Nem vagyok nagy gamer – azok közé az emberek közé tartozom, akik már több mint egy évtizede megragadtak a The Sims 2-őn –, viszont ha Marvel, akkor ugrok. Így hát a Telltale Games legújabb játékát sem hagyhattam ki, aminek középpontjában a Galaxis Őrzői állnak.
Hasonlóan a fejlesztő többi alkotásához, a Guardians of the Galaxy játékmenete is döntés alapú – a játék során főképp Űrlord szempontjából látjuk a dolgokat, vele kell körbejárnunk a helyszíneket és az ő nevében kell döntéseket hoznunk, amik befolyásolják a történet menetét, bár van egy-két akciójelenet, amikor, rövid időre, a csapat más tagjának a bőrébe is belebújhatunk. Ezen felül a játék epizodikus felosztású – a fejlesztő öt epizódot ígért be, ezek közül egyelőre csak az első érhető el (azt sem találom, hogy mikorra várható a következő), ami a Tangled Up in Blue címet kapta.
A történet Űrlord kabinjában kezdődik a Milanón: a Nova Hadtest egyik tisztje kétségbeesetten hívja Petert, hogy a segítségét kérje. A Hadtest csatába bonyolódott Thanosszal, akivel nem bírnak, így hát az Őrzők segítségét kérik. Űrlord belemegy – azt, hogy milyen feltétellel, a játékos dönti el –, és csapatával a helyszínre siet. A Hadtest tagjait ugyan már nem tudják megmenteni, azonban Thanost még ott találják, aki éppen valami rejtélyes relikviát próbál meghelyezni.
Mint ahogy azt már említettem, nem vagyok nagy gamer, tapasztalatom szinte nulla, de azért engedjétek meg, hogy véleményt alkossak (vitatkozni velem ér). Maga a játékmenet nem túl hosszú, nagyjából két óra, és nem is túl bonyolult – én is mindössze csak kétszer haltam meg, ami azért jelent valamint –, viszont nagyon élvezetes. Rendesen érződik, hogy ez még csak a felvezető epizód, mivel számos olyan döntést kell hoznunk, aminek az epizódban nem, hanem majd csak később lesz súlya, meg aztán sokkal több kérdés merül fel, mint amennyi választ kapunk. Viszont más döntéseknek már most látjuk a hatását, mivel például képtelenség úgy túljutni az első epizódon, hogy ne vesszünk össze vagy Mordállyal, vagy Gamorával.
Az irányítás sem bonyolult – én PC-n játszottam, konzolon nem tudom, hogyan mennek a dolgok –, mivel a játék inkább megy a döntések súlyára, mint arra, hogy milyen ügyesen tudjuk nyomkodni a gombokat. Mondjuk volt egy-két olyan szituáció, amikor úgy éreztem, csak vaktában nyomkodok, de ezek nem tartottak sokáig. Ezen felül az egyetlen panaszom, hogy mintha a játék néha engem is űrlénynek nézett volna – mármint olyan tekintetben, hogy néha mintha arra számítottak volna a fejlesztők, hogy három keze van a játékosnak.
Ami a grafikát illeti… Nos, alapjába véve szép volt, meg minden (jó, nekem szaggatott, de az a gépem hibája, nem a játéké), viszont a textúrák nekem néhol kicsit gumiszerűnek tűntek. Ezen felül még azt meg kell említenem, hogy a karaktereket alapjául a képregényes verziókat vették alapul, nem pedig a filmeket, ami lehet, hogy egy-két embernek furcsa lesz elsőre. Engem alapvetően nem zavart ez a dizájn, viszont azon már húzom egy kicsit a számat, hogy – női szemmel – a játék Űrlordja egy cseppet sem sármos. Hát igen, itt még lehetett volna dolgozni egy kicsit a dizájnon.
Összességében azonban nagyon élveztem a játékot, és örültem volna neki, ha egy kicsit hosszabb a játékidő. De szerencsére még visszavan négy epizód, amit máris epekedve várok.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
