A Tremors filmek és a Faculty mellett erre a filmre emlékszem legjobban gyerekkoromból. Bár a Marabunta sokkal inkább egy vérszegény akció, semmint érdekes horrofilm, mégis megérdemli az említést – már csak a nosztalgia miatt is.
Egy csendes, elzárt alaszkai kisvárosba érkezik egy kis szabadság reményében Dr. Jim Conrad (Eric Lutes), ám a kényelmesnek ígérkező horgászat-vadászat időtöltést megzavarja néhány apróbb tényező: halott, csupaszra letisztított állat, később embertetemek kerülnek elő, a hely szilaj őrei tanácstalanok, míg végül a doki egy érdekes egyben ijesztő felfedezésre jut: egy hatalmas kolónia Marabunta hangya akarja felfalni a terület minden élőlényét.
Őszintén szólva az imdb meglepően alacsony értékelése ellenére van a filmnek egy-két laza mentőövként szolgáló kvalitása. Az első helyen maguk az ellenfelek vannak: ez a valós életben is létező hangyafaj tényleg különösen veszélyes és a megfelelő eszközök nélkül (lángszóró, tanknyi rovarirtó) bizony szinte lehetetlen a kiirtásuk. Persze normális körülmények között nem lennének képesek megélni egy olyan éghajlatú vidéken, mint Alaszka, de a geo-problémák és a felmelegedés kártyáját használva a rendezőpáros James Charleston
és George Manasse képes volt egy halvány logikát csempészni a filmbe. Legalább nem minden alapot nélkülözve dobálták be a filmbe az információkat. A másik érdekesség a filmben az, hogy itt az alkotók nem voltak rest két percet rászánni arra, hogy bár vérszegényen, de végezzenek egy gyerekkel a filmben – amivel egy drámai jelenetet akartak elérni, ami ellenben nem jött össze nekik.
De ennyiben sajnos ki is merült a jó dolgok sora a Marabuntában: a filmben lévők vagy keveset szerepelnek ahhoz, hogy érdekesek legyenek a nézőszámára (Pl:Don Shanks mint Gray Wolf Murdock) vagy kicsit sem olyanok, aki miatt aggódni kéne ebben a filmben – inkább azt várja a néző, hogy hol fogják felfalni a hangyák. A női főszereplő szerepében tetszelgő Julia Campbell még adott a filmhez rengeteget, bár szerintem manapság már inkább letagadná, hogy szerepelt ebben a filmben. Mitch Pilegginek a helyi seriff szerepében nem kellett
sok arcizmot rángatnia, ellenben a fiának, Chadnek (Jeremy Foley) már annál többet.
Bár ez az 1998-as film nem tartozik a legijesztőbb vagy legismertebb darabok közé, némi nosztalgia-faktorral azért rendelkezik. Akinek még hasonlóan vannak emlékei a Marabuntáról, annak még tudom azt ajánlani, hogy egyszer nézze újra – ha másért nem is, azért hogy nevessen egy jót azon, hogy régen miért gondolta ezt félelmetesnek.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
