A meglehetősen ígéretes kezdet után egyelőre úgy tűnik, tartja a szintet a Better Call Saul. Sőt, még akár azt is lehetne mondani, hogy az alkotók ezzel az epizóddal túlszárnyalták az elképzeléseket. A Witnessben ismét akad minden, mi szem-szájnak ingere – akció, dráma meg egy csipetnyi komédia -, ám, ha mindez nem lenne elég, szépen sorakoznak a spin-offot a Breaking Baddel összekötő szálak is, amikre azt hiszem, eleget vártunk. A tempó továbbra sem eszeveszetten gyors, finoman épülnek a konfliktusok és formálódnak a karakterek, ám a széria eddig kijavítani látszik az előző szezonban elvétett hibáit ilyen téren.
Chuckot (Michael McKean) nem hagyja nyugodni Jimmy (Bob Odenkirk) ügye, így felbérel egy magánnyomozót, és vele, valamint Howarddal (Patrick Fabian) együtt próbálják kitalálni, mi legyen a következő lépés. Jimmy és Kim (Rhea Seehorn) asszisztenst keresnek közös irodájukba, ám a keresgélés egyáltalán nem megy flottul, leginkább Jimmy komolytalanságából adódóan. Mike (Jonathan Banks) tovább folytatja a hajszát: miután sikerült a kocsijába épített nyomkövető berendezést rosszakarói ellen felhasználnia, lopakodva követi éjjelt nappallá téve a tettest, akiről kiderül, hogy nincs is egyedül. Úgy tűnik, az ex-rendőrnek sikerült egyszerűnek induló nyomozása (amibe egy kis időre Jimmyt is belevonta) során egy gondosan kiépített bűnbandába botlania. Még nem tudni, kik ők és miben sántikálnak, de egy dolog biztos – az egyik megbízott emberük minden nap ugyanabban az időpontban bukkan fel egy népszerű étteremben, ugyanazt az ételt rendeli, és látszólag lebonyolított biznisz nélkül távozik. Az étterem logójáról visszamosolygó két kakas, valamint a rendkívül segítőkész, szemüveges tulajdonos azonban sokak számára ismerős lehet.
Az epizód legnagyobb erőssége egyértelműen a két, Breaking Badből megismert karakter, és a velük járó cselekményszálak behozatala – én személy szerint mindegyiknél majd kiugrottam a székemből örömömben. Ám az „anyasorozatból” behozott elemek nem csak a rajongók szívének megdobogtatására szolgálnak, hanem általuk rengeteg új lehetőség nyílik mind a térkihasználás, mind az egyes szereplők háttértörténetének és jellemének kerekítésének szempontjából. Nem mellesleg, nézőként rendkívül izgalmas lesz végignézni, hogyan jutunk el mindaddig, amit a Breaking Badben már láttunk.
Ami a McGillek konfliktusát illeti, azért igencsak próbára teszik Gilliganék a nézők moralitás érzékét: tudjuk, hogy Jimmy oltári nagy hibát követett el, és teljes mértékben megérdemelné a büntetést, mégis tudunk izgulni érte, és reméljük, hogy nem ő kerül ki vesztesként a szituációból. A másik oldalon megértjük Chuckot, ám tudván, mi a motivációja, valamint hogy milyen eszközökhöz folyamodik, hogy bebizonyítsa az igazát, nagyon jó úton halad a „javíthatatlan tapló”-jellem irányába. Még akár az a kérdés is felmerülhet bennünk, hogy vajon ez az ügy fogja-e befolyásolni Jimmyt abban, hogy Saul Goodmanné váljon, és ha igen, akkor milyen mértékben?
Ugyan még az évad elején sem kifejezetten szívlelem a függővégeket, ez esetben az alkotók tökéletesen használták ezt az írói eszközt – az izgalmak tetőpontján így szusszanhatunk egyet, aztán amint ez megtörtént, izgulhatunk jövő hét keddig.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback