Név: Mráz Rebeka Eszter
Nick: Nyfa Ignis
Link: https://www.facebook.com/nyfacosplay
Csillagjegy: Halak
Szülőváros: Gyula
Foglalkozás: Hallgató (ELTE PPK – Pszichológia MA – Társadalom és szervezetpszichológia)
Kedvenc film/sorozat: Forrest Gump, Eredet, Holt költők társasága, Star Wars V., The Way I Live Now
Kedvenc zenei stílus/előadó: Stílus – heavy metal, alternative rock, hard rock
Előadók – The Neighbourhood, Linkin Park, Avenged Sevenfold, PVRIS, 3 Doors Down, Eskimo Callboy
Kedvenc videójáték: Diablo II., World of Warcraft
Háziállat, kiskedvenc: mopsz-mániás vagyok
Hogy találkoztál először a cosplayjel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?
Legelőször 2007-ben találkoztam a cosplayezéssel, az első Animeconomon, ami még a Petőfi Csarnokban volt. Az első jelmezemet 2008 tavaszán készítettem el, de abba is hagytam ezt a hobbit, mert 13 évesen még nem volt meg a kellő anyagi keretem hozzá – később, 2014-ben viszont úgy döntöttem, ismét „visszatérek” ehhez a nagyszerű hobbihoz, azóta vagyok ismét aktív cosplayes.
Van olyan személyiség, aki inspirál téged, a cosplay világán belül és kívül?
A cosplayes példaképeim az Egg Sisters lányok, és Ali Cosplay & Props. Mivel inkább páncélokat és kiegészítőket szeretek gyártani, mint varrni, ezért náluk mindig találok kellő motivációt az alkotáshoz, hiszen hihetetlen színvonalas és kreatív munkáik vannak. Minden álmom, hogy egyszer találkozzak velük személyesen, mondjuk Alit láttam most a VIECC-n, de nem sikerült még elcsípnem egy közös fotóra, habár ez idén tervben van.
A cosplay világán kívül pedig a szüleim inspirálnak és motiválnak minden áldott nap, szerencsére támogatnak ebben a hobbiban, érdeklődőek, anya inkább a lelki motivációt adja meg, apa pedig ha tud, fizikailag is besegít, leginkább a festést szereti, vagy a kreatív ötletelést. Rengeteg köszönettel tartozom nekik, igazi példaképek számomra abban, hogy mindig küzdjek a céljaimért. <3
Mi volt az első cosplayed?
Az első (régi) cosplayem a Princess Princess animéből volt Tooru Kouno karaktere, de szerencsére (vagy sajnos?) erről nem sok kép maradt fenn. Az „újrakezdésem” utáni első cosplay pedig Miranda Lawson volt a Mass Effect – szériából.
Párod hogy vélekedik a hobbidról, esetleg segít benne, szerepel a terveitek között közös jelmez?
A páromtól alapvetően nagyon távol áll ez a világ, és amióta együtt vagyunk még nem készítettem új cosplayt, úgyhogy nem tudom még, hogy fog tudni kezelni az alkotói időszakban (azért lássuk be, nem vagyunk ilyenkor egyszerű esetek, főleg a verseny előtti hajrában).
Ugyanakkor elég nyitott, és mondta, hogy mindenképpen szeretne egyszer megnézni egy rendezvényen, én pedig nagyon örülök neki, hogy így áll a dologhoz, mert szeretném neki megmutatni majd ezt az oldalamat is.
Szoktál segítséget kapni a jelmezeidhez vagy mindent magad csinálsz?
Alapjáraton szeretek mindent magam csinálni, de nem félek segítséget kérni, ha arról van szó. Sokszor kikérem az ismerőseim véleményét, ötletét, hogy bizonyos dolgok hogyan megvalósíthatóak, több szem többet lát alapon. Mivel kezdő vagyok még, így az anyagismerettel kapcsolatos hiányosságaimat is próbálom így pótolni, hogy segítséget kérek egy nálam tapasztaltabbtól. Ez az, amitől egyre jobbá tudok válni szerintem, a tanulásnak itt is kulcsszerepe van.
Mi alapján választod ki az adott megformálandó karakter, a ruha vagy páncél illetve kiegészítőt nézed, vagy a személyiséget?
Szerelem első látásra szokott lenni általában – és ha belebotlok egy karakterbe, ami igazán megtetszik, onnantól kezdve se kép, se hang. Az összhatást szoktam nézni, és a színvilágot – majd pedig a páncélt, és a kiegészítőket is természetesen. Volt már olyan eset, hogy nem ismertem a karaktert eredetileg, ilyenkor mindig kicsit utána olvasok a dolgoknak / kipróbálom az adott játékot, vagy megnézem az animét, hogy minél inkább tudjak azonosulni az adott karakterrel.
Melyik jelmezed érzed a legközelebb magadhoz és miért?
Az Adjutantomat (Starcraft II.) 2015 tavaszáról. Rengeteg munkám volt benne, teljesen egyedül készítettem az egészet, és fantasztikus volt kezdőként maga az alkotói folyamat, és a változás, amin keresztül mentem a hónapok során. Ez volt a legkreatívabb jelmezem, mert papírból, újrahasznosított „hulladékból”, dobozokból, kupakokból, használt kábelekből raktam össze. Mivel az első „épített” cosplayem, millió hiányossága van, és csak egyszer tudtam felvenni a tartóssága (vagy éppen annak hiánya) miatt, de a mai napig nagyszerű az az érzés, hogy képes voltam rá, és végül a versenyen is meglett végül a sok munkának a gyümölcse.
