Nagyon régóta vártam a Wonder Woman nagyfilmre, ugyanakkor rettegtem is tőle – féltem, hogy rossz lesz, féltem, hogy megint úgy adják el, hogy az alkotók mennyire nő központúak, miközben egy női szereplőn kívül nem sok lesz. És féltem, mert cosplayesként majd’ három hónapig építettem egy páncélt egy olyan filmből, amit még nem is láttam. Aztán beültünk Cathyvel a filmre, és negyed óra sem telt el, mire tudtam, hogy minden félelmem felesleges volt, mert ez az a szuperhősös film, amire vártam, ez az a DC adaptáció, amire vártam, és ez az a női központú film, amire vártam. És ez az a történet, amire a világnak szüksége van!
Diana (Gal Gadot) az egyetlen gyermek Themyscira szigetén, és ezért édesanyja, az amazonok királynője, Hippolyta (Connie Nielsen) óvja mindentől. Azonban a kislány szeretne felnőni, és szeretne ugyanolyan nagy harcos lenni, mint édesanyja, vagy titkos kiképzője, Antiopé (Robin Wright). Azonban a titkos edzések kitudódnak, és Hippolyta is belátja, hogy az anyai szeretet nem szabhat gátat a fejlődésnek. Diana kiképzése azonban sokkal keményebb, mint aminek bármely amazon korábban ki volt téve, és ennek megfelelően tudása és edzettsége meghaladja bármelyikükét. Azonban egy harcos nem ettől válik hőssé, hanem hogy képes harcolni az igazáért, harcolni az elesettekért, és akár egy szikláról is leugrik, hogy életet mentsen. Diana is így tett, megmentve ezzel Steve Trevort (Chris Pine), ám ezzel együtt veszélybe sodorta népét és otthonát is, ugyanis a férfi nyomában egy jelentős német alakult loholt, akik sosem látott fegyverekkel igyekeztek legyőzni az amazonokat. A győzelemért pedig nagy árat fizettek harcosaink.
A Nagy háború hírére azonban Diana nem maradhatott tétlen, és ellenszegülve anyja és királynője akaratának útnak indult, hogy megsemmisítse a gonoszt, akinek pusztítása nyomán eltűntek az Istenek a világból, és aki nem nyugszik, míg az emberiség maradéktalanul el nem tűnik. Azonban Dianának ezúttal egy másik világ szabályai szerint kell játszania, ahol az, hogy nő hátránynak és gyengeségnek számít!
Hogy is kezdjem a film dicséretét? Talán azzal, hogy nem sikerült belekötnöm, egyszerűen minden szempontból tökéletes munka. A történet koherens egész, a humor a helyén van, a drámai pillanatok mélyek és érzelmekkel teliek, a szereplők érdekesek, jól megalkotottak és úgy minden percen látszik, hogy hatalmas kutatómunka és még több átgondolás vezetett a film elkészültéig. Mert igen, az alkotók elvégezték a házi feladatukat, ismerik a görög mitológia idevaló vonatkozásait (például Kleió tizenkét könyve), miközben megmaradtak a képregényhős eredettörténeténél.
Az amazonok és Hippolyta ábrázolása az egyik legkiválóbb munka, amit a Wonder Woman eredettörténetek között fellelhető. Az anyai szeretet megannyi aspektusának ábrázolása: félelem, szeretet, öröm, bánat, és óvás, mindentől, amitől csak lehet, ugyanakkor ott a tény, hogy erősnek is kell lennie, hiszen nagy dolgokra hivatott. Hippolyta nehezen engedte el Dianát, nem azért, mert gyengének tartja, vagy, mert be akarja zárni, hanem mert szereti, mert a legfontosabb az életében, és egy ilyen dolgot bárki nehezen engedne el. A szeretet hajtja, mindvégig, és efelől a lányának sincs kétsége, és talán az egyik legnagyobb elismerés egy anyának, hogy a lánya ezt a szeretetet viszi tovább a világba!
