Oldal kiválasztása

Ritkán, na, jó, inkább soha nem mondom, hogy egy sorozat Firefly szintű, azonban a The Expanse-t, csak ilyen kaliberű sorozatokkal lehet mérni – ahogy mások joggal hasonlítják a Battlestar Galacticához, vagy a Star Trek: The Next Generationhöz! Igazi sci-fi, igazi kaland, igazi humor, igazi szereplőkkel, egy pattanásig feszült világban, ahol az eddigi háromszereplős pókerpartiba bekerül egy negyedik, khm, valami.

Miután az emberiség kolonizálta a Naprendszert, három részre szakadt: a Föld, amit az ENSZ irányít; a Mars, ami egy katonaállammá vált; és az Öv, ahol mindenki azért gürcöl, hogy a másik két népet ellássa vízzel és oxigénnel – ugyanis az univerzumban ez vált a két legnagyobb kincsé. A három nép pedig egyre közelebb áll egy nagy háborúhoz, ami ezúttal az űrben fog lezajlódni. Az övbéliek élete a legsanyarúbb, kevés a táplálék, a víz, és emellett a mesterséges gravitáció is mutációt eredményez a fejlődésükben, ha nem kapnak pótló anyagokat, az pedig igen drága dolog, és csak keveseknek jut minőség belőle. A maradékuk inkább házilag kevert, kútfőből összetákolt anyagokkal kísérletezik, ami vagy működik, vagy megnyomorít – az utóbbi természetesen igen gyakori. A helyiek pedig már nehezen túlik a két bolygó zsarnokoskodását, és terrorista módszereket alkalmaznak az igazukért.

Az övben dolgozik Joe Miller (Thomas Jane) rendőrtiszt, kissé korrupt és erőszakos módszerekkel, ugyanis ezen a helyen nincsenek igazi törvények. A főnöke pedig egy eltűnt gazdag lány megkeresésével bízza meg, Miller pedig azt sem tudja, hol keresse először a lányt. Eközben az űr távoli szegletében egy jégszállító hajó különös vészhívást kap, ami csapdának tűnik, de az is lehet, hogy valódi segélyhívás, ám ezt addig nem lehet eldönteni, amíg meg nem nézik a saját szemükkel. A segélyhívás egy látszólag magányosan sodródó hajóról érkezik, ám mikor Holden (Steven Strait) vezette kis csapat leszáll, hogy megvizsgálja, a szállítóhajójukat, a Canterburryt megtámadja egy ez idáig ismeretlen hajó, és atomot dob rá, megölve ezzel a teljes legénységet, és magára hagyva az öt fős csapatot, akiknek csak egy rövidtávú űrhajója van.

Holdenék a szerencsének és ravaszságuknak köszönhetően kilábalnak szorult helyzetükből, hogy egy másik szorult helyzetbe csöppenjenek, és mi alatt az ENSZ a Marsi koalíciót tartja célkeresztben, a Jupiter körül olyan események láncolata indul be, amely örökre megváltoztatja az emberiséget, és vele együtt Holdenéket is.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem? Talán dicsérjem a remek történetvezetést, a feszültségekkel teli pillanatokat, és ahogy átformálják a néző által ismert prekoncepciókat? Vagy magasztaljam a színészeket, akik minden beleadnak, hogy megformálják a különböző kulturális hátérrel rendelkező, ráadásul más bolygókról származó egyéneket? Méltassam a fizikai pontosságot, ahogy az alkotók igyekeztek leképezni az űr fizikáját? Esetleg gratuláljak a díszletépítőknek és a grafikai stábnak, amiért ennyire életszerű és valódinak ható űrhajókat és állomásokat hoztak létre a nézők elkápráztatására? Nehéz elhinni, de ez mind benne van ebben a sorozatban, ami egy regényadaptáció, méghozzá James S. A. Corey tollából fakadt, és itthon A térség címet viseli, ráadásul már hat kötet került lefordításra!

Rég volt igazi és minőségi sci-fi a televízióban, és bár van pár űrhajós mű, mint például a Killjoys, azért annak a színvonala meg sem közelíti a The Expanse-ét, csakis a bevezetőben felsorolt nagy elődökkel lehet mérni összetettségét. Engem már anno a pilot levett a lábamról, és pár nap alatt végig is pörgettem az első évadot, hogy aztán tűkön ülve várjam a másodikat – a jó hír azonban, hogy a Syfy berendelte a harmadik évadot is!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.