeretlen.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
- Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
- Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
- Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
- Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet