„Puffancs vagyok. Egy puha, boldog puffancs.”
Puffancsnak áll a világ!
Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Őöö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós- pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.
Sarah Andersen nem csak az internetet, majd a könyvesboltokat hódította meg, hanem az én szívemet is, így nem is lehetett kérdéses, hogy a második képregénye is helyet kap az olvasmánylistámon.
Muszáj azzal kezdenem, ami elsőre levett a lábamról: a borítón a csajszi pulcsija tényleg puha. Méghozzá isteni, plüssösen simiznivaló puhaság, amit egyszerűen imádok taperolni. Tényleg nagyon élvezetes, valahogy stresszoldó hatással van rám a tapizása. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt, olyan eredeti, én még soha nem találkoztam hasonlóval .
Maguk a képkockák szokás szerint nagyon viccesek, és örültem, hogy néhány személyes kedvencem is belekerült. A könyveseket és az ismerkedésről szólót teljes mértékben át tudom érezni.
A végén van néhány hosszabb, összefüggő kis történet, aminek én kifejezetten örültem, mert pont ezt hiányoltam az elsőből. A hozzá tartozó kísérőszöveg nem hiányzott volna, ha nincs, a képek is átadják a lényeget, de legalább jobban megismerhettük Sarah-t, aki egyébként iszonyú jó fej nő lehet. Szívesen eltöltenék vele egy nasizós, puha zoknis hétvégét, amikor csak úgy dumálnánk az élet nagy dolgairól. Tudom, ennek kb. annyi az esélye, mint hogy nyerek a lottón (még soha nem lottóztam), de álmodozni azért szabad.
Szeretem, hogy sok aktuális téma is bekerült, az introvertáltság mellett a szorongás és a sztereotípiák is megjelennek egy-egy képsoron, természetesen szigorúan vicces formában. Nem is tudnám megmondani, melyik a kedvencem, és még szerencse, hogy nincs is a kezem ügyében a könyv, mert mindet felsorolnám. Na jó, legyen a macskás… vagy a könyves, vagy a fehérneműs, vagy inkább hagyjuk az egészet, mert még kiderül, hogy fejből fel tudom sorolni az összeset. Egyetlen szívfájdalmam, hogy első számú kedvencem, a nyuszi olyan keveset szerepelt, de a cica kárpótolt a végén. És igen, nem titok, hogy én is imádok puha boldog puffancs lenni. 😉
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
- Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
- Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
- Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
- Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet