Oldal kiválasztása

Nagy gondban vagyok a Blood Drive pilotjával, ugyanis bődületes baromságnak tartom, annyira, hogy éreztem, ahogy az agysejtjeim olvadnak le az epizód alatt, ugyanakkor a grindhouse műfaj szerelmeseinek maga a Messiás ez a show!

A nem túl távoli jövőben az amerikai álom széthullott, az emberek éheznek, és küszködnek, az olaj ára pedig az eget verdesi. De van egy kiút a Vérverdák Viadala, aminek a főnyereménye tízmillió dollár, csak éppen a sofőrnek az életét kell kockáztatnia a győzelemért, na, meg persze másokét is. Ugyanis itt csak olyan autókkal lehet nevezni, amiket nem benzin hajt, hanem emberi vér. Grace (Christina Ochoa) is ezen a versenyen indul, azonban a sors úgy hozza, hogy útitársat kap, a kissé szentimentális, ám igen jóképű rendőrtiszt, Arthur (Alan Ritchson) személyében. De vajon a páros sikerrel tudja majd venni a rájuk váró akadályokat egy olyan mezőnyben, ahol mindenki a másik halálát kívánja?

Talán már a bevezetőmben is eléggé ecseteltem, de azért szeretném leszögezni, hogy a Blood Drive mennyire egy buta széria. A kocsik ugyanis nem csak simán vért kapnak, hogy guruljanak, hanem konkrétan a motorháztető alatt maga a motor kettényílik és körkörösen daráló fogak és valamiféle csápok is előnyúlnak a semmiből, hogy pillanatok alatt ledarálják a delikvenst. Nos, én nem sokat értek a belső égésű motorokhoz, de halovány iskolai tanulmányaim is az mondatják vele, hogy marhaság, méghozzá minőségi marhaság!

De ha csak a motorral lenne baj a történetben, a két főszereplőnk iszonyatosan dögösek, meg persze bevállalósak és fantasztikusak, és rafkósak, és persze értenek mindenhez, és mondtam már, hogy mennyire dögösek? Az alkotók mindent felszíni dolgot beledobáltak a karakterekbe, de igazi hátteret vagy valódi személyiséget nem adtak nekik.

És visszatértünk a dilemmám másik feléhez, ugyanis ha a Blood Drive-ot, mint a grindhouse műfaj darabját nézzük, akkor pedig egy nagyon is jó széria, mert a műfajra jellemző jegyeket tartalmazza: sekélyes szereplők, hihetetlen történet a valóságba átültetve, miközben minden rendkívül teátrális. És ez bizony így van, az epizód végig egy nagyon színes-szagos bő negyven perc volt, a csúcspont pedig a színpadi figura, és versenyszervező fellépése volt, akit nem más játszott, mint Colin Cunningham – és itt majdnem elgyengültem, hogy miatta talán végignézem a széria leendő epizódjait, aztán a pilot utolsó pár perce végérvényesen megölte ezt a gondolatomat.

Egy szó, mint száz, a gindhouse rajongók élvezni fogják a szériát, ahol talán egy egészen érdekes nagy csavarra is kaphatnak majd választ, de aki egy picit is értelmes szériát akar megnézni a nyáron, annak nem javaslom a Blood Drive-ot.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.