Nem szeretnék elszólni semmit, hiszen még csak a szezon felénél járunk, de ha kizárólag az eddigi részeket vesszük figyelembe, a Chicanery toronymagasan vezet – és a korábbi epizódok sem voltak rosszak! A Sabrosito és elődjei után most a tempó kicsit felgyorsul, és az évad talán legizgalmasabb jelenetei ebben az ötven percben lettek felvonultatva – nekem személy szerint kellemes meglepetést volt.
Kim (Rhea Seehorn) és Jimmy (Bob Odenkirk) készen állnak a törvény első nagy megmérettetésére, ahol Chuckkal (Michael McKean) és az Új-mexikói Ügyvédi Kamarával kell szembenézniük. Az idősebbik McGill eredeti terve ugyanis az volt, hogy egy kedvezőnek hangzó büntetést rójanak ki öccsére, aminek viszont az a feltétele, hogy Jimmy a Kamara előtt vallja be tettét, ami azonban ügyvédi praxisának végét jelentené. Az ügyvéd testvérek a tárgyalóteremben csapnak össze, ahol mindketten a legjobb formájukat akarják hozni, és nem félnek akár olyan eszközöket is bevetni, amik a szó szoros értelmében nem illegálisak, ám azok etikussága igencsak kétséges. Eközben néha-néha visszatekintő képsorokat kapunk a két McGill közös múltjából, melyek kiegészítik a tárgyaláson elhangzottakat.
Ez a rész úgy, ahogy van tökéletes – a történetvezetés zseniális, a flashback jelenetek remekül illeszkednek a fő cselekményhez, a színészi játék pedig egyszerűen pazar –mindezek mellé befért még egy Breaking Bad karakter bevonása is, ám egyáltalán nem támadt zsúfoltság érzetem. Habár igencsak felgyorsulnak az események, az iram továbbra sem eszeveszett, szépen fokozatosan épül a cselekmény, ami egy pompás szócsatában csúcsosodik ki az epizódnak nagyjából a felénél. Minden egyes másodperc élvezetes, és minden egyes apró részlet, amiről nem is hinnénk, hogy fontos lehet, a sztori előrehaladtával valamilyen jelentőséget kap – minderre a rendezői munka is bőven rájátszik.
A színészi játék most külön paragrafust érdemel, mert nélküle mit sem ért volna a jó forgatókönyv. Bob Odenkirk továbbra is nagyon jó, és a Chicaneryben Jimmy új arcát mutatja be nekünk, ami rendkívül érdekesre sikeredett: a fiatalabbik McGill bátyja előtt állva eleinte esetlennek tűnik, ám amikor saját magáért, nemcsak hogy kompetensnek, hanem meglehetősen furfangosnak és erősnek bizonyul – ez már nem az a szánalomra méltó, éhbérért dolgozó ügyvéd, akit az első évadban megismerhettünk, hanem ez a Jimmy már bizony közelebb áll Saul Goodmanhez. Számomra azonban most nem Odenkirk vitte a pálmát, hanem Michael McKean, aki eddig is betonbiztosan hozta a kétszínű Chuckot, ám a tárgyalóteremben produkált kiborulásától valahol a Mariana árokban kerestem az államat.
A Better Call Saul eddig kiválóan teljesít a harmadik évadban, és remélem ebben az esetben a csúcsról nem lefelé fog vezetni az út, bár a korábbi tapasztalatok alapján ilyesmitől nem kell tartani.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
