Bár az előző cikkben is esett szó különféle epizódokról, akkor még nem igazán tisztult le bennem az a kép, hogy azok szinte csak a régebbi évadok részei és egy-kettőt leszámítva nem is volt az újabb évadokból. Nos, a mai cikkben ez pótolva lesz.
Rémálom a Facetimeon /Nightmare on Facetime/
Két kedvenc dolgom is feltűnik benne: egyrészt a horror elem – amit a remek Ragyogás paródia ad – másrészről a “múlt” és jelenlegi igények összeállítása. Sokan mondogatják a mai napig, hogy a könyvek és az újságok kora leáldozott ennek ellenére ténylegesen több embert szoktam látni az újságosnál, mint mondjuk egy DVD kölcsönzőben. Igaz, változnak az
elvárások, ahogyan fejlődik a világ, de azért tényleg ott van az, hogy mindent nem lehet örökké a neten megtalálni.
Emlékezet Törölve /Canceled/
Nem vagyunk egyedül a galaxisban az már biztos. Az már más kérdés, hogy a többi bolygó lakói miképp vélekednek rólunk – már ha egyáltalán tudnak a létezésünkről. Többféle elmélet van, és a South Park alkotói remekül kiragadták azt, ami egyszerre a legbizzarabb, de valahogy a legreálisabb is. A fiúknak kell megküzdeniük a földért szó szerint a többi ember ostobasága miatt, és pusztán csak a véletlennek köszönhetik azt, hogy a valóságshow-t (és vele minden lakóját) nem törölték véglegesen.
Pánjárvány /Pandemic/
Horror és az áldokus kamera művészete fűszerezve egy ősi jóslattal és Craig-el mint fontosabb szereplővel. Igaz ez a dupla epizód nem nagyon hozta az elvártakat, mégis – elsősorban az otthon maradt Marsh család miatt – legalább humoros pillanatok születtek, és némi fricskét azért kaptak az akkor éppen csúcson lévő, rángó kezű kamerások. Valamint a tengerimalacok valami embertelenül cukik voltak azokban a jelmezekben.
A csóró gyerek /The poor kid/
Komolyak a témák és túl kevés rá az idő, vagy mégsem? Nem, mert ez az epizód remekül bemutatta a fogadott gyerekek és a fogadott szülők olykor koránt sem boldog kapcsolatát, az olykor túlzottan is embertelen gyámhivatalt, akik ténylegesen képesek arra, hogy a látszat alapján ítéljenek és ne olvassanak utána komolyabban a dolgoknak. Továbbá, jó volt megint hallani Kenny nem eltorzított hangját és Mysterionként való hőstetteit, ahogyan kishúgát védte. Lehet, hogy egy kis perverz a srác, de talán a legédesebb is egész South parkban.
A Hobbit /The Hobbit/
Wendy, nem tudom miért, valahogy sosem tartozott a kedvenceim közé – és ennél az epizódnál is valahogy kettős érzetem maradt vele szemben. Egyrészt egyetértettem vele amiatt, hogy a hamis önkép és az emiatt járó tömjénezés később csak mégtöbbet árt a lányoknak, de a túlzott fellépés ellene tudvalevő, hogy nem vezet jóra – főleg egy olyan lánynál, aki az első pillanatban még valami nagyon ellen van (pl: mellplasztika), a következő percben meg már az ellenkezőjét teszi. Továbbá, az érző szívű
rapper esti meséje külön megérte a tapsot.
Holo Bré /Rehash/
Manapság már csak elvétve nézek meg egy-két gameplayt, de nekem is – sőt, korosztályom nagyrészének is – volt vagy jelenleg is tart az az időszaka, amikor éjjel-nappal
csak mások szerencsétlenkedéseit néznénk, ahegyett hogy mi magunk is kipróbálnánk az adott játékot. Persze nem könnyű, mert vagy nincs megfelelő platformon vagy alapvetően
is piszok drága, de a hamis élményérzet nem vezet semmi jóra – azzal nem lehet pótolni a jó játékok valódi élményét.
Hova lett a hazám? /Where my country gone?/
Bár Amerikai is “szenved” bizonyos migrációs problémánkkal, mi európaiak szerintem sokkal jobban megéreztük ennek az epizódnak az ízét. Persze itt most kanadaiakkal gyűlik meg a kisváros baja – az iskolában tanár és diák egyaránt szenved PC igazgató kivételezése miatt -. de végül Mr. Garrison az, aki úgy dönt, hogy ebből elég. Persze sikerrel is jár, de már itt tapasztalhatjuk, hogy ez a döntése mekkora kihatással lesz a következő évadra, mert hogy eme siker hatására indult el az elnökválasztáson.
Tweek és Craig /Tweek and Craig/
Animésként ez az epizód nagyon szórakoztató volt: a nem japán fandomokban is egyre nagyobb számban vannak Boy’s Love (vagy yaoi) alkotások, amiket elsősorban lányok alkotnak, lányoknak. Itt valahogy akarva és akaratlanul előjött egy korábbi rész emléke (Tweek vs Craig), amikor a fiúk gyepálták egymást. Lehet, hogy ez is adott némi ötletet az alkotóknak?
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
