Oldal kiválasztása

Lehet, hogy manapság Robert Downey Jr. nevét hallva rögtön Vasemberre és Sherlock Holmesra asszociálunk, azonban a színész már jóval ezek a szerepek előtt is alkotott nagyokat – az egyik filmjéről, a Chaplinről egyszer már regéltem is. Most pedig következzen egy másik alkotás, szintén a kilencvenes évekből, a Változások kora.

Az 1660-as években járunk, Angliában, közvetlen azután, hogy véget ért a puritánok uralma és a király – II. Károly (Sam Neill) – visszakerült a trónra. A londoni orvos, Robert Merivel (Robert Downey Jr.), bár egész jól ért szakmájához, frusztrált, mivel úgy érzi, egyhelyben toporog, és nem tud úgy segíteni az embereknek, ahogy akar, és emiatt inkább az italban és a nőkben keres menedéket, amit se apja (Benjamin Whitrow), se a kvéker hitre áttért legjobb barátja, John Pearce (David Thewlis) nem néz jó szemmel. Azonban, hallva Merivel tudásáról és merészségéről, a király egy napon az udvarba hívatja – hogy gyógyítsa meg az egyik kutyáját. Bár Merivel valójában tehetetlen, a kutya túléli az éjszakát, mire a király hálájából megteszi Merivelt udvari orvosnak. A palotában Merivel tovább dorbézolhat, udvarhölgyekkel szórakozhat, és luxuskörülmények közt lustálkodhat – egészen addig, amíg a király úgy nem dönt, hogy hozzáadja egyik szeretőjét, Celia Clemence-t (Polly Walker). A házasság persze csak álca: a király egy másik szeretőjének féltékenységét próbálja csitítani azzal, hogy férjhez adja és elküldi az udvarból Celiát, miközben persze tovább folytatja vele viszonyát. A helyzet pedig csak akkor válik igazán bonyolulttá, amikor Merivel megszegi a király egyetlen szabályát, és beleszeret fiatal feleségébe.

A Változások kora egyszere egy nagyon szép korrajz, ami bemutatja a restauráció dekadenciáját, csak úgy, mint a tizenhetedik századi orvostudomány fejletlenségét, valamint egy egyéni fejlődéstörténet. Robert Merivel története előbb gyors emelkedést mutat, ahogy a „középosztályból” hirtelen feljut az udvarba, majd hamarosan Lord lesz, saját birtokkal, ám a pénzben nem leli meg azt a boldogságot, amire számított. Ezt aztán persze a gyors bukás követi, majd egy újabb, másmilyen felemelkedés, aminek hatására Merivel végül, sok áldozat árán, képes lesz levetkőzni felszínességét és egoizmusát, és megtalálni a boldogságot.

Mint azt már többször is említettem, a történelmi drámák az egyik gyengepontom, így persze, hogy a Változások kora is magával ragadott. Jó, beismerem, a történet folyása néha kicsit lassú, és néha kicsit merészebb is lehetne, de ettől függetlenül Merivel élettörténete kétség kívül magával ragadó. A film minőségére sem lehet panasz – mind a díszletek, mind a jelmezek nagyon a helyükön vannak, és a már említett színészek mellett még olyan nagy nevek tűnnek fel a vásznon, mint Ian McKellen és Meg Ryan.

Összességében nekem nagyon tetszett a változások kora, így hát mindenkinek – aki csak egy kis affinitást is érez a történelmi drámák és/vagy a szomorú szemű, fiatal Robert Downey Jr. iránt – szeretettel ajánlom.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.