Ki mondta, hogy a történelem nem lehet szórakoztató?
Ezen a ponton általában egy kis történeti összefoglalóval szoktam szolgálni, ez viszont most kimarad, hiszen a CBBC-n futó Horrible Histories nem rendelkezik koherens történettel – mivel egy sketch comedy show-ról van szó, ahol egy csapatnyi humorista mutatja a nézőknek a történelem kevésbé ismert (és általában undorító) fejezeteit, a kőkortól kezdve egészen a huszadik századik. Persze mindent szépen kifordítva – azonban csakis valós tényeket közölve!
A félórás epizódok mindegyik több rövidebb skiccből áll, amik különböző korokba kalauzolják a nézőt, kiemelve egy-egy érdekességet az adott kor történelméből. A skiccek nagy része élőszereplős, azonban néha előfordulnak animált szegmensek, vagy éppen kvízkérdések is. Ja, a műsorvezető pedig egy patkány-bábú – mert miért is ne? Ezen felül a széria több népszerű műsort történelmi közegbe helyez is kiparodizál, hogy így tegye abszurdabbá és könnyebben emészthetővé s témát – így például újra és újra felbukkan a Feleségcsere – avagy mi történne, ha egy gazdag és egy szegény tizennyolcadik századbeli család feleséget cserélne? –, vagy éppen a Come Dine with Me (magyarul Vacsoracsata vagy Hal a tortán), ahol meg például egy őrült római császár tart vacsorát.
Mondjuk ezeken kívül más visszatérő skiccek is vannak, mint például a történelmi tündérmesék, ami például bemutatja, hogyha a Hercegnő és a béka a „középkorban” játszódott volna, akkor bizony a hercegnő megégetik, mert aki a békából herceget csinál, az bizony boszorkány. Vagy a személyes kedvencem, a „Stupid Deaths”, ahol valódi történelmi személyek mesélik el a kajánul röhögő Halálnak a túlvilág kapujában, milyen nevetséges módon is haltak meg – ez a skicc amúgy az első évadban mintha valami határon játszódna, ahol a Halál a határőr, míg a második évadban már egy tehetségkutató műsorra emlékeztet a felállás. Ja, és dalok is vannak, jó kis abszurd szövegekkel – a VIII. Henrik feleségeit felvonultató nótácskát (divorced, beheaded, died, divorced, beheaded, survived…) azóta sem tudom kiverni a fejemből.
És bár alapjába véve nagyon élvezem a szériát, azért két kis problémám mégiscsak van vele. Az egyik az, hogy kicsit beszűkült a nézőpontja – mármint szinte csak angol történelemmel (szaxonok, középkor, Tudorok, György-korabeli, viktoriánus, sb.) és nagyon klasszikus világtörténelemmel (Egyiptom, görögök, rómaiak, kőkorszak, meg kicsit befigyelnek a vikingek) foglalkozik. Mondjuk it a második szezonnal kicsit javul a helyzet, mert onnantól kezdve bejön Amerika, az inkák és az aztékok is. A másik problémám, hogy néha szimplán undorító a cucc, ahelyett, hogy vicces lenne – mert értem én, hogy a középkorban az emberek lazán kiborították az éjjeliedény tartalmát az ablakon, de miért kell arról skiccet csinálni, hogy két pasit egymás után háromszor borítanak le „szarral”? (Mondjuk szerencsére több a valóban humoros jelenet, amikben nem csak arra mennek, hogy undorítók legyenek.)
Azonban még ezen problémák mellett is nagyon élvezem a Horrible Histories-t, hiszen a készítők az egyik szívügyembe trafáltak bele: nem muszáj folyamatosan komolykodni, amikor az ember tanítani akar.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.