A film főszereplője egyértelműen Diana, ugyanakkor minden szereplő hozzáad a közös sikerhez, és a főszereplőnk személyiségéhez is. Diana gyermeki csodálattal nézi Londont és annak megannyi csodáját, de egy pillanatra sem felejti el, hogy ő egy erős harcos, akinek feladata van. Kedves és jóhiszemű az emberekkel, de ez nem gyengíti le őt, ettől nem lesz kevésbé jó kardforgató, csupán tudja, hogy élvezni is kell az életet, és a harcnak is megvan a maga helye. Diana nem csak hordja páncélját, hanem viseli, használja fegyvereit, a környezetét, és mindeközben figyel arra, hogy a nagy célt, a háború végét elérje, és felszabadulást hozzon az emberiségnek. Ugyanakkor annyi szenvedést látva, nehéz továbbhaladni, nehéz azt mondani, hogy nem segítek, mert nagyobb a célom, de meg is kell húzni a határt – komoly kérdések ezek, amikre nem lehet és nem is kell választ adni, hiszen az adott pillanat dönti el, de nem szabad elfelejteni beszélnünk róla!
Chris Pine és Gal Gadot között tökéletes az összhang, minden közös pillanatuk izgalmas, érdekes, és olykor humoros is. Steve ugyanakkor ember is, aki tudja mi a feladata, és hogy ehhez néha hazudnia kell, de ezt a nagyobb jó érdekében teszi, nem pedig azért, hogy ártson másoknak. Ugyanakkor megmarad igazi lovagnak és férfinak, aki a belénevelt több évszázados hagyománynak megfelelően védi Dianát, még akkor is, ha tudja, hogy az amazonok hercegnőjének senki sem állhat az útjába. És ezzel egyikük sem válik gyengévé, csupán igazivá, kedvessé, és törődővé. És pont ez tetszik Steve karakterében leginkább, hogy egy igazi férfi nem lesz kevésbé férfi, ha egy erős nő van mellette, hiszen nem lehet elnyomni a férfiasságát, és egy nőnek sem kell elveszteni nőiességét egy férfi mellett, ahogy jellemét vagy karakán stílusát sem – és hölgyeim és uraim, ez az igazi egyenjogúság! És apropó egyenjogúság, külön köszönet jár az alkotóknak az akkori nők helyzetének megemlítéséért, és bár a huszonegyedik században vagyunk, a szavazati jog sokaknak még mindig csak egy távoli álom sajnos.
A Nagy háború pedig valóban véres és pusztító, de ahogy a tábornokok viselkedtek az az egyik igazi nagy tragédia – talán az egyik legnagyobb hatású jelenet, amikor Diana ott áll velük szemben és kicsit sem visszafogottan viselkedik, és mélységesen igaza van mindenben. Minden háború egy borzalmas dolog, és minden halál veszteség! A háborút nem kell, és nem is szabad kívánni, mert egyre nagyobb fegyverekkel egyre több kárt lehet okozni. A film végén Diana kimondja a nagy igazságot az emberiséggel kapcsolatban, amivel mélységesen egyet lehet érteni – és annak ellenér, hogy majd’ egy évszázaddal korábban játszódik a történet, hihetetlen mekkora aktuálpolitikai értéke van!
Az elmúlt több, mint húsz év összes DC tematikájú filmjét láttam, és egyikkel sem voltam maradéktalanul elégedett, nem számít, hogy a Nolan-féle Batmanről, vagy éppen a világot megosztó Suicide Squadról legyen szó, de az az érzésem, mintha minden egyes hiba, amit korábban elkövettek azért következett volna be, hogy ez a film tökéletes legyen! Mindig mondom, hogy vannak történetek, amik velünk maradnak, amik jobbá és többé tesznek minket, és amik meghatározó pontot képviselnek az életünkben, a Wonder Woman egy ilyen film!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
