Oldal kiválasztása

Akármennyire is szeretem a Good Wife-ot, számomra a hatodik évad az egyik leggyengébbe, és akkor még nem tudtam, hogy ez a tendencia folytatódik és átível egészen a hetedik végéig, ami egyben a széria zárása is.

Alicia (Julianna Margulies) visszautasítja a lehetőséget, hogy Louis Canningan (Michael J. Fox) cégéhez csatlakozzon, így viszont pénzkereset nélkül marad, egyetlen egy módot lát arra, hogy szakmájában maradjon, ha az óvadéki bíróságon vállal munkát, ami egy igazi daráló, pláne egy olyan jogásznak, aki még sosem vett részt hasonlóban. Bár a kezdeti nehézségek ellenére Alicia helytáll, mégis az adja meg számára az igazi lökést, hogy összeáll a nemrég megismert Lucával (Cush Jumbo), és közösen alapítanak egy kisebb ügyvédi társulást.

Eközben a Lockhart-Agos-Lee-nél ismét megindul az adok-kapok, aminek következtében ismét előtérbe kerül Alicia. Meg persze ehhez az is hozzájárul, hogy férje, Peter (Chris Noth) indul az elnökségi posztért, és emiatt a cég jó alkupozícióba kerülhet egy esetleges jelöltnél. Azonban Peter kampányában sem minden stimmel, hiszen lecserélte legjobb barátját, és kampánymenedzserét, Eli Goldot (Alan Cumming) egy igazi nagyágyúra, Ruth Eastmanre (Margo Martindale), aki azonban közel sem ismerte annyira jól Florickékat, mint azt egy ilyen volumenű dologhoz kellene.

Nem is tudom hol romlott el igazán a sorozat, de ahhoz köthető leginkább, hogy Aliciát az írók elindították egy jellembeli fekete lyukon, aminek a vége az lett, hogy teljesen kifordult magából a szereplő, meghazudtolva ezzel mindent, amit korábban tett. Ki hitte volna, hogy Alicia valaha kidobja a fiát, Zach-et (Graham Phillips), ahelyett, hogy leült volna megbeszélni vele az okokat? Mert bizony erre nem számítottam. És ez pláne azért zavaró, mert egy másik ponton igyekeztek visszarántani őt az említett fekete lyukból, hiszen végre komolyabban elköteleződött egy kapcsolatban, miközben az alkoholról is igyekezett lemondani.

Az alkotók ráadásul az utolsó kilenc epizódnál tudták meg, hogy ez lesz a végső szezon, és ennek megfelelően igyekeztek lezárást adni a nézőknek – az igyekezetért ötös jár, a kivitelezésért kettes. Szinte minden szereplő kifordult önmagából a végére, és hiába kaptak egy véget, amolyan tessék-lássék lett az egész, mintha helyet akartak volna adni a folytatásnak, miközben nem akartak ilyet. Az utolsó jelenetsor is azt tükrözi, hogy az az Alicia, akit az első epizódban láttunk már nem létezik többé, ami jó lehetne, ha eközben nem szűnt volna meg létezni az az Alicia, aki képes egyensúlyban tartani az életét, miközben van szíves és jól ért a munkájához. Amit kaptunk az egy szemét dög, aki bárkin átgázol, így vált Alicia Peterré, azzá, akitől az elmúlt hét évben igyekezett elszakadni.

Mélységesen csalódtam a széria lezárásában, miközben továbbra is fenntartom, hogy az utóbbi évek egyik legminőségibb, legösszetettebb show-jával van dolgunk. Én még biztosan újranézem, csak úgy, mint Az elnök embereit, aminek összetettségéhez leginkább hasonlítható A férjem védelmében, azonban az utolsó két évadot biztosan ki fogom hagyni.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.