Mint tudjátok, gyenge pontom a történelmi sorozatok – ráadásul a Jamestown elkészültében még az egyik professzorom is segédkezett –, így hát nem volt kérdés, hogy meglessem-e ezt a szériát. Viszont egy epizódot követően egyelőre elég vegyes érzéseim vannak.
Az első európai kolóniát Amerikában, Jamestownt, 1607-ben alapították, viszont tizenkét évnek kellett eltelni, mire az első – férfi – telepesekhez nők is csatlakoztak 1619-ben. A széria három ilyen nő, Jocelyn, Alice, és Verity történetét követi nyomon, akiknek útiköltségét olyan férfiak fizették, akik most Jamestownban várják, hogy feleségül vehessék őket. Jocelyn (Naomi Battrick) kiváltságos helyzetben van: ő már korábban találkozott jövendőbelijével (Gwilym Lee)– és úgy is tűnik, a házasság romantikus alapokon nyugszik –, aki a város egyik elöljárója, így az úri családból származó lánynak nem sok félnivalója van az Újvilágtól. Attól az apróságtól eltekintve, hogy, ha igaz amit Alice-nek mondott a hajón, Angliában megölt egy férfit, és most retteg, hogy nehogy utolérje a sorsa. Vele ellentétben Alice (Sophie Rundle) farmerlány, akit három fivér közül a legidősebb, Henry (Max Beesley) vásárolt meg – csakhogy Alice elé a középső fivér, Silas (Stuart Martin), megy ki a kikötőbe, akibe a lány gyakorlatilag első látásra beleszeret, amit a férfi viszonozni is látszik. Viszont az üzlet az üzlet, így úgy tűnik, Alice kénytelen lesz hozzámenni az erőszakos Henryhez, aki még az első éjszakáján megerőszakolja. Verity (Niahm Walsh) szintén szegényebb családból származik, és miután a városban töltött első napját bolyongással tölti – mivel jövendőbelijének, se híre, se hamva –, szembe kell néznie azzal, hogy vőlegénye a város ügyeletes részege (Dean Lennox Kelly), aki képes lenne elkártyázni őt, úgyhogy a lány úgy dönt, megszökik előle.
Annyi szent, hogy a sorozat érdekes koncepcióval dolgozik: milyen élete lehetett azoknak a nőknek, akik először kerültek ki az Újvilágba, olyan férfiak mellé, akiknek évek óta nem volt dolga nővel, és akikhez úgy kell hozzámenniük, hogy előtte sem találkoztak? Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy a karakterek is nagyon szépen el lettek találva: Jocelyn az álnok cselszövő, aki kénye-kedve szerint manipulálja a férfiakat, úgy, hogy neki az jó legyen – és ezért igazából nem is tudjuk elítélni őt –, Alice az ártatlan romantikus, Verity pedig a tűzről pattant vadóc, aki, döbbenet, van, hogy nadrágot is hord. Persze, mellettük a férfiak is érdekesek (bár inkább rémisztőek, legalábbis nagy részük), viszont igazán ők is csak a nők jelenlétében tudnak kibontakozni.
Valami azonban mégis hibádzik. Az első epizódban érdekesen zajlott a történet – bár azért oda kell figyelni, hogy Jocelyn mégis kit manipulál és mi célból –, jó kérdések merültek fel, ám a narratíva mégis sántított néhol egy kissé. Néha mintha akadozna kicsit a történet, döcög a narráció, hogy aztán ugorjunk egyet, de úgy, hogy úgy érzi a néző, kihagytunk valamit. Ha jobban belegondolok, kicsit olyan volt ez az egész, mintha több sztorit akartak volna belepréselni az epizódba, mint amennyit a hatvanöt perces játékidő elbír. Meg aztán ezen felül voltak olyan apróságok, mint az, hogy szerintem azért kicsit hihetetlen, hogy, miután ismeri Alice-t cirka két napja, Silas rögtön a bátyja ellen forduljon a nő védelmében.
Valamint még egy érdekes dolog, ami számomra kicsit zavaró volt – meg valószínűleg más magyar nézőknek is az lesz –, viszont nem hiszem, hogy az angol nyelvű közönségnek feltűnne. Szóval, bár a sorozat a mai Virginia Állam területén játszódik, kitaláljátok, hogy hol forgatták.
Igen. Pont itt. Magyarországon. Ami csak akkor lesz zavaró, amikor a szereplők eveznek felfelé a folyón, ami elméletileg egy folyó Virginában, de a magyar néző fejében más sem jár, csak hogy „yep, az a Duna”. Hiába, a virginiai és a magyar táj kicsit különbözik, és ez főleg azoknak nagyon szembetűnő, akik az egyiken élnek.
Összességében azonban a hibáival együtt is tetszett az első rész, úgyhogy én bizalmat szavazok a szériának és nézem tovább.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