Mit szeretsz jobban, a fotózást vagy a rendezvényeket?
Sajnos komolyabb külön fotózáshoz még nem volt szerencsém, mert a két nagyobb jelmezem (Adjutant, Deathwing) nem élte túl a rendezvényeket, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem dolgoztam együtt nagyszerű fotósokkal, és nem készültek jó képek az eddigi cosplayeimről. Pont emiatt vagyok nekik még hálásabb, hogy a rendezvényeken megörökítették az utókor számára a sajnos nem túl tartós alkotásaimat. Az idei cosplayemet azonban strapabíróra tervezem, és rengeteg munka lesz vele, de sok-sok fotózást is szeretnék majd beiktatni az évben, mert a jól sikerült képek azok, amik segítségével el tud jutni az ember munkája sokakhoz.
Van olyan karakter, akinek több jelmezét is szeretnéd elkészíteni, ki lenne az?
Egy olyan karakter van, akit ha megvalósítanék egyszer, valószínűleg több jelmezét is, ő pedig Katniss az Éhezők Viadalából. Nem csak azért, mert a párom egyik kedvence, hanem mert a könyveket is imádtam, a filmekben pedig nagyon szépen megvalósították a ruhákat, de egyelőre még nem látom valószínűnek, hogy belevágjak, mert az évre már megvan a tervem… De ki tudja
Ha pedig nem konkrét karakter – a World of Warcraftban imádom a warlock-seteket (több, mint tíz éve játszok lockkal), nehezen dönteném el, melyiket valósítsam meg.
Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?
Nagyon nehéz kiemelni bármit is, mint legkedvesebb emléket, így csak felsorolnék párat – például amikor megnyertem az Adjutanttal a PlayIT cosplayversenyét (kezdő kategória), akkor láttam először összeállni a jelmezt, előtte nem volt rajtam még úgy, abban a formában, és boldog voltam, hogy végül sikerült. Nagyon klassz volt különféle jótékonysági rendezvényeken részt venni, vagy mozis premiereken a Bosszúállókkal, valamint egy szuperhős-tematikájú esküvőn is ott lehettünk. Külön kedvenceim az Árkádban-étkezések… természetesen cosplayben.
Miként változtatott téged meg a cosplayezés? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?
Egyértelműen sokat változtam az elmúlt három évben a hobbinak köszönhetően – motiváltabb lettem, és ezt a motivációt vagy rendezvény előtti izgalmat sikerül az élet más területeire is átvetítenem. Keretet ad a szürke hétköznapoknak, és monoton iskolába/munkába járásnak az, hogy készülök valamire hónapokon keresztül, és ez a fölérendelt cél hatja át a napjaimat ilyenkor, de sosem hagyom, hogy a tanulás rovására menjen a dolog – vizsgaidőszakban sohasem alkotok, és most is azért vagyok passzívabb, mert úgy érzem, hogy amíg az életem egyéb területei nem rendezettek, nem tudok olyan minőségben alkotni, mint szeretném.
Mik a jövőbeni terveid, van olyan álom cosplay, ami még várat magára?
Most jelenleg egyik álom-cosplayemen dolgozok, ez az egyetlen tervem az évben, őszre szeretném megvalósítani.
(Jelenleg „titkos” még a projekt – nem szeretném elkiabálni, ameddig nem készítem el a kritikus pontokat – az utóbbi időben többször előfordult, hogy bejelentettem valamit, és nem lett belőle semmi, most pedig már babonából nem szeretném).
Együtt dolgozok most egy külföldi karakterdizájnerrel (ő tervezte a jelmezt, és készíti folyamatosan a concept artokat majd, amik segítenek a munkában), úgyhogy nagyon izgatottak vagyunk, hogy hogy fog sikerülni a dolog. Neki is új ez még, mert nem készítettek még cosplayt a terveiből, és nekem is elég nagy kihívás, hogy megfeleljek az elképzeléseinek. :3
Van javaslatod, tanácsod a kezdő cosplayesek számára?
Két fő tanácsom van: csináld, és csak akkor csináld, amikor jól esik. Hogy miért fontos ez?
Egy dolog lesz kész biztosan – amit Te elkészítesz. Nem szabad másokra várni, valósítsd meg Te az elképzeléseidet, menj neki az álmaidnak, és csak akkor dolgozz, amikor szeretnél. Ne ess abba a hibába, hogy nyűg legyen az alkotás – ez egy hobbi, addig csináld, amíg élvezetes számodra. Annyi stressz éri az embert az életben (persze, itt is lehet azért, aláírom), de ha már az egészséged rovására megy a hobbid is, nem éri meg az egész. Hátra kell lépni ilyenkor, el kell engedni, és visszatérni hozzá, amikor megint megjön az ihlet. Hidd el, megvár a cosplayed. Én ezt magamon tapasztaltam – mivel művészetként tekintek erre az egészre, úgy fogom föl, mintha egy fehér vászon lenne minden jelmez, amit a személyiségemmel, lelki állapotaimmal „festek meg”. Ha nincs rendben az életed, az sokszor a jelmezeken is meglátszódik, szétesett lesz, nem fogod benne magad jól érezni.
A cosplayen kívül van még valamilyen hobbid?
Ha marad még minimális időm, szívesen rajzolgatok, edzek, és van egy folyamatban levő regényem is, valamint imádom a zenét, de a cosplay a nagy szerelem, és szerintem már az is marad.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
