Mindig mondjuk a többiekkel, hogy mi kérjük az élettől az ostort, hiszen már a leírásából nagyjából sejteni lehet egy széria mibenlétét – persze akadnak kivétlek –, és ugyan ez történt most a Gyilkos elmék spin-offjánál is. Pontosan tudtam, mikor elkezdtem nézni, és túl jutottam a piloton, hogy nem a régi stílust, a drámát vagy éppen a feszültséggel teli akciót fogom látni, hanem amolyan limonádé krimit, mint a nagy előd mostani évadaiban. És lássatok csodát, így is lett!
Kriminalisztikával nem csak az államhatárokon belül foglalkozik az FBI, hanem a saját polgárait követi a külföldi utakra is, hogyha velük történne valami, vagy nekik lenne szükségük segítségre, akkor egy jól szervezett és összeszokott csapat álljon készenlétben, és tegye oda magát, amikor kell. Jack Garrett (Gary Sinise) által vezetett egység célja, hogy bármely amerikai megvédjenek, kinyomozzák a rejtélyeket, és elkapják az elkövetőket. Ehhez pedig magukkal kell vinniük minden lehetséges forrást és erőt. Matt Simmons (Daniel Henney) katonai múltja miatt a legképzettebb harcos a csapatban, kiválóan lő, remekül harcol, emellett pedig gyakorló apuka is. Mae Jarvis (Annie Funke) korábban halottkémként dolgozott, ám immáron ügynökként tevékenykedik, akinek biológiai szaktudására felettébb szükség van a külhoni eseteknél. A csapat negyedik tagja, Russ Montgomery (Tyler James Williams) az, aki mindig az FBI bázison marad, onnan közvetít a hozzátartozóktól, illetve ellátja a csapatot technikai tudással.
A széria epizodikus esetekre van berendezkedve, a már jól megszokott módon, sőt, a már lassan klisének számító hirtelen rejtély mellé hirtelen találnak mindig egy olyan nyomot, barátot, vagy éppen Garcia varázsol valamit, hogy nagyon gyorsan le lehessen zárni az ügyet, egy újabb bankót lehessen a repülőgép falára tűzni, és a csapat repülhessen is tovább.
Szomorú, hogy a Túl minden határon meg sem próbált több lenni, mint a Gyilkos elmék utóbbi szezonjai, egyszerűen fogták a megszokott formát, és átírták, hogy a szereplők ezúttal külföldön tartózkodjanak. És bár szeretem Gary Sinise színészi játékát, itt konkrétan semmit sem tesz le az asztalra a mogorva nézésen kívül, amit meg a New York-i helyszínelőkben tökélyre fejlesztett. A csapat többi tagja is hasonlóan lapos és felszínes szereplő, és ennek megfelelően a színészeknek s nyújt kellő mozgásteret.
Még mindig állítom, hogy olyan mintha a Helyszínelőket ötvözték volna a NCIS-szel, és ismertek már jól, ennek ellenére nézni fogom a második, és egyben utolsó évadot, ugyanis még a CBS is rájött, hogy ebben nincsen semmi tartalom, és ez a nézők is tudják – csak a bolondok, vagy a kritikusok nem!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